Háromdimenziós galaxistérkép

830

Amerikai, ausztrál és brit csillagászokból álló kutatócsoport az
eddigi legnagyobb, a teljes égboltot lefedő háromdimenziós
galaxistérképet tette közzé. A részletes felmérés a Tejútrendszer
kozmikus szomszédságát ábrázolja durván 600 millió fényéves
távolságig. A térképen azonosítható az összes jelentős, galaxisokból
álló
szuperhalmaz és a közöttük levő hatalmas űrök. Ilyen például az egyik
legnagyobb tömegű szuperhalmaz, amely nevét
felfedezőjéről, az amerikai Harlow Shapley-ről kapta. A mintegy 20
millió fényév átmérőjű halmaz távolsága 400 millió fényév. Tőle nagyjából
háromszor közelebbi a Nagy
Mozgatóként ismert szuperhalmaz, amely jelentős szerepet játszik a kozmikus
környezetünkben található galaxisok mozgásában – mindannyian, beleértve a Tejútrendszert is, a
Nagy Mozgató felé "zuhannak" másfél millió kilométeres óránkénti
sebességgel.

A
2MASS Redshift Survey néven publikált új felmérés
kétdimenziós pozícióadatokból indult ki a 2MASS (Two Micron All Sky
Survey) égboltfelmérő-program katalógusából. Ezeket egészítették ki már
korábban, illetve speciálisan számukra újonnan kimért
vöröseltolódásokkal. Utóbbi adatokat színképekből határozták meg,
összesen 25 ezer galaxisra. A háromdimenziós térkép elkészítése közben
derült ki például, hogy a Nagy Mozgató valóban egy
különálló szuperhalmaz, és nem a Shapley-féle struktúra része.

Kozmikus
környezetünk kb 450 millió fényéves távolságban. A skála kék tartománya
sűrűbb galaxiseloszlást jelez (Forrás: Royal Astronomical Society) 

A
2MASS felmérés előnye, hogy a megfigyelések a látható fénynél valamivel hosszabb hullámhosszú, közeli infravörös tartományban
készültek. Ez a sugárzás amellett, hogy kevésbé nyeli el a csillagközi por, egyike a földfelszínen is detektálható
színképtartományoknak. Habár jelen felmérés nem hatol olyan mélyre az űrben, mint
a legutóbbi, kisebb területet nagyobb távolságokig lefedő vizsgálatok,
előnye, hogy a teljes égboltra kiterjed.

A
kutatás jelentősége abban rejlik, hogy a látható anyag eloszlásának
feltérképezésével közvetett információkat nyerünk az Univerzumot
kitöltő sötét anyagról és a még rejtélyesebb sötét energiáról. Az elv
ahhoz hasonló, mint amikor egy város utcahálózatát
térképezzük fel éjszakai műholdas felvételek alapján: maguk az utcák
ugyan nem
láthatók, a közvilágítás alapján a térkép mégis elkészíthető. Hasonló
módon
a világító anyag feltérképezésével megismerhető a sötét anyag eloszlása
is, illetve az adatok képet adnak a környezetünkben tapasztalható
nagyléptékű mozgásokról.

Forrás: Royal Astronomical Society, 2006. október 3. 

Hozzászólás

hozzászólás