Különleges formák a Szaturnusz-ködben

1944

A tőlünk 5000 fényévre, a Vízöntő csillagkép irányában látható NGC 7009 planetáris köd mindannyiunk kedvenc bolygójára hasonlító formája nyomán kapta a Szaturnusz-köd elnevezést. A planetáris ködök valójában életük végstádiumában lévő kistömegű csillagok maradványai, azaz nincs is semmi közük a bolygókhoz. Egy vörös óriáscsillag levetett por- és gázanyagát látjuk fényleni a középütt megfigyelhető, fehér törpe állapot felé fejlődő forró csillagmag-maradvány ultraibolya sugárzásának hatására. Ezek a látványos ködök csillagászati léptékkel mérve rövid ideig, néhány tízezer évig láthatóak csupán. Ugyanakkor az energiát már nem termelő központi csillag lassú lehűlése során fehér törpeként még sok-sok milliárd évig fog világítani.

A Szaturnusz-köd a MUSE felvételén (fotó: ESO PR).

A Jeremy Walsh (ESO) által vezetett kutatócsoport a planetáris ködök alakzatainak kialakulását tanulmányozza. A Szaturnusz-köd poros belsejébe a chilei Paranal Obszervatórium egyik 8,2 m-es VLT távcsövén lévő képalkotó spektrográffal, a Multi Unit Spectroscopic Explorer (MUSE) nevű műszerrel pillantottak be. A MUSE erőssége, hogy a
rögzített felvétel minden egyes képpontjáról színképet tud felvenni. A csoport e műszer segítségével elsőként alkotott részletes optikai térképet egy planetáris köd belső szerkezetéről. A Szaturnusz-ködben számos finom alakzat tárult fel, többek közt egy elliptikus belső és egy külső héj, valamint egy haló; de észleltek két, már korábbról
ismert fényes nyúlványt is.

A legmeglepőbb eredmény azonban egy hullámos porstruktúra felfedezése volt. Az ezt kialakító fizikai folyamatokról jelenleg még nem lehet sokat tudni. Por mindenütt található a ködben, de a belső héj határán a sűrűsége hirtelen lecsökken, valószínűleg azért, mert ott a por nagy része megsemmisül. A jelenségre több lehetséges magyarázatot is
felsorolnak a vizsgálatot végző csillagászok. A belső héj nem más, mint egy lökéshullám. Ez a porszemekbe ütközve szétzúzhatja azokat. De az is elképzelhető, hogy a hullámfronton keletkező hőtöbblet párologtatja el a szemcséket.

A MUSE háromdimenziós felvétele a Szaturnusz-ködről (kép: ESO PR)

A planetáris ködök por- és gázanyagának feltérképezése hozzásegít bennünket a kis tömegű csillagok fejlődésének, életüknek és haláluknak a jobb megértéséhez, valamint feltárhatja a ködök szerkezetét alakító folyamatokat.

A különlegesen érzékeny MUSE műszerrel távolról sem csak planetáris ködök vizsgálhatóak. Megfigyelhető vele a korai világegyetem égitestjeinek kialakulása, feltérképezhető a sötét anyag eloszlása a közeli galaxishalmazokban. A Sas-ködbeli híres Teremtés Oszlopairól is ez a képalkotó spektrográf készítette az első háromdimenziós felvételt.

Forrás: ESO sajtóközlemény [http://www.eso.org/public/news/eso1731/]

Hozzászólás

hozzászólás