Az ESO VLT távcsőrendszerének felvétele rendkívüli részletességgel mutatja meg egy közel kétszáz millió fényév távolságban mintegy 360 millió évvel ezelőtt bekövetkezett galaxisütközés következményeit.
A Centaurus csillagképben megfigyelhető NGC 5291 katalógusjelű elliptikus galaxis távolsága közel 200 millió fényév. Mintegy 360 millió évvel ezelőtt az objektum részese volt egy drámai és heves ütközési folyamatnak, miután egy másik galaxis óriási sebességgel „csapódott” a magjába. A kozmikus karambol következtében hatalmas gázáramok dobódtak ki a környező intergalaktikus térbe, amelyek később egy gyűrűvé álltak össze az NGC 5291 körül. Idővel a gyűrűben több tucatnyi csillagkeletkezési terület alakult ki, és a kidobódott anyagból törpegalaxisok is formálódtak, amelyek halvány kékes és sárgás foltokként övezik az NGC 5291-et. A legnagyobb tömegű és legfényesebb anyagcsomó az NGC 5291-től jobbra megfigyelhető NGC 5291N jelű törpegalaxis.
A nagy galaxisokhoz hasonlóan a Tejútrendszerről is azt gondoljuk, hogy törpegalaxisok összeolvadásának eredményeként jött létre még az Univerzum történetének hajnalán. Ha a mai napig fennmaradtak, a kis galaxisoknak rengeteg öreg csillagot kell tartalmazniuk. Úgy tűnik azonban, hogy az NGC 5291N-ben nincsenek idős csillagok. A VLT MUSE spektrográfjával végzett észlelések szerint a törpegalaxis külső régiói csillagok keletkezésére utaló jeleket, többek között a hidrogén és az oxigén emissziós vonalainak jelenlétét mutatják, ez azonban nem egyezik a jelenlegi elméleti modellek előrejelzéseivel. A kutatók ezért úgy vélik, hogy a szokatlan tulajdonságok oka az ütközésben keresendő.
Az NGC 5291N valóban nem tipikus törpegalaxisnak néz ki, inkább olyan jellegzetességei vannak, mint az univerzum távoli tartományaiban megfigyelhető azon galaxisoknak, amelyekben intenzív csillagkeletkezés zajlik. Így az NGC 5291N kitűnő lehetőséget nyújthat a csillagászoknak, hogy többet tudjanak meg a korai világegyetemben gyakorinak gondolt hasonló, de a távolságuk és kis luminozitásuk miatt a jelenlegi észlelési technika számára túl halvány, gázban gazdag objektumokról.
A szokatlan rendszert már 1978-ban is észlelték az ESO 3,6 méteres távcsövével, és más földi teleszkópokkal is, de a VLT, illetve a FORS és a MUSE műszerek tették lehetővé az NGC 5291N tulajdonságainak minden eddiginél részletesebb meghatározását és a története egy részének feltárását. A titokzatos törpegalaxissal kapcsolatos további részletek felderítése a (közel)jövő óriásteleszkópjaira, például az E-ELT-re vár.
Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban fog megjelenni.
Forrás: eso1547 – Photo Release