Az ESO 593-IG 008, illetve IRAS 19115-2124 katalógusjelű, tőlünk 650 millió fényévre található objektum a Hubble Űrteleszkóp felvételeiről kölcsönható galaxispárként már korábban is ismert volt. Az ESO VLT teleszkójai közül a negyedik egységen (Yepun) üzemelő NACO (NAos+COnica = Nasmyth Adaptive Optics System + COude Near Infrared CAmera) műszeregyüttessel kapott részletes képek világosan mutatják a két galaxist, melyek közül az egyik egy horgas spirális, míg a másik irreguláris.
A NACO műszeregyüttes K sávban készült infravörös és a Hubble Űrteleszkóp korábbi, B és I sávban készült felvételének kombinálásával nyert kép a kölcsönható galaxisokról.
[Henri Boffin (ESO)]
Az igazi újdonságot az jelentette, hogy a NACO adatai alapján nem csak az eddig ismert két galaxis azonosítható, de kimutatható egy harmadik jelenléte is, ami irreguláris volta ellenére nagytömegű, s rendkívül nagy intenzitással zajlanak benne a csillagkeletkezési folyamatok. Ez évente összesen körülbelül 200 naptömegnyi csillag kialakulását jelenti. A másik két galaxis ebből a szempontból sokkal nyugodtabb. A kutatás vezetője, Petri Väisänen szerint a hasonló méretű galaxisok részvételével zajló ütközési folyamatok rendkívül ritkák, s ebben az esetben is a VLT és műszereinek képességei tették csak lehetővé a harmadik galaxis azonosítását.
A galaxiscsoportról a VLT NACO műszeregyüttesével a K infravörös sávban készült felvétel. A körülbelül 25×25 ívmásodperc méretű területet lefedő kép a "madár" különböző részeit is jelöli.
[ESO]
A hasonlóság miatt az objektumegyüttest legkönnyebben a
madár-analógia alapján írhatjuk le. A most azonosított harmadik galaxis a kolibri feje, a szív és a test a két másik, korábban is ismert galaxis magja, míg a szárnyak az ezek gravitációs kölcsönhatásának eredményeként kialakult anyaghidak, melyek hossza meghaladja a százezer fényévet, azaz akkorák, mint a Tejútrendszer.
Az új dél-afrikai óriástávcsővel (Southern African Large Telescope)
optikai tartományban végzett spektroszkópiai megfigyelések, illetve a Spitzer űrteleszkóp archivumából származó infravörös adatok szintén megerősítették azt, hogy a "fej" egy különálló objektum, de szolgáltak egyéb meglepetéssel is. A "fej" ugyanis több mint 400 km/s sebességgel távolodik a "test" többi részétől, s összeolvadó galaxisok esetében ilyen nagy relatív sebességek szintén nagyon ritkák. A kutatócsoport egyik tagja, Seppo Mattila szerint a NACO-val éppen azt a pillanatot (csillagászati értelemben!) kapták el, amikor a harmadik galaxis először megközelíti a másik kettőt, melyek már korábban, több száz millió évvel ezelőtt kölcsönhatásba léptek egymással.
A rendszer infravörös luminozitása óriási, körülbelül ezer
milliárdszorosan haladja meg a Nap hasonló sugárzását. Érdekes az is, hogy az infravörös sugárzás fő forrása a harmadik galaxis, bár valószínűleg ez a legkisebb a komponensek közül. A "madárról" egyébként már régóta úgy gondolják, hogy a galaxisok fejlődésének egyik fontos lépcsőjét illusztrálja: az összeolvadás és a folyamat által felgyorsított csillagkeletkezés a későbbiekben egyetlen óriás elliptikus galaxis kialakulásához vezethet.
Ha már inkább karácsonyi hangulatban vagyunk, akkor a kolibri helyett a Peter Pan meséből ismert tündér, Tinker Bell is beleképzelhető a galaxisok kozmikus keringőjébe.
[www.ateka.com, www.art.com]
Az eredményeket részletező szakcikk a Monthly Notices of Royal Astronomical Society c. folyóiratban fog megjelenni.
Forrás: ESO PR 55/07, 2007.12.21.
