Felfedezték a Naprendszer eddigi legfiatalabb aszteroidapárját

1258

Csillagászok egy nemzetközi csoportja olyan aszteroidapárost fedezett fel, amelynek tagjai alig 300 évvel ezelőtt törhettek le a szülőobjektumukról. A két aszteroida azért különleges, mert legalább tízszer fiatalabbak, mint bármely eddig ismert aszteroidapáros, közel haladnak el a Földhöz, ráadásul olyan jellemzőkkel bírnak, amelyeket fiatal korukat ismerve nem egyszerű megmagyarázni.

A Naprendszerünkben keringő kisbolygók java része a Mars és a Jupiter pályája közötti aszteroidaövben található. Azokat az aszteroidákat, amelyek pályája közelebb húzódik a Földhöz, földközeli aszteroidáknak, vagy az angol névből röviden NEA-nak (near earth asteroids) nevezzük. A 2019 PR2 és 2019 QR6 jelű kisbolygókat a Pan-STARRS1 és a Catalina Sky Survey távcsövekkel fedezték fel 2019-ben. A nagyobbik átmérője körülbelül 1 km, míg a kisebbiké ennek a fele, és mindketten nagyon hasonló pályán keringenek a Nap körül. További vizsgálatok megerősítették, hogy a két aszteroida összetartozik, az első becslések szerint pár millió évvel ezelőtt ugyanabból a szülőégitestből váltak ki; mostanra mintegy 1 millió kilométerre távolodtak el egymástól.

Több különböző távcsővel végeztek követő méréseket, például a 4,3 métere LTD (Lowell Discovery Telescope) távcsővel is. Ezekből derült ki, hogy a két kisbolygó felszíni tulajdonságai nagyon hasonlóak, ez pedig még inkább megerősítette a közös múltat. Így már nem kérdés, hogy azonos objektumból származnak, és a keringési pályáik hasonlósága sem pusztán a véletlen műve.

A 2019 PR2 és 2019 QR6 aszteroidapáros művészi elképzelése (UC Berkeley / SETI Institute)

Az aszteroidapárok legnagyobb része valószínűleg akkor keletkezik, mikor egy forgó kisbolygó (ami gyakorlatilag laza kőzetszemcsék gyűjteménye) eléri azt a kritikus sebességet, aminél a törmelékek lerepülnek róla, egy vagy több új aszteroidát hozva létre. Az így keletkezett kis égitestek pályája erősen hasonlítani fog a szülőégitestéhez.

Több különböző modellezés és további követő megfigyelések alapján a kutatócsoport most megállapította, hogy a 2019-ben felfedezett aszteroidapáros alig 300 évvel ezelőtt szeparálódhatott – ezzel pedig ők a legfiatalabb ismert páros. Csillagászati időskálán nézve ez a 300 év még csak nem is tegnapnak, hanem inkább ma reggelnek számít. Az eddigi legfiatalabbnak vélt páros legalább tízszer idősebb.

A fiatalságukat nehéz összeegyeztetni a feltételezett keletkezési elméletükkel. A páros kisbolygók általános keletkezési modelljei (a fent leírt hasadásos módon) nem tudják teljesen megmagyarázni a 2019 PR2 és 2019 QR6 tulajdonságait; valami másnak is kellett történnie, ami a jelenlegi szeparációjukhoz vezetett. Az új modellek szerint a szülőégitest egy üstökös lehetett, a ma látható keringési konfigurációt pedig a kipárolgó gáz alakíthatta ki. Bár ez egy elképzelhető keletkezési magyarázat, ma egyik aszteroida sem mutat üstököshöz hasonló aktivitást. Továbbra is rejtélyes tehát, hogy hogyan változhattak egyetlen aktív égitestből inaktív párossá alig 300 év leforgása alatt.

A kérdés megválaszolásához még több mérésre lesz szükség, erre viszont több mint egy évtizedet kell várnunk. Ahhoz, hogy jobban megértsük, mi okozhatta a szülőégitest darabolódását, 2033-ig kell várni – ekkor lesznek ugyanis megint olyan közel hozzánk, hogy a távcsövekkel megfelelő méréseket tudjunk végezni. A tanulmány az MNRAS nemzetközi tudományos folyóiratban jelent meg, bárki által megtekinthető változata pedig elérhető az arXiv-on.

Forrás: Lowell

Hozzászólás

hozzászólás