Felfedezték az első, teljesen a Vénusz pályáján belül keringő kisbolygót

8773

Ez az év is jól kezdődött a Zwicky Transient Facility (ZTF) égboltfelmérő program számára. A kaliforniai Palomar-hegyi Obszervatórium munkatársai, Bryce Bolin, Frank Masci és Quanzhi Ye az 1,22 méteres Samuel Oschin Schmidt-rendszerű teleszkóppal folytatott, a teljesen Föld pályáján belül keringő kisbolygók keresését célzó program során 2020. január 4-én egy különleges pályán mozgó aszteroidát fedeztek fel, ami a 2020 AV2 ideiglenes elnevezést kapta (előzetes ZTF jelölése ZTF09k5 volt). Kiderült, hogy a kis égitest pályája nem csak a Föld, hanem teljes egészében a Vénusz bolygó pályáján belül  is van, és ilyen aszteroidát eddig még nem ismertünk. Ezzel a felfedezéssel tehát a kisbolygók pályájuk szerinti besorolásában egy új osztály első képviselőjét sikerült azonosítani.

Az első pályameghatározás szerint az aszteroida Nap körüli ellipszispályájának félnagytengelye közel 0,56 CSE, napközelben 0,46 CSE-re, naptávolban 0,65 CSE-re van központi csillagunktól. A 0,177 excentricitású kisbolygó keringési ideje 151 nap, azaz 0,41 év. Összehasonlításul: a Vénusz keringési ideje 225 nap, azaz 0,61 év, pályájának félnagytengelye pedig 0,72 CSE.

Az alábbi ábra a 2020 AV2 kisbolygó pályáját mutatja a földpálya síkjába vetítve, „felülnézetben”.

A 2020 AV2 kisbolygó teljesen a Vénusz pályáján belül kering a Nap körül (fehér színű ellipszis). A nagybolygók pályáját a Merkúrtól a Földig különböző színek jelölik: Merkúr (bíbor), Vénusz (lila), Föld (kék) (NASA/JPL)

A 2020 AV2 aszteroida pályasíkja mintegy 15,8 fokos szöget zár be az ekliptika síkjával, aminek következtében pályája jelentősen kiemelkedik, illetve alábukik a földpálya síkjához képest, amint azt az alábbi ábra szemlélteti.

A 2020 AV2 kisbolygó pályája teljesen a Vénusz pályáján belül van, illetve a földpálya síkjától függőleges irányban is kitér (NASA/JPL).

A felfedezés utáni, más helyről végzett független megfigyelések is megerősítették az eredményt, illetve követték a kis égitestet, például a távolról irányítható iTelescope robottávcsövekkel, amelyek közül a kisbolygók megfigyelésére szakosodott észlelők az új-mexikói Mayhill Obszervatórium (MPC jele H06) teleszkópját használták. Január 8-án az iTelescope Net távcsöveivel készített felvételeket tettek közzé, amelyek közül kettőt mutatunk be az alábbiakban. Az egyik képet Filippe Romanov, a másikat Gianluca Masi készítette.

A 2020 AV2 kisbolygóról 2020. január 8-án 01:07 és 01:40 UT között készített 6 db, egyenként 300 s expozíciós idejű felvétel kombinálásából készített kép. Az aszteroida két fehér vonal között pontszerűnek látszik, mert a távcső követte a látszó égi mozgásában, míg a csillagok csíkokat húztak ezalatt. (Az iTelescope Net T21 távcsövével Filippe Romanov megfigyelése)
A 2020 AV2 kisbolygóról 2020. január 8-án 17:03 UTC-kor 14 db, egyenként 60 s expozíciós idejű felvételből összeállított kép, amelyet Gianluca Masi (Ceccano, Olaszország) készített a Virtual Telescope Project keretében az „Elena” elnevezésű, 17 hüvelykes PlaneWave távcsővel, SBIG CCD kamerával. Az aszteroidára fehér nyíl mutat (The Virtual Telescope Project)

Az első, teljesen a Föld pályáján belül keringő aszteroida a 2003-ban felfedezett (163693) Atira volt. Mivel a most felfedezett 2020 AV2 teljesen a Vénusz pályáján belül kering, az ilyen kisbolygók egy új osztályt alkotnak, amely a Vénusz szó kezdőbetűjét is figyelembe véve a Vatira (V(énusz) + atira) elnevezést kapja. A pályájukhoz közeli Merkúr és Vénusz zavaró hatásai következtében ezeknek a kisbolygóknak a pályája nem stabil, vagyis idővel jelentősen módosulhatnak a pályaelemeik, és el is kerülhetnek ebből a zónából.

Egyébként a 2020 AV2 a becslések szerint 1 km-nél nagyobb, mintegy 1-3 km-es aszteroida lehet: ha az albedója (fényvisszaverő képessége) 0,05, akkor 3 km-es, ha pedig 0,25, akkor 1 km-es kis égitest.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás