Egy új tanulmány szerint fagyott mikrobák akár évmilliókig is képesek lehetnek elviselni a marsi klímát.
Már hosszú ideje keressük az élet nyomait a vörös bolygón, de sokszor elsiklunk néhány nagyon fontos kérdés mellett. Még ha ki is alakult valamilyen élet a Mars kedvezőbb klímájú múltjában, az vajon mennyire viselné el a jelenlegi zord körülményeket? Mennyi ideig élhetne túl? Hol és milyen körülmények között maradhatna fent? A Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetem néhány kutatója ezekre a kérdésekre próbálta megadni a választ.
Tanulmányukban a sarkvidéki permafroszt területek fagyott talajára, illetve az ott természetes módon előforduló baktériumtörzsekre összpontosítottak, ugyanis ezek a vidékek szolgáltathatják a marsi talaj legjobb földi analógiáját. A mikrobákat egy klímakamrában Mars-szerű körülményeknek, például dehidratációnak, 100000 Gy1 gamma-sugárzásnak, alacsony hőmérsékletnek (-50 Celsius-foknak) és nyomásnak (133 Pa) vetették alá. A mikrobák igen nagy számban élték túl a szimulált marsi éghajlatot.
A fontos különbség a korábbi hasonló kísérletekhez képest, hogy a kutatók a természetben is előforduló mikrobaközösségeket vizsgáltak, nem pedig a tiszta baktériumkultúrákat. „Olyan szimulációs kísérletet végeztünk, amely jól megfelel a marsi körülményeknek” – mondta Vladimir S. Cheptsov, a Lomonoszov Talajtani Tanszékének posztgraduális hallgatója. „A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy lehetőség van bizonyos mikroorganizmusok hosszú ideig tartó kriokonzerválódására2.”
A besugárzást követően az életképesen fennmaradt (aktív anyagcseréjű) prokarióták3 teljes száma lényegében változatlan maradt, de az egyes törzsek előfordulásának egymáshoz viszonyított arányai eltolódtak. Az arthrobacter nemzetségbe tartozó baktériumok egy bizonyos csoportjának növekedése azt sugallja, hogy ezek lehetnek a leginkább ellenállók a zord körülményekkel szemben.
Ez az első alkalom, hogy a mikrobák túlélik az ilyen magas szintű gamma-sugárzást (egyetlen korábbi tanulmányban sem találtak 80000 Gy sugárzási dózis felett élő prokariótákat), valószínűleg a minta természetes biodiverzitásának köszönhetően.
A potenciális marsi mikrobák (anabiotikus4 állapotban) annál tovább élhetnek túl, minél mélyebben vannak a talajban. „A felszínhez közeli (de már UV sugárzástól védett) rétegekben 1,3-2 millió, két méter mélységben akár 3,3 millió, míg öt méter mélyen legalább 20 millió évig maradhatnak meg” – nyilatkozta Chepstov.
Azt pontosan tudjuk, hogy a Mars a múltban korántsem olyan sivár, száraz és hideg világ volt, mint manapság. A meleg és nedves múltja során elképzelhető, hogy volt lehetősége az életnek kialakulnia, azonban erre semmilyen bizonyítékunk nincsen. Ha ez mégis bekövetkezett, akkor ez a kutatás drámai módon megnöveli annak esélyét, hogy a felszín alatt megtaláljuk azt, amit a Mars vörös talaján már hosszú ideje keresünk.
Forrás: astronomy.com
Szakcikk: Cheptsov, V.S., Vorobyova, E.A., Manucharova, N.A. et al. Extremophiles (2017) 21: 1057.
Jegyzetek:
[1] Gray (ejtve „gréj”): a tömegegységre vonatkozóan elnyelt sugárdózis SI egységben. Az ember esetében érvényes 100%-os halálozási adag ~ 1000-szerese.
[2] Kriokonzerválódás: lefagyasztás.
[3] Prokarióták: sejtmag nélküli egysejtűek.
[4] Anabiotikus: Az állapot, amíg a kedvezőtlen életfeltételek közé került mikroorganizmusok biológiai aktivitásukat megszűntetik, anyagcsere-folyamataikat lecsökkentik, befejezik. Az állapot addig tart, amíg újra ki nem alakulnak az élettevékenységükhöz szükséges feltételek, ezt követően újra folytathatják anyagcseréjüket („újraéledhetnek”).
