Az amerikai LRO holdszonda részletes felvételt készített a Falcon-9 második rakétafokozata által létrehozott becsapódási kráterről.
A SpaceX Falcon-9 hordozórakéta második fokozata előre ismert időpontban, augusztus 5-én 06:35 UTC-kor becsapódott a Hold felszínébe. A becsapódás helye a Földről látható holdkorong északnyugati peremétől nem messze van, a Földről nem látható Einstein-kráter közelében. Így a Földről csak a becsapódáskor kidobódott anyagfelhőt lehetett megfigyelni távcsövekre szerelt érzékeny kamerákkal.
A becsapódási kráterről az első felvételt a Hold körül keringő dél-koreai Danuri („élvezd a Holdat”) holdszonda készítette augusztus 5-én 08:01 UTC-kor. A szonda nagy felbontású képfelvételek készítésére alkalmas LUTI (LUnar Terrain Imager) kamerája legrészletesebb felvételein 2,5 méteres alakzatok is megfigyelhetők. A Danuri 2026. augusztus 5-én 18:07:37 UTC-kor, a becsapódás (06:35 UTC) után mintegy 12 órával újabb felvételt készített a becsapódási kráterről. Ekkorra már a kráter körül a felszín alól kidobódott, a régi sötét felszíntől fényesebb, nagyobb albedójú friss anyag a kráter középpontjától sugárirányban visszahullott és szétterült. Tehát az új kráter egy úgynevezett sugárkráter.
Az LRO holdszonda felvétele a Falcon-9 becsapódása előtt és után
A NASA LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) Hold körül keringő űrszondája a terv szerint augusztus 11-én került a Falcon-9 második rakétafokozata becsapódási krátere fölé, és részletes felvételt készített az új holdkráterről és környékéről a Hold felszínétől 90 km magasságban.
Az új kráter koordinátái és mérete
Az LRO részletes felvételének felbontása, egy képelem mérete a Hold felszínén mintegy 0,9 méter, ami a Danuri-szonda képfelbontásához képest sokkal jobb. A Falcon-9 becsapódási kráter holdrajzi (szelenografikus) koordinátái: északi szélesség 19.4759°, keleti hosszúság 93,2862° (vagy holdi 0 fok meridiántól kelet felé kiindulva teljes köríven mérve 266,7138°). A becsapódási terület a Hold felszín alapmagassága (0 méter) felett 511 méterre van. A becsapódás szöge a Hold felszínének helyi síkjához 31°, ami még kör alakú krátert hoz létre, az ennél laposabb szögű becsapódáskor már elnyúltabb alakú kráter jött volna létre. Az új becsapódási kráter átmérője mintegy 18 méter, mélysége 3 méter.
A kidobott regolit mennyisége alapján a becsapódáskor legalább 50 centiméter (0,5 méter) mélységből dobódott ki és terült szét sugárirányban friss, fényes anyag a Hold felszínén. Az eredeti becslés szerint a kráter átmérőjét 20-30 méter közöttinek tételezték fel, azonban egy rakétafokozat becsapódásának fizikai tulajdonságai, például az üres belső szerkezete – sőt egyenetlen (inhomogén) belső tömegeloszlása, viszonylag kis tömege (4-4,9 tonna) és a kis becsapódási sebessége (2,43 km/s) miatt a kráter mérete kisebb lehet, egy természetes tömör kis égitest (meteoroid, kisbolygó) becsapódásakor keletkezett kráter méretéhez és alakjához, például mélységéhez képest. Ha van üzemanyag a rakétafokozatban, akkor a becsapódásakor ismert gázok is felszabadulhatnak, valamint a rakéta anyagát speciális színképelemzőkkel, nagy távcsövekkel meg lehet figyelni, de a kidobódott holdi anyag sokkal nagyobb tömegű a becsapódó test tömegéhez képest.
Az LRO által a Falcon-9 becsapódása előtt és a becsapódása után készített két, azonos helyzetben, azonos holdfelszíni területről készített felvétel összehasonlítása az alábbi animáción látható:
A becsapódási kráter környező felszíni területét az alábbi kép mutatja. A felvételt az LRO szonda LROC NAC nagyfelbontású kamerája készítette a Hold felszínétől 90 km magasságban.
Mekkora fázisszögeknél készített felvételeket az LRO szonda a becsapódási kráterről?
A Hold felszínének tulajdonságai egy részét a Nap fázisszöge határozza meg. A fázisszög megfigyelt felszín pont, mint szög csúcs a megfigyelő (LRO szonda) felé húzott félegyenes és a megfigyelt felszíni ponttól a Nap felé húzott félegyenes által bezárt szög.
Az LRO szonda felvételei esetében fotometriai fázisszög (vagy röviden fázisszög) a csillagászatban és a fotometriában az a szög, amelyet a megvilágító fényforrás (például a Nap), a megfigyelt égitest (a Hold) és a megfigyelő (LRO holdszonda) zárnak be egymással. Ez a Nap–Hold–megfigyelő (LRO) irányok által bezárt szög. Itt a szög csúcsa a Hold felszíni alakzat, amelyre az LRO LROC NAC kamera irányul.
Videók a Falcon-9 becsapódásáról
A SpaceX Falcon-9 hordozórakéta második fokozatának a Holdba történt becsapódása által létrehozott krátert mutatja be az alábbi rövid videó. A videón a NASA LRO LROC NAC kamerájával a becsapódási területről még 2015-ben készített felvételen nem látszik semmilyen űreszköz becsapódási krátere, csak egy természetes kis égitest becsapódásával létrejött kráter.
Az alábbi videó az amerikai SpaceX Falcon-9 hordozórakéta útját, illetve a Holda történt becsapódását ismerteti. Az ismertetés kitér a jövőbeli leszállóhelyek, emberes holdexpedíciók és holdbázisok biztonságának megőrzésére a becsapódó űreszközök, illetve a természetes napszél és kozmikus sugárzás, valamint a meteorok általi veszélyekre és azok elkerülésére is.
A továbbiakban a NASA LRO holdszondája által a Falcon-9 becsapódási kráterről készített felvételek részletes tanulmányozásából adódó eredmények adnak majd új ismereteket az űreszközök holdi becsapódásának következményeiről.
A felvételeket készítő holdszondák: Danuri és LRO
A SpaceX Falcon-9 második rakétafokozata becsapódási kráteréről a dél-koreai Danuri és a NASA LRO Hold körül keringő szondái készítettek felvételeket. A szondákat az alábbi két illusztráció szemlélteti.
A hír GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
NASA LRO képek (NASA Science, Solar System, Moon, 2026.08.18.)
NASA LRO LROC (NASA/GSFC/Intuitive Machines, 2026.-08.18.)
Kapcsolódó Internetes oldalak:
