A NASA több mint két éve a Mars felszínét vizsgáló Perseverance roverjének egy friss felfedezése nyomán újra kell gondolniuk a szakértőknek, hogy milyenek is lehettek bolygószomszédunkon valaha a vizes környezetek. A dolog igazi fontosságát az adja, hogy ezek a legígéretesebb helyek, ahol érdemes lehet ősi mikrobiális élet nyomai után kutatni.
A kutatók a Perseverance marsjáró friss, rendkívül nagy felbontású felvételeit elemezve tanulmányozzák a Jezero-krátert valaha kitöltő tóba ömlő hatalmas ősi folyó torkolatvidékének lepusztult formavilágát. A jelek szerint ez a folyó mélyebb és gyorsabb sodrású lehetett, mint bármi, aminek a nyomait korábban megtalálták a szakemberek a Marson.
Az első fénykép egy legyező alakú, 250 m magas hordalékkúp tetejét mutatja. Az üledékrétegek ívelt formája hajdani folyóvíz jelenlétére utal. A kutatók ennek a vízfolyásnak a tulajdonságaira voltak kíváncsiak. Vajon a korábban, a NASA Curiosity marsjárója által a Gale-kráternél megfigyelthez hasonló, viszonylag sekély vízmosások voltak ezek, vagy annál sokkal nagyobb energiájú folyó formálta a mai tájat?
A Perseverance kamerájának több száz felvételéből összeállított két mozaikkép az utóbbira enged következtetni. A legfontosabb bizonyítékok a nagy méretű kavicsok és a durva szemcséjű hordalék-lerakódások.
„Ezek sok törmelék szállítására képes nagy energiájú folyóra utalnak. Minél erősebb egy folyó sodrása, annál nagyobb szemcséjű hordalékot képes megmozgatni” – értelmezi a felvételen látottakat Libby Ives, a NASA marsjáróját irányító Jet Propulsion Laboratory kutatóintézetének posztdoktori munkatársa. Ives korábban földi folyókat tanulmányozott, míg figyelme az elmúlt hat hónapban a vörös bolygó hasonló képződményei felé fordult. – „Lenyűgöző dolog egy idegen bolygó kőzeteit vizsgálva ilyen ismerős formavilágot látni.”
A marskutatók már évekkel korábban, műholdfelvételeket vizsgálva felismertek egy sávos, ívelt képződményt a Jezero-kráterben. Most, a marsjárónak köszönhetően ezeket közvetlen közelről is tanulmányozni tudják. Ennek egy részletét örökíti meg a két friss mozaikkép egyike. A kutatók bizonyosak abban, hogy a felvételen látható alakzatokat erős folyóvíz hozta létre. Arról azonban még vitatkoznak a szakértők, hogy egy, a Dunához hasonló, erős központi csatornával rendelkező, de kanyargó, meanderező, vagy pedig egy több csatornából összefonódó, elfajult medrű, sok homokpadot képező vízmosás hozta-e létre ezeket az alakzatokat.
A felszínről nézve ezek az alakzatok hullámozva a távolba tűnő, sávokba rendeződő, a marsi homokból kibukkanó szikláknak látszanak. Ezek lehetnek egy idővel eltolódó folyópart maradványai, de a folyóban képződött homokpadoktól is eredhetnek. „A szél borotvaként szeletelte le az üledékrétegek tetejét” – magyarázza Michael Lamb, a Caltech folyókra szakosodott geológusa, szintén a Perseverance kutatócsoportjának tagja. – „A Földön is látunk hasonló maradványokat, de sosem ilyen szépen feltárva, mint itt a Marson. Bolygónkon a növénytakaró általában elrejti ezeket a rétegeket.”
Egy második mozaikkép az elsőtől fél kilométerre lévő, magányos hegyoldalból kibukkanó üledékrétegeket ábrázol. A jelek szerint ezek is egy erős sodrású folyótól származhatnak, de a szakemberek egyéb lehetséges magyarázatokat is vizsgálnak még. „Ezek a képződmények rendellenesen magasak a földi folyókhoz képest” – húzza alá Ives, – „ugyanakkor az ilyen alakzatok leggyakrabban folyóktól származnak.”
A kérdés egyértelmű eldöntése tehát további vizsgálatokat igényel, amihez a Perseverance marsjáró kameráin kívül annak talajradarját is bevetik majd a kutatók. Az azonban már most bizonyosnak látszik, hogy a szakembereknek újra kell gondolniuk mindazt, amit a marsi folyók méretskálájáról eddig tudtak.
Forrás: NASA
Megjegyzés: A Marson megfigyelt formakincs értelmezéséhez nagy segítséget jelenthet Myron Cook wyomingi geológusprofesszor földi folyómaradványokról szóló Youtube-videója:
