Közeli galaxismaradvány a Hubble-űrtávcső felvételén

6237

A csillagászok egy ősrégi formálódó galaxis elvetélt maradványait fedezték fel a közelünkben a Hubble-űrtávcsővel. Ez a csillagváros 10 milliárd éve megrekedt a fejlődésben, így értékes információkkal szolgál a galaxisok keletkezéséről és korai fejlődésükről.

Az NGC 1277 jelű galaxis számtalan társához hasonló pezsgéssel kezdte életét a világegyetem hajnalán, a Tejútrendszerben ma megfigyelhetőnél ezerszer gyorsabb ütemben ontva az új csillagokat. Ám ebben a csillagrendszerben a többinél sokkal hirtelenebb és véglegesebben zárult le a Ratkó-korszak, így a csillagpopuláció korfája egészen torz képet mutat. Fiatal csillagok egyáltalán nincsenek benne, a valaha születettek pedig egyre idősebbek, és mind fogyatkoznak. A nagy tömegű, rövid életű kék csillagok rég elfogytak belőle, emiatt a megmaradt csillagpopuláció az idővel átlagosan egyre vörösebbé válik.

Az NGC 1277 a Perseus-galaxishalmaz közepén a Hubble-űrtávcső felvételén. Forrás: Hubblesite.org

Habár már számos ilyen elhalóban lévő galaxist talált a Hubble-űrtávcső, a korábban ismertek mind tőlünk nagyon távoli, halvány égitestek a korai univerzumban, amelyek csak vörös foltoknak tűnnek a Hubble mélyég-felvételeken. Az NGC 1277 így különleges lehetőséget teremt a csillagászok számára egy ilyen képződmény behatóbb tanulmányozására. „Ezen a kezdetleges galaxison keresztül részletesen vizsgálhatók a korai világegyetemben uralkodó körülények.” – magyarázza Ignacio Trujillo, a spanyolországi Kanári-szigeteken működő Instituto de Astrofísica de Canarias (IAC) munkatársa, a vizsgálatot végző kutatócsoport tagja.

A csillagászok megállapították, hogy a galaxismaradvány kétszer több csillagot tartalmaz a Tejútrendszernél, holott mérete csak negyede a mi csillagvárosunkénak. Az égitest valószínűleg a többi galaxishoz hasonlóan kezdte életét, ám egy idő után nem volt képes további anyagot gyűjtve spirálgalaxissá alakulni, így a fejlődése zsákutcába jutott. A becslések szerint minden 1000 galaxisból egy jár hasonlóképpen, így a felfedezés nem lepte meg a csillagászokat. Az NGC 1277 egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen – vagy éppen jókor jó helyen, nézőpont kérdése.

A galaxis megrekedt fejlődéséről leginkább az őt körülvevő gömbhalmazok árulkodnak. A hasonló nagy tömegű csillagvárosok körül nehéz elemekben gazdagabb, kékebb, fiatalabb és fémszegényebb, vörösebb, idősebb gömbhalmazok egyaránt előfordulnak. A vörösebb gömbhalmazok együtt születnek a galaxisukkal, a kékebbek pedig olyankor csatlakoznak hozzá, amikor az kisebb kísérőgalaxisokat nyel el. Az NGC 1277-ből ez utóbbiak lényegében teljesen hiányoznak. „Régóta vizsgálok távoli gömbhalmazokat, de ilyet még sosem láttam.” – Mondja el a felfedezés hátteréről Michael Beasley, a vizsgálat vezetője, szintén az IAC kutatója. Ez a legerősebb bizonyíték amellett, hogy az NGC 1277 rég kiszállt a csillagtermelési munkaversenyből, és hogy a galaxis nem tudott környező kísérők elnyelése révén növekedni és fejlődni. Összehasonlításképp a Tejútrendszernek 180 gömbhalmaza van, vegyesen vörösek és kékek, és a mi csillagvárosunk folyamatosan kebelez be törpegalaxisokat.

Az NGC 1277 egészen más környezetben található. Ez a galaxis a több mint 1000 tagú Perseus-galaxishalmaz közepéhez közel, tőlünk 240 millió fényévre van. Ám több mint 3 millió km/h sebességgel – másodpercenként közelítőleg 1000 kilométert megtéve – száguld keresztül a halmazon, így aztán nem tud összeolvadni más galaxisokkal, és a környező nagyon forró galaxisközi gázból sem tud kondenzációval tömeget nyerni. Mi is beszámoltunk már róla, hogy az NGC 1277 központi fekete lyuka sokkal nagyobb tömegű, mint ami egy hasonló méretű galaxistól elvárható volna, ez pedig szintén rendellenes fejlődési állapotra utal. A csillagrendszer a növekedéséhez szükséges kívülről jövő por- és gázanyag megvonása következtében minden bizonnyal “éhhalálra” ítéltetett.

A Hubble-űrteleszkóp utódaként hamarosan üzembe helyezendő James Webb-űrtávcső már az NGC 1277 egyes gömbhalmazainak a mozgását is képes lesz megmérni, így annak sötétanyag-tartalma is megállapítható lesz.

Forrás: HubbleSite.org

Az eredményeket bemutató tudományos közlemény: M. Beasley et al. „Identification of the primordial globular cluster system of a massive relic galaxy”, Nature, 2018. május 12.

Hozzászólás

hozzászólás