Lidércek táncolnak a Jupiter légkörében

2913

Lidércek vagy “elfek” táncolhatnak a Jupiter légkörének legfelső rétegében a NASA Juno küldetésének legújabb eredményei szerint. Első alkalommal sikerült ezeket a fényes, kiszámíthatatlan és elképesztően rövid ideig tartó felvillanásokat (másik nevén tranziens fényes esemény, vagy angolul TLE – transient luminous event) egy másik bolygón megfigyelni. Az eredményeket október 27-én publikálták a Journal of Geophysical Research: Planets tudományos folyóiratban.

Korábban már megjósolták, hogy ezeknek a fényes, ultragyors fényvillanásoknak léteznie kéne a Jupiter óriási, kavargó légkörében, azonban mindeddig nem sikerült elcsípni őket. A Juno ultraibolyában érzékeny spektrográfjának (UVS) adatait vizsgálva, 2019 nyarán valami váratlanra bukkantak: egy fényes, keskeny, ultraibolyában világító sávra, ami szempillantás alatt el is tűnt.

Egy jupiteri lidérc megjelenésének illusztrációja, amely valószínