A gyors rádiókitörések rejtélyes, erőteljes „villanások” a rádiótartományban. Nemrég egymástól függetlenül két obszervatórium is megfigyelt egy ilyen kitörést, amely saját galaxisunk egyik magnetárjából származott.
Az új rádiókitörés épp olyannak látszik, mint az elmúlt években egyre nagyobb számban, ám mindig más galaxisokban felfedezett gyors rádiókitörések (FRB-k). Ezek a villanások egy szempillantás alatt hatalmas energiát szabadítanak fel: néhány milliszekundum alatt annyit, mint a Napunk egy nap folyamán. Az azonban máig kérdés, hogy mi okozza őket. Az új felfedezést a The Astronomer’s Telegram elektronikus körlevélben tették közzé.
A magnetárok csillagok halott magjai: akkor keletkeztek, amikor a csillagok szupernóvává válva összeomlottak. Ilyen értelemben ugyanazon a módon keletkeznek, mint a neutroncsillagok. A magnetárok esetében azonban a magnak erős, jellemzően trillió gauss erősségű mágneses tere van. (Összehasonlításképpen a Föld mágneses tere a felszínen kevesebb, mint egy gauss.) Ezek a különleges objektumok olyan furcsa jelenségekre adnak magyarázatot, mint a gamma- és röntgenvillanások.
Az új megfigyelések szerint magnetárok felelhetnek néhány titokzatos gyors rádiókitörésért, amelyekből jelenleg már több mint százat ismerünk.
Galaxisunk egyik magnetárja, az SGR 1935+2154 jelű égitest több röntgenvillanást is okozott, amelyeket a Nemzetközi Űrállomás NICER röntgentávcsöve, a Neil Gehrels Swift Obszervatórium és más obszervatóriumok is észleltek. A magnetárt 2014-ben fedezték fel, és azóta is nyomon követik.
Április 28-án azonban történt valami, aminek hatására a magnetár erőteljes rádiókitörést produkált. A kanadai CHIME teleszkóp és a STARE2 rádiótávcső-hálózat is észlelte a jelenséget. Ezzel szinte egy időben az égitest egy rövid röntgenvillanást is produkált, amelyet a kínai Insight-HXMT röntgenteleszkóp észlelt.
A kínai FAST rádiótávcső később, április 30-án egy újabb, sokkal gyengébb kitörést is észlelt. Az egymástól független megfigyelések azért fontosak, mert segítenek pontosabban beazonosítani a kitörés helyét.
„A STARE adatai alapján meghatározott luminozitás igazán lenyűgöző.” – mondja Geoffrey Bower, a tajvani Academia Sinica Csillagászati és Asztrofizikai Intézetének kutatója.
A felfedezés segíthet megértenünk, hogy mi táplálja a rádiókitöréseket. A Nap mágneses erővonalainak átrendeződése erőteljes napviharokat okoz; egy magnetár esetében a mágneses tér pusztító erejű átalakulása előidézheti a megfigyelt rádiókitöréseket.
Bower mindamellett hangsúlyozza: ez nem jelenti azt, hogy minden gyors rádiókitörés forrása egy magnetár. „Más folyamatok vagy források is előidézhetnek gyors rádiókitöréseket. Sok különböző jelenséget ismerünk. Nem szükségszerű, hogy mindent egy modell magyarázzon.”
Forrás: Sky & Telescope
