Egy amerikai amatőrcsillagász fényes szupernóvát fedezett fel a Nagy Medve csillagképben levő egyik intenzív csillagkeletkezést produkáló galaxisban. Az új szupernóva még kora ősszel is megfigyelhető amatőrcsillagászati távcsövekkel.
Az NGC 3310 csillagontó galaxis a Nagy Medve csillagképben
A Nagy Medve (Ursa Major) csillagképben levő NGC 3310 galaxist William Herschel fedezte fel 1789. április 12-én. Fényessége mintegy 11,2 magnitúdó, látszó mérete 3,1′ x 2,4′. A galaxis nem vöröseltolódásból meghatározott távolsága 43,73 ± 3,72 millió fényév, a vöröseltolódásból mért távolsága 58,3 ± 4,0 millió fényév.
A vöröseltolódási z érték a csillagászatban azt mutatja meg, hogy a csillagokból vagy galaxisokból jövő fény hullámhossza mennyivel lett hosszabb a laboratóriumi értéknél. Az NGC 3310 galaxis vöröseltolódásának mértéke z=0,003309, radiális sebessége 989 km/s, vagyis ez még egy közeli galaxis, de nem a Lokális Csoport tagja, hanem már azon kívül van, annak határán jóval túl.
Az NGC 3310 átmérője mintegy 47200 fényév, ami nagyjából fele a Tejútrendszer átmérőjének.
Az NGC 3310 morfológiai típusa SAB(r)bc pec, ami egy gyenge küllős, gyűrűs és sajátos (peculiar) szerkezetű, pompás mintázatú (grand design) spirálgalaxist jelent. A „pec” (peculiar) jelentése: különleges, torzult vagy rendhagyó szerkezet, amely egy korábbi galaktikus ütközés vagy összeolvadás nyomait mutatja. Erre mintegy 100 millió évvel ezelőtt került sor, amikor a közelébe került kísérőgalaxisai ütköztek vele, és az átlagosnál erőteljesebb csillagkeletkezési folyamat indult be.
Az NGC 3310 galaxisban az ütközés során létrejött lökéshullámfrontokban és gyűrű alakú térrészben kialakult csillaghalmazok legalább 40 millió éve óriási ütemben hozzák létre az új csillagokat.
A csillagontó galaxis olyan galaxis, amelyben a csillagkeletkezés üteme az átlagosnál nagyságrendekkel nagyobb. Intenzív csillagkeletkezési folyamatok zajlanak ebben a galaxisban, amelyek nagyon fényessé teszik.
Fényes szupernóva az NGC 3310 galaxisban
Starburst (csillagkeletkezési hullám) aktivitás olyan időszak egy galaxis életében, amikor rendkívül sok új csillag születik rövid időn belül, mivel rengeteg gáz sűrűsödik össze, amiből csillagok alakulnak ki, akár nagy tömegűek is, amelyekből később ún. kollapszár (magösszeomlásos) típusú szupernóvák jöhetnek létre.
Eddig már négy szupernóvát fedeztek fel az NGC 3310-ben: SN 1974C (16,5 magnitúdó), a típusa nem ismert, SN 1991N (15 magnitúdó) Ib/c típusú, SN 2021gmj (15,1 magnitúdó) II-P típusú és most július 8-án az SN 2026sqf (12,9 magnitúdó), eredetileg II-es típusúnak kategorizált, fényes szupernóvát.
Hol található az égen?
A Nagy Medve (Ursa Major, UMa) csillagképben sok galaxis található, ezek között van az NGC 3310, amelyben most az SN 2026sqf szupernóva is kitört. A galaxist a Göncölszekér négy kerekét képező hátsó két csillagától délre lehet megtalálni. Az SN 2026sqf ekvatoriális koordinátái: RA = 10:38:47.961, Dekl. = +53:30:34.10 (J2000).
Egy másik térképen az SN 2026sqf szupernóva és az NGC 3310 galaxis:
Az SN 2026sqf szupernóva felfedezése és az első felvételek róla
A szupernóvát Patrick Wiggins (sz. 1949) amerikai amatőrcsillagász fedezte fel 2026. július 8,251 UT-kor egy 14″ (35 cm-es) f/5,5 Celestron Schmidt-Cassegrain (C14 SCT) távcsővel, SBIG ST-10XME CCD-felvételeken. A felfedezésekor a szupernóva látszó fényessége 12,9 magnitúdó volt. Patrick Wiggins a megfigyeléseket a Utah állambeli Eadae és Stansbury Park közelében (Tooele megye, Utah) végezte.
