Három dolog, amit mostanában tudtunk meg a Marsról

26983

A NASA InSight szondája 2018. november 26-án szállt le a Marsra, hogy ott a bolygó belső szerkezetét tanulmányozza. Kicsit több mint 1 marsi évvel későbbre már 480 marsrengésnél is többet detektált és minden korábbi küldetésnél részletesebb időjárási mérésgyűjteményt halmozott fel. Az InSight fúróegysége is, ismertebb nevén a “Vakond”, habár sokat küszködött, de sikerült előre haladnia.

Volt idő, amikor a Föld és a Mars felszíne igen hasonlóak voltak egymáshoz – mindkettő meleg volt és vizes, vaskos légkörrel. Azonban 3-4 milliárd évvel ezelőtt a két bolygó nagyon különböző utakra lépett. Az InSight (teljes nevén Interior Exploration using Seismic Investigations, Geodesy and Heat Transport) küldetés segítségével belsőleg is össze tudjuk hasonlítani a Földet rozsdás testvérével. A mélyebb rétegek összetételének, rétegződésének, és a belső hőterjedési sebességnek a megismerése segíthet jobban megérteni, vajon egy bolygó kezdeti anyagai milyen hatással lehetnek a későbbi lakhatóságára.

Amíg várjuk az újabb eredményeket, tekintsük át azt a három dolgot, amit eddig megtudhattunk az InSight küldetés jóvoltából.

A gyenge rengések a megszokottak

A francia CNES űrügynökség fejlesztette szeizmométer elég érzékeny ahhoz, hogy nagy távolságból még a leggyengébb zörejeket is rögzítse. Az első marsrengés detektálásáig mégis 2019 áprilisáig kellett várnunk. Azóta viszont, a kezdeti csendet ellensúlyozandó, a környék viszonylag gyakran, de gyengén, 3,7 magnitúdónál nem erősebben reng. A 4 magnitúdónál erősebb rengések hiánya igen rejtélyes, tekintve, hogy egyébként milyen gyakoriak a kisebb rázkódások.

Felhők úsznak az égen az InSight szeizmométerét védő dómja felett. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

Mark Panning, a NASA JPL munkatársának elmondása szerint kissé meglepő, hogy még nem láttunk nagyobb marsrengést. Ez vagy a bolygóról mond el valamit, vagy a szerencsénkről. Másként fogalmazva, elképzelhető, hogy a Mars sokkal inaktívabb, mint azt vártuk – de az is lehet, hogy az InSight éppen egy csendes időszakban szállt le.

Nem marad hát más, mint hogy a szeizmológusoknak türelmesen várniuk kell a belső szerkezetről árulkodó, nagyobb rengésekre. Időről időre érkezik egy nagy adag fantasztikus információ, az idő java részében azonban csak az apróságokból próbáljuk kideríteni, mit is mond nekünk a természet. Bruce Banerdt, az InSight vezető kutatója szerint inkább hasonlít az egész egy trükkös nyomkeresésre, mint a válaszok egy szépen becsomagolt ajándékból történő kibontására.

Elfújja a szél a rengéseket

Amint az InSight rengéseket kezdett detektálni, egy idő után annyira gyakoriak lettek, hogy már voltaképpen napi eseménnyé váltak. Idén június végén viszont egyszeriben mind eltűnt; azóta is mindösszesen 5 morajlást rögzítettek, mindegyiket szeptemberben.

A kutatók szerint ezekért a szeizmológiailag üres periódusokért a szél felel: a Mars ugyanis éppen június környékén lépett be legszelesebb évszakába. A küldetés csapata tudta, hogy a szél befolyásolhatja az érzékeny szeizmométer méréseit, ezért is kapott egy széltől és hőtől védő pajzsot, a dómot. A szél viszont magát a felszínt is rázza, olyan zajt hozva létre ezzel, ami elfedi a finom rengéseket. Ez az InSight legelső detektálása előtti csendet is magyarázhatja, a szonda ugyanis éppen akkor landolt, mikor a helyi homokvihar még elülőben volt.

Hiányoznak a felszíni hullámok

Minden rengésnek kétféle hulláma halad végig a bolygó belsejében: a főhullámok, vagy P-hullámok, illetve a másodlagos, vagy S-hullámok. Ezen kívül a kéreg felső részén is megjelennek egyfajta “fodrozódásként”, mely harmadik kategóriát felszíni hullámoknak szokás nevezni.

Illusztráció a nyitott InSight leszállóegységről, minden fő eszközével a marsi tájon. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

A földi szeizmológusok felszíni hullámokból tanulmányozzák a bolygónk belső rétegeit. Mielőtt a Marsra értünk volna, az InSight kutatói is azt várták, hogy ezeken a hullámokon keresztül bepillantást nyerhetünk akár 400 km mélyre is, a kéreg alatti köpeny régiójába. Nem fogynak el azonban a rejtélyek – több száz rengés, de egyik sem okozott felszíni hullámokat.

Mark Panning elmondása szerint nem teljesen ismeretlen, hogy bizonyos rengéseket nem kísérnek felszíni hullámok, de mindenképpen meglepő. Például a Holdon sem láthatunk felszíni hullámokat; a száraz holdi kéreg ugyanis jóval felaprózottabb, mint a földi vagy a marsi, így a szeizmikus hullámok diffúz mintázatban, akár 1 órán keresztül összevissza pattognak rajta. A marsi felszíni hullámok hiánya összefügghet akár az InSight alatti felső 10 km-es réteg jelentős repedezettségével is. Azt is jelentheti azonban, hogy az eddig detektált marsrengések nagyon mélyről érkeztek, ezek ugyanis nem okoznának erős felszíni hullámokat.

Az ilyen és hasonló rejtélyek felgöngyölítése a tudomány sava borsa, az InSight pedig még bizonyára rengeteg meglepetést tartogat nekünk.

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás