Elindult a NASA kísérleti kisbolygó-eltérítő űrszondája!

4003

A dinoszauruszok kihalásának első számú felelősévé tett kisbolygó-becsapódásról már mindenki hallott, ugyanakkor senki sem szeretne hasonlót látni. Az őshüllőkön túl számos más fajt a Föld színéről 66 millió évvel ezelőtt eltörlő kréta-tercier kihalási esemény fő oka mai tudásunk szerint az volt, hogy egy 10–15 km átmérőjű égitest összeütközött a Földdel. Az ilyen léptékű katasztrófák noha a földtörténetben rendszeresek, emberi léptékkel mérve nagyon ritkák – nem véletlen, hogy 66 millió éve nem történt hasonló nagyságrendű becsapódás. Ugyanakkor kisebb méretű égitestek természetesen gyakrabban kerülnek Földünk útjába. Az elmúlt évtized során a csillagászok hatalmas előrelépést értek el a bolygónkra potenciális veszélyt jelentő földsúroló kisbolygók felfedezésében. Ezért meglehetősen biztosan tudjuk, hogy globális katasztrófát okozni képes égitesttel nem fogunk összeütközni a belátható jövőben, valamint kisebb, regionális természeti csapást okozó fenyegetést sem ismerünk.

De ha rendszeresen előfordulnak becsapódási események, akkor csak idő kérdése, hogy még a világűrben észleljünk egy valóban komoly fenyegetést jelentő égitestet. Ennek mindazonáltal nem sok haszna volna, ha nem tehetnénk semmit az összeütközés elkerülése érdekében. Bár ma még nem áll az emberiség rendelkezésére ilyen technológia, a szóba jöhető módszerek elméleti vizsgálatán túl már gyakorlati kísérletek is zajlanak. Ezen a téren jelent komoly előrelépést a NASA november 24-én útnak induló DART (Double Asteroid Redirection Test) űrszondája.

Fantáziarajz a céljához közeledő DART űrszondáról. Az űreszköz a kisbolygókettős kisebbik tagjába fog becsapódni. Az eseményt a jobb alsó sarokban ábrázolt LICIACUBE nevű kibocsátható kisműhold fogja közvetíteni a Földre, hiszen maga a DART szonda a küldetés sikere esetén meg fog semmisülni. Forrás: NASA/Johns Hopkins, APL/Steve Gribben.

A DART küldetés legfontosabb feladata számos technológiai újítás világűrbeli tesztelése mellett az lesz, hogy becsapódása révén csekély mértékben módosítsa egy kisbolygó pályáját. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az 550 kg tömegű űrszondát 6,5 km/s sebességgel nekiirányítják a 140 m átmérőjű Dimorphos kisbolygónak. A Dimorphos a 780 m átmérőjű (65803) Didymos kisbolygó kísérő holdacskája. Ez a kisbolygópár egyáltalán nem jelent veszélyt a Földre, de kellően közel halad el tőlünk ahhoz, hogy alkalmas célpontot nyújtson a kísérlet számára.

A szakemberek választása azért esett a Didymos–Dimorphos-kettősre, mert itt valódi esély van a becsapódás pályamódosító hatásának kimutatására. A Dimorphos hold becsült tömege 5 millió tonna, és társától 1,2 km távolságra kering, ahol egy teljes keringést kb. 12 óra alatt tesz meg. Csillagászati léptéken nagyon csekély tömegekről van szó, így a holdacska rendszeren belüli keringési sebessége is egészen lassú: kevesebb mint 20 cm másodpercenként. Noha a fél tonnás űreszköz még 6,5 km/s sebességgel becsapódva sem fogja látványosan eltéríteni a gízai nagy piramishoz hasonló méretű égitestet, a szakemberek másodpercenként egytized milliméternyi nagyságrendű sebességváltozásra számítanak, ami a kisbolygókettős keringési periódusát már könnyen kimutatható mértékben, több perccel is módosíthatja.

Az Arecibo rádiótávcsővel radar üzemmódban 2003 novemberében készült felvételsorozat a DART célpontjáról, a Didymos–Dimorphos-kisbolygókettősről. Forrás: NASA.

A kísérlet fő célja a módszer hatékonyságának a tesztelése. Nagyon keveset tudunk a kisbolygók felszíni szerkezetéről, holott ezen múlik az energia- és lendületátadás mértéke. Ha az ütközéskor sok törmelék repül szét, az ronthatja a hatékonyságot. A fő cél mellett újfajta feltekerhető napelempaneleket, a napelemek hatékonyságát növelő tükörrendszert, újfajta ionhajtóművet, egy, a becsapódást kívülről megfigyelő, kibocsátható kisműholdat és az űrszondát az utolsó óra folyamán a célpontra rávezető autonóm navigációs rendszert is ki fognak próbálni a küldetés során.

A november 24-i sikeres indítást követően a DART tíz hónap múlva, jövő év szeptemberének végén éri el célját, a Dimorphos kisbolygót. A legtöbb űrszondával ellentétben a DART-nak azt kívánjuk, hogy a végállomásánál jó alaposan törje össze magát.

Forrás: NASA, Scott Manley/YouTube

Hozzászólás

hozzászólás