A tavaly októberben felfedezett csillagközi vándor, az 1I/’Oumuamua (A/2017 U1) a legújabb vizsgálatok szerint egy kettőscsillag-rendszerből szökhetett meg és kezdte meg hosszú utazását, amelynek során pár évig meglátogatta a Naprendszer belső vidékeit is.
Mint arról beszámoltunk, 2017. október 19-én a Hawaii-szigeteken lévő Haleakala obszervatóriumban működő Pan-STARRS1 teleszkóppal felfedezték az első olyan égitestet, amelyről egyértelműen kimutatható volt, hogy a csillagközi térből érkezett. Végső elnevezése 1I/’Oumuamua lett (hawaii-i nyelven „távolról érkezett hírnök”). A kis égitest megjelenése és fizikai tulajdonságai alapján a kisbolygókhoz hasonló, a nevében szereplő 1I pedig jelzi, hogy az első intersztelláris égitest a katalógusainkban.
A pályája erősen hiperbolikus 1,2 excentricitással, amit nem alakíthattak ki a Naprendszer óriásbolygói sem, ezért mindenképp a Naprendszeren kívülről érkezett és oda is távozik. Továbbá a mozgása olyan, hogy a Tejútrendszerben keletkezett és semmiképpen nem az intergalaktikus térből érkezett valamely más galaxisból.
Akkor viszont mi tudható a keletkezési helyéről? Erre a kérdésre egy lehetséges magyarázat az, hogy a Carina/Columba csillagkeletkezési területről származik, ahonnan mintegy 40 millió évvel ezelőtt szökhetett meg.
Most egy újabb vizsgálat szűkíti a kört, amely szerint egy kettőscsillag-rendszerben alakult ki a kis égitest és onnan szökhetett meg. Ezt a modellt Alan P. Jackson, a Torontói Egyetem (Scarborough, Ontario, Kanada) Bolygótudományi Kutatóközpontjának posztdoktori munkatársa által összefogott kutatócsoport tette közzé a napokban és a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society szakfolyóiratban fog majd megjelenni.
Alan Jackson és kutatótársai szerint egy kettőscsillag körül kialakult kisbolygót a kettős rendszert alkotó csillagok gravitációs hatása könnyen kiszórhatja a csillagközi térbe, például a rendszert alkotó csillagok valamelyikét szorosan megközelítve. Emellett a két csillagból és a kis égitestből álló égi mechanikai háromtest-problémában vannak instabil konfigurációk, amelyekből a kis égitest szintén elszökhet a rendszerből.
A kettőscsillag-rendszerben kialakul bolygókezdemények (planetezimálok), illetve maradékanyagok, mint például kisbolygók és üstökösök, egyaránt kirepülhetnek a rendszerből. Jackson és munkatársai azt is megjegyzik, hogy nem csak sziklaszerű aszteroidákat, hanem aktív, kigázosodást mutató jeges üstökösöket is megfigyelhetünk majd a Naprendszerben, amelyek az ‘Oumuamua-hoz hasonló helyeken alakultak ki és kerültek ki az intersztelláris térbe.
A most közzétett elképzelés N-test szimulációk számítógépi modellezésén alapul. Ez a vizsgálat csak a kis égitest kettőscsillag-rendszerből történő elszökésének mechanizmusait vizsgálja és nem tér ki arra, hogy konkrétan melyik ismert kettőscsillag lehet az ‘Oumuamua forrása.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
- Az ‘Oumuamua valószínűleg egy kettőscsillag-rendszerből érkezett (R.A.S. News & Press, 2018.03.19.)
- Jackson, A., és munkatársai (2018) MNRAS cikkének kivonata (ADS)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Magyar kutatók szerint természetes folyamatok is kialakíthatták a csillagközi kisbolygó alakját
- Honnan jöhetett a csillagközi eredetű kisbolygó? Új terv: űrszonda eredhet utána
- GYORSHÍR: Felfedezték az első csillagközi kisbolygót
