Miután évtizedek óta más bolygók árnyékában kering, az Uránusz lehetne a NASA kiemelt küldetésének következő célpontja. A NASA évtizedes felmérésében (decadal survey) szakértő bizottságok által készített tanulmányok alapján bírálják el, hogy mely küldetéstervezetek kerüljenek legközelebb az űrügynökség fókuszába. Ha a NASA követi a 130 kutató javaslatait, akkor a 2030-as évek elején egy 4,2 milliárd dollár értékű keringőegység és légköri szonda párosa indulhat az Uránuszhoz. Az Uránusz, illetve szomszédja a Neptunusz mérete a kőzetbolygók és a gázóriások közé esik, így egy olyan egyedi bolygótípust képviselnek, amit még kevéssé ismerünk.
A Neptunusz és az Uránusz között végül, mondhatni a ,,csillagok állása” döntött, ugyanis, ha 2031-ben vagy 2032-ben egy Falcon Heavy típusú rakétán indítják el a tervezett űreszközöket, a keringőegység a Jupiter gravitációjának segítségével 13 év alatt elérhetné az Uránuszt; a Neptunuszhoz jóval tovább tartana az út. Robin Canup, a tanulmányban részt vevő egyik planetológus szerint a küldetés már gyakorlatilag készen van, ha megkapják a szükséges forrásokat, akkor egyből kezdhetnek is dolgozni rajta.
A legutóbbi hasonló felmérés 2011-ben volt, ekkor a jégóriáshoz tervezett küldetés harmadik helyre szorult a marsi kőzetminták Földre juttatása és a Jupiter Europa holdjának látogatása mögött – ez a két küldetés mostanra már készülőben is van. Az idei felmérés egyik legnagyobb meglepetése az Uránusz után másodikként javasolt küldetés, egy 4,9 milliárd dolláros űreszköz indítása a Szaturnusz Enceladus holdjára. A bizottság további ajánlásai közt szerepel a Mars és a Hold felfedezésének folytatása is. Azt javasolták, hogy a marsi kőzetminták visszahozatalára tervezett Mars Sample Return Mission után fejlesszenek egy 1,1 milliárd dolláros leszállóegységet, a Mars Life Explorer-t, ami 2 méter mélyre fúrna le a közepes szélességeken húzódó jéglerakatokba.
A tanulmányban a NASA New Frontiers programjába is ajánlottak célpontokat, melyek közül némely korábbról is ismerős lehet: egy Szaturnusz szonda, mintagyűjtő küldetés egy üstökösre, geofizikai hálózat a Holdra. Vannak azonban újak is: mintagyűjtő küldetés a Ceres kisbolygóra, egy keringő és leszállóegység a Centaur kisbolygóra, keringőegység a Titan köré, leszállóegység a Vénuszra és egy szonda az Enceladus szerves anyagokban gazdag vizet lövellő repedéseihez.
Az Uránuszhoz induló küldetés tervei szerint egy szondát is dobnának a bolygó felé, ami többek között azt kutatná, hogy mi hajthatja a hidrogénből, héliumból és metánból álló légkörben fújó, elképesztő sebességű szeleket. A fő keringőegység emellett éveken át monitorozná a bolygót, vizsgálva például a mágneses terét és látványos sarki fény jelenségeit. A küldetés továbbá a bolygó 27 ismert holdja közül többet is meglátogatna.
Ha a NASA döntéshozói az Uránuszt választják következő célpontjukként, akkor ebben akár az Európai Űrügynökség (ESA) is a partnerük lehet. Az ESA 2021-ben publikált hosszútávú tanulmányának javaslatai szerint az űrügynökségnek érdemes lenne egy másik űrügynökséggel közösen küldetést indítani az egyik jégóriáshoz. A kulcskérdés most az, hogy van-e a két űrügynökségnek elegendő forrása és kapacitása az ambiciózus együttműködés megvalósításához.
A felmérés során pedig először vizsgálták a NASA felkészülését a Földet veszélyeztető aszteroidák ellen. A szakértőkből álló bizottság javaslatai szerint az űrügynökségnek minél előbb indítania kéne egy küldetést a földközeli aszteroidák felkutatására (ennek a küldetésnek az indítását halasztotta el 2 évvel 2028-ra a NASA, pénzügyi okokból). A tanulmányban továbbá bírálták az űrügynökséget amiatt, hogy a 2014 és 2020 között javasolt bolygókutató küldetések kutatóinak mindössze 5%-a tartozott alulreprezentált közösségekhez. A friss tanulmány szerint az elmúlt évtized sokkolóan kevés változást hozott a diszkrimináció megoldásának terén.