Az SN 2026sqf a galaxis középpontjától távol az egyik elnyúlt spirálkar szélén van. A szupernóva pozícióját az NGC 3310 galaxisban az alábbi ábra mutatja.
A felfedezést több megfigyelés is megerősítette. Az első megerősítést a ZTF (Zwicky Transient Facility) égboltfelmérő program Palomar-hegyi 1,22 m (48″) átmérőjű Oschin Schmidt-távcsővel végezték. A szupernóva kisebb objektívátmérőjű, például 15-25 cm-es amatőrtávcsövekkel is megfigyelhető volt a felfedezése idején. Az alábbi kép egy 15 cm-es tükrös távcsővel készült a galaxisról és benne a szupernóváról.
Az alábbi kép az NGC 3310 galaxist és az SN 2026sqf szupernóvát és a Tejútrendszer csillagait mutatja az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben.
Az SN 2026sqf szupernóva típusa
Az SN 2026sqf eredetileg II-es típusúként lett azonosítva, színképében kimutathatóak a hidrogén színképvonalai. Hasonlóan az Ib és Ic típusú szupernóvákhoz, a II-es szupernóvák is nagy méretű, nagy tömegű csillagok, amelyek kezdeti tömege meghaladja a 8 naptömeget. Életük végén magjuk összeroppan, amit látványos robbanás kísér. A folyamat eredményeképpen egy kompakt objektum, neutroncsillag, pulzár (~8-20 naptömegű csillag robbanása esetén), fekete lyuk (~20 naptömegnél nagyobb tömegű csillag robbanása esetén) vagy magnetár (igen gyorsan forgó csillag robbanása esetén) keletkezhet.
Az eddigi megfigyelések szerint az SN 2026sqf azonban egy igazán különleges csillagrobbanás, amelynek színképében feltűnően keskenyek a hidrogén emissziós Balmer-vonalai. Ugyanis vannak megfigyelések, amelyek valószínűsítik, hogy ez a szupernóva IIn típusú (Transient Name Server Classification certificate for Object SN 2026sqf). A IIn típusú szupernóva egy olyan hidrogénben gazdag csillag robbanása, amelynek színképében feltűnően keskenyek hidrogén emissziós színképvonalai, mivel a robbanó anyag sűrű gázburokkal ütközik. Az „n”betű a nevében a „narrow” (keskeny) szóra utal.
Az ilyen, erősen kölcsönható szupernóvák fényessége lassan csökken, mert a gázburokkal való folyamatos belső ütközés miatt fényük sokkal lassabban halványul, mint a többi szupernóvának, így akár évekig vagy évtizedekig is látható lehet az utófényük.
Az SN 2026sqf esetében nem érkeztek a Földre neutrínók
A csillagmag összeomlásakor hatalmas mennyiségű neutrínó szabadul fel, amelyek órákkal megelőzik a felfénylést. A szupernóva-neutrínók detektálása a haldokló, nagy tömegű csillagok robbanásakor kibocsátott részecskék mérése, amely segít megérteni a magösszeomlást, és jelzi az optikai felfénylés bekövetkeztét, azaz korai figyelmeztető jelzés a szupernóva eseményre.
Az SN 2026sqf felől a Földre érkező elsősorban müon-neutrínókat az antarktiszi IceCube neutrínódetektor méréseiből próbálták kimutatni a szupernóva optikai felfedezése körüli 6 napos időintervallumban 2026-07-03 06:01:09.000 UTC-től 2026-07-09 06:01:09.000 UTC-ig, vagyis 5 nappal a 2026-07-08 06:01:09 UTC-kori felfedezés előtt és 1 nappal utána (Yuhua Yao (University of Wisconsin-Madison) és Anna Franckowiak (Ruhr-Universität Bochum) az IceCube Collaboration keretében). Az IceCube Neutrínóobszervatórium kutatói nem találtak a háttérzajból kiemelkedő neutrínójelet a szupernóva irányából.
Az egykori, hozzánk közeli Nagy Magellán-felhőbeli 1987A II-P típusú szupernóva volt az első és máig is egyetlen neutrínódetektálás, amit többek között a japán Super Kamiokande detektor érzékelt.
