Furcsa galaxis a Hubble fotóján

Nemrég sikerült megörökíteni a Hubble Űrtávcsővel a Földtől mintegy 100 millió fényévre lévő, ESO 498-G5 nevű galaxist, melynek különlegességét – a csaknem merőleges rálátásnak köszönhetően feltárulkozó spirálkar-szerkezet mellett – központi tartománya (a dudor, vagy angol szakszóval a "bulge") formája adja. Míg a legtöbb, korábban megfigyelt spirálgalaxis központi dudora egy nagyjából homogén fényességű, intenzíven sugárzó térrész, addig az ESO 498-G5 esetében ez a központi tartomány is spirálszerkezettel rendelkezik – mintha egy beágyazott kis spirálgalaxis helyezkedne el a most lefényképezett csillagváros belsejében.

A Hubble Űrtávcső segítségével korábban is sikerült már néhány hasonló, különleges belsejű spirálgalaxist megörökíteni, de mind közül ez az egyik leglátványosabb példány. A klasszikus dudorok, illetve a most megfigyelthez hasonló spirális dudorok meglepő módon hasonlítanak az elliptikus, illetve a spirálgalaxisokra. Előbbiek esetében a csillagkeletkezés üteme alacsony, a csillagok mozgása pedig véletlenszerű; ezzel szemben utóbbiakra az intenzív csillagkeletkezés és a csillagok rendezett keringése jellemző. Vagyis egyfajta "galaxis a galaxisban" rendszert figyelhetünk meg a spirálgalaxisok esetében.

A különböző típusú dudorok kialakulása minden bizonnyal az egyes galaxisok eltérő fejlődéstörténetéhez köthető. A szakemberek elképzelései szerint a klasszikus dudorok galaxisok ütközése, összeolvadása során jöhet létre, addig a spirális dudor az említett kölcsönhatások hiányában kialakuló, "természetes" képződmény. Mivel az előbbi típusból eddig jóval többet sikerült megfigyelni, feltehető, hogy a galaxisok közötti kölcsönhatások igen gyakoriak az Univerzumban.

Forrás: NASA News, 2012.05.25.