Kisbolygós nagyüzem a Naprendszerben

665

Az utóbbi években oly népszerű apró égitestek fontosságát jól mutatja, hogy 67P saga mellett az elmúlt napokban két űrszonda érkezéséről és egy indításáról érkeztek fontos hírek, amelyek mind kisbolygók kutatására lettek tervezve.

Egy hete számoltunk be a Vesta kisbolygóról készült geológiai térképről, amelyet a Dawn kisbolygókutató szonda mérései alapján készítettek. A hírben azt is említettük, hogy ezzel koránt sincs vége a programnak, hiszen az ionhajtóművel felszerelt űreszköz útban van a legnagyobb főövi kisbolygó, a Ceres felé. Bár a pályára állás csak jövő márciusban esedékes, a égitestet “hátulról”, a kisbolygóval közel azonos sebességgel becserkésző szonda már most is csak 1,2 millió km-re, azaz háromszoros Föld-Hold távolságra van a 950 km-es kisbolygótól. Hogy ez milyen nagy távolság, jól érzékelteti a mellékelt kép, amelyen mindössze 9 pixel kiterjedésű a kisbolygó. Mégis nagy szó ez, hiszen a szonda már kiterjedtnek látja célpontját, melyhez közeledve 2015. január 26-án fogja elérni azt a távolságot, ahonnan jobb képeket tud készíteni, mint a Föld körül keringő Hubble-űrtávcső.

NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA
A 9 pixel átmérőjű Ceres kisbolygó a felé közeledő Dawn űrszonda felvételén. Lesz ez még jobb is. (NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA)

Szintén a célpontja felé közeledik a New Horizons nevű szonda, amely bolygóhoz indult el, de kisbolygóhoz érkezik, ugyanis 2006 januári indítása után a Pluto elvesztette bolygó státuszát. Az emberiség legnagyobb sebességre (58,5 ezer km/óra) gyorsított eszköze januárban kezdi meg a Pluto és öt ismert holdjának vizsgálatát. Mint minden interplanetáris szondát, ezt is csökkentett üzemmódba kapcsolták a hosszú út unalmas szakaszaira. A hibernációból december 6-én kellett felébrednie a bolygónktól 4,6 milliárd km-re járó szondának, amit egy majd’ négy és fél óráig utazó rádióüzenet meg is erősített. A következő hetekben a berendezések tesztelése folyik, majd megkezdődnek a Pluto megközelítését és vizsgálatát célzó programok. A szonda ekkor még igen messze, 1 CSE-re (150 millió km) lesz célpontjától, de nem lehet tovább halogatni a tudományos mérések elkezdését, mert a New Horizons nem fog pályára állni az égitest körül, így minden időt ki kell használni, és minden percet pontosan be kell osztani. Májustól lesznek majd jobb felvételeink, mint amire a Hubble-űrtávcső képes, július 14-én pedig 13 700 km-es távolságban megtörténik az elrepülés.

New Horizons Mission Operations Manager Alice Bowman and operations team member Karl Whittenburg watch the screens for data confirming that the New Horizons spacecraft had transitioned from hibernation to active mode on Dec. 6.
Két boldog repülésirányító, Alice Bowman és Karl Whittenburg, a monitoron pedig a New Horizons aktív üzemmódjának megkezdését jelző üzenet. (NASA/JPL)

December 3-án sikeresen startolt a Tanegasima Űrközpontból a Japán Űrügynökség (Japan Aerospace Exploration Agency, JAXA) Hayabusa 2 nevű szondája, amely nem kevesebbet tűzött célul, mint anyagminta visszahozását egy földsúroló kisbolygóról. Az első Hayabusa (jelentése: sólyom) négy éve részben már végrehajtotta ezt a bravúrt, de az (25143) Itokawa kisbolygó körüli manőver nem volt problémamentes, így egészen minimális anyagminta jutott vissza a Földre. A sikeren felbuzdulva és a hibákból okulva a japánok rekord idő, két és fél alatt megépítették az újabb, a régi alapjain nyugvó, de nagyobb és korszerűbb szondát.

A Hayabusa-2 startja december 3-án egy H-2A hordozórakétával Tenagasima szigetéről.
A Hayabusa-2 startja december 3-án egy H-2A hordozórakétával Tanegasima szigetéről. (JAXA)

Az ionhajtómű tolóerejét megnövelték, átalakították a szondáról “lelógó” mintavevő csövet, amellyel háromszor is terveznek mintát venni a felszínről. Az egyik alkalommal egy krátert is akarnak robbantani a célpontként kijelölt (162173) 1999 JU3 jelű, kb. 900 méter átmérőjű földsúroló kisbolygó felszínébe, hogy friss anyaghoz jussanak. A szonda három apró leszállóegységet is visz magával, melyek közül az egyik német-francia együttműködésben készült. Az 1,3 éves keringési idejű, nem túl elnyúlt pályán járó kisbolygó megközelítése – egy jövő évi földközelítés után – 2018 nyarán esedékes, amit másfél éves vizsgálat és a leszállások, megközelítések követnek. A mintagyűjtő kapszula visszatérése 2020 telére van időzítve, ahogy az első Hayabusa esetében, most is Ausztrália hatalmas, kietlen sivatagi tájaira. Az időpontokból az is kiderül, hogy nagyon rövid idő telik el a kisbolygó vizsgálatának vége, és a minta visszaérkezése között, ami úgy lehetséges, hogy a kisbolygó 2020. december 28-án 9 millió km-re megközelíti bolygónkat, így szinte házhoz szállítja az űreszközt. “Csak” át kell lendülni az egyik égitestről a másikra.

Művészi elképzelés a Hayabusa-2 és az 1999 JU3 párosáról, nem sokkal az egyik leszállóegység kibocsátása után (NASA)
Művészi elképzelés a Hayabusa-2 és az 1999 JU3 párosáról, nem sokkal az egyik leszállóegység kibocsátása után (NASA)

 

Hozzászólás

hozzászólás