Valószínűsíthető, hogy a 42 millió fényév távolságban levő NGC 3310 galaxis szupernóvájából a Földre érkező neutrínók fluxusa sokkal kisebb, mint a Földhöz közeli és a Tejútrendszer kísérőjében, a Nagy Magellán-felhőben, a Földtől 168 ezer fényévre levő SN 1987A fényes szupernóva esetén történt.
Az SN 2026sqf szupernóva felfedezője
Patrick Wiggins (sz. 1949) amerikai amatőrcsillagász már 5 kisbolygót és 10 szupernóvát fedezett fel. A Utah állambeli Old Hansen Planetáriumban oktatóként és bemutatóként dolgozott, majd 2021-től a Utah Egyetem Fizika és Csillagászati Tanszékén az állami iskolákkal fenntartott tudományos kutatási, ismeretterjesztési kapcsolattal foglalkozott. Érdekesség, hogy polgári ejtőernyős is volt, és repülőgép pilóta jogosítványt is szerzett.
Patrick Wiggins a NASA Naprendszer-kutatási missziói cél-objektumainak csillagászati megfigyelését is végezte, például az OSIRIS-REx célpontja, a (101955) Bennu aszteroidát mérte. Kiterjedt űrkutatási és csillagászati ismeretterjesztést is folytat. A NASA mindezekért Kiváló Közszolgálatért Éremmel (NASA Distinguished Public Service Medal) tüntette ki. Ez a kitüntetés az Amerikai Egyesült Államok kormányzati szervei, például a Védelmi Minisztérium vagy a Hadsereg által adományozott magas presztízsű polgári kitüntetés, amely kiemelkedő közszolgálatot, bátorságot vagy a nemzetvédelemhez való jelentős hozzájárulást ismeri el.
Patrick Wiggins a Utah Állambeli Toole megyei Stansbury Park Obszervatórium Komplexum két távcsövével végezte a megfigyeléseit a Salt Lake Astronomical Society (SLAS) csillagászati társaság keretében. Korábban az Andy (Andrew) Bogdan távcsővel, ami egy 20 cm-es objektívátmérőjű R. E. Brandt típusú lencsés távcső volt, majd egy nagyobb, 40 cm-es Cassegrain-távcsővel és CCD kamerával folytatta a megfigyeléseket. Mostani, tizedik szupernóváját egy 35 cm-es Schmidt-Cassegrain-távcsővel fedezte fel.
Az SN 2026sqf felfedezése egy olyan citizen science (közösségi tudomány) programban történt, amelyben a felhasználók saját okostávcsöveikkel és a SETI Institute kutatóival együttműködve rövid ideig tartó, hirtelen bekövetkező égi eseményeket, például szupernóvákat és kozmikus tranziens jelenségeket (más típusú kozmikus robbanásokat) fedeznek fel és/vagy követnek. Patrick Wiggins ebben az Unistellar „cosmic cataclysms” smart telescope tracking projektben vett részt és fedezte fel az SN 2026sqf szupernóvát.
Magyar amatőrcsillagászok is megfigyelik az SN 2026sqf fényes szupernóvát
Eddig három magyar amatőrcsillagász töltötte fel az MCSE Észlelőnaplójába az SN 2026sqf-ről készült megfigyeléseit.
Kovács Attila (Verőce): 2026-07-11 22:00:00-22:05 UT, 150/1000 mm Newton, asztrofotó.
Forgács Attila (Hajduböszörmény): 2026-0713 121:33:00 UT, 250/1000 mm Newton, 750 mm eredő fókusz, asztrofotó.
Kovács Marcell (Lovasberény): 2026-07-21 20:07.00-20:40 UT, 250/1250 mm Newton, 2813 mm eredő fókusz, vizuális észlelés f=15 mm Magellan 70 fokos látószögű okulárral, 188x nagyítással, 22 ívperces látómezővel, két rajz: rajz fehér háttérrel, rajz fekete háttérrel.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
Sky and Telescope online (2026.07.22.)
Transient Name Server – 2026sqf (TNS, IAU)
Transient Name Server – SN 2026sqf – Classification (TNS, IAU)
Transient Name Server – SN 2026sqf – Astrofili Spezzini – ngc3310_negative (Flickr.com)
Transuent Name Server – 2026sqf discovery (TNS, IAU)
SN 2026sqf (Rochester Astronomy)
Stansbury Park Observatory Complex (SLAS, Toole County, Utah)
NGC 3310 (HST, ESO/Hubble, opo0126a, 2001.09.06.)
Kapcsolódó internetes oldalak: