Fura figura: különlegesen torz spirálgalaxist örökített meg új felvételén a Hubble-űrtávcső

11844

Új, lenyűgöző képet készített a Hubble-űrtávcső egy távoli spirálgalaxisról, amelyet szomszédjának gravitációs hatása deformált. Az NGC 2276 jelű spirálgalaxis a Cepheus csillagképben található, mintegy 120 millió fényévnyire Naprendszerünktől. A Hubble nagy látószögű képén előbukkan kisebb szomszédja, az NGC 2300 is. Ennek a szomszédos galaxisnak a gravitációs vonzása különös alakúra torzította az NGC 2276 spirálszerkezetét, egyik oldalán sokkal messzebbre nyúlnak a spirálkarjai, mint a másikon. Az NGC 2300 helyet kapott a Különös Galaxisok Atlaszában, amelyben 1966 óta a legfurcsább kinézetű, szabálytalan alakú csillagvárosokat gyűjtik össze.

Az NGC 2276 jelű spirálgalaxis a Hubble-űrtávcső felvételén (ESA/Hubble & NASA, P. Sell)

A szomszédos elliptikus galaxis, az NGC 2300 nagyobb gravitációs erőt fejt ki az NGC 2276 egyik oldalára, mint a másikra, így a nagyobb galaxis spirálkarjainak legkülső részei a központjától tovább nyúlnak, aszimmetrikus megjelenést kölcsönözve az NGC 2276-nak.

Ezen a nagyobb területet ábrázoló képen látszik az NGC 2300 jelű galaxis is, amelynek gravitációs hatása deformálja az NGC 2276 spirálszerkezetét (ESA/Hubble & NASA, P. Sell)

A spirálkarok, mint egy pók lábai, a spirálgalaxisok közepéből nyúlnak kifelé fényes sávokat alkotva, amelyekben a csillagok és csillagkeletkezési régiók sűrűsége nagyobb, mint a galaxis többi részén. A spirálgalaxisok meglehetősen bonyolult felépítésűek lehetnek: központi dudorral, amelynek közepén szupernagy tömegű fekete lyuk található, egy vékony, a spirálkarokat is tartalmazó koronggal, ahol a legtöbb csillag összpontosul, és a korongot körülvevő halóval, amelyben sokkal kevesebb csillag található, mint a korongban. Saját galaxisunk, a Tejútrendszer, valamint a szomszédos Androméda-köd is spirálgalaxisok.

Az NGC 2276 megjelenését az NGC 2300 galaxissal való gravitációs kölcsönhatáson kívül az a rendkívül forró gáz is formálja, amely jellemzően a galaxishalmazokban a galaxisok közötti teret tölti ki. Az Európai Űrügynökség (ESA) leírása alapján ez a túlhevített gáz erős csillagképződést indított be az NGC 2276-ban, amelyre a galaxis képének bal oldalán látható kék színű foltok nagyobb gyakorisága utal. Az NGC 2276-ban nemrégiben beindult intenzív csillagkeletkezés során sok nagy tömegű csillag formálódik, ez pedig a fekete lyukak és neutroncsillagok megnövekedett számához is vezet.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-5 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Forrás: Hubble telescope spies lopsided spiral galaxy deformed by gravity, space.com

Hozzászólás

hozzászólás