Már több mint 4000 megerősített exobolygót tartunk számon, feltehetőleg viszont ezeknek csak töredéke lehet alkalmas az általunk ismert élet fenntartására. A University of British Columbia (UBCO) egyetem kutatóinak új eredményei a korai bolygófejlődés geológiáját vizsgálva segítenek annak eldöntésében, hogy melyek lehetnek potenciálisan alkalmasak az élet számára. Az új eredményeket bemutató tanulmány az Astrophysical Journal Letters tudományos folyóiratban fog megjelenni.
Dr. Brendan Dyck, a kutatás vezetőjének elmondása szerint bármilyen exobolygó felfedezése izgalmas, de sokan szeretnénk tudni, vajon vannak-e kisebb, a mienkhez hasonló bolygók. Ezeket a potenciálisan lakható bolygókat tipikusan az ún. lakhatósági zónában keressük, ahol megfelelő távolságban keringenek a csillaguktól a felszíni folyékony víz megmaradásához. Habár kiindulásnak remek módszer a lakhatósági zóna vizsgálata, azt azonban nem árulja el nekünk, hogy az ott keringő exobolygó vajon tényleg lakható-e.
A tény, hogy egy kőzetbolygón fennmaradhat a folyékony víz, önmagában még nem biztosíték arra, hogy van is rajta. Nézzünk körbe a saját Naprendszerünkben; a Mars is a lakhatósági zónán belül kering, és bár egykoron volt rajta nagyobb mennyiségű folyékony víz, ez már régóta nincs így. Ez az a pont, ahol a kőzetbolygók keletkezése és a geológia kulcsfontosságúak lehetnek a lakható bolygók keresésében.
Ha tudjuk, mennyi vas található a bolygó köpenyében, meg tudjuk becsülni, hogy milyen vastag a kéreg, ezzel pedig azt is, vajon lehet-e rajta folyékony víz, illetve légkör. Ez a módszer megbízhatóbb annál, mintha a potenciális földszerű kőzetbolygókat kizárólag a lakhatósági zónában való keringésük alapján azonosítanánk. Bármilyen bolygórendszert tekintsünk is, a kisebb kőzetbolygók egy szempontból mindig hasonlóak: a bennük levő vas mennyisége arányos a központi csillagukéval. Amiben viszont különböznek, az az, hogy ennek a vasnak mekkora részét tárolják a magban, és mekkora részét a köpenyben.
Kialakulásuk közben a nagyobb maggal rendelkező bolygók vékonyabb kérget fognak formálni, míg a kisebb magvú bolygók vastagabb, vasban gazdag kérget, mint például a Mars. A kéreg vastagsága ezután meg fogja határozni, hogy a bolygón működhet-e lemeztektonika, illetve mennyi víz és légkör lehet rajta jelen — mind kulcsfontosságúak az ismert élet számára. Elképzelhető, hogy hiába kering egy bolygó a lakhatósági zónán belül, ha korai fejlődésének következtében lakhatatlanná válik. A jó hír, hogy geológiai megfontolásokra építve már az előtt meg lehet becsülni egy bolygó lakhatóságát, potenciális vízkészleteit, mielőtt rá irányuló űrmissziókat indítanánk.
Várhatóan idén indul a James Webb Űrteleszkóp, mely többek között más csillagok bolygórendszereinek kémiai tulajdonságait is fogja vizsgálni. Képes lesz megmérni a tanulmányban is részletezett vas mennyiségét, melyből következtetni tudunk majd arra, hogy nézhet ki a felszínük; sőt, így akár arra is, hogy meg tudna-e maradni rajtuk az ismert élet. Már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy számtalan bolygót közelebbről ismerjünk meg, ezzel pedig megkapjuk a választ, vajon mennyire egyedi a mi Földünk. Természetesen időbe fog telni, mielőtt kiderül, vajon tényleg van-e ismeretlen élet, esetleg új civilizációk eme távoli exobolygókon, de mindenképpen roppant izgalmas időket élünk.
Forrás: UBCO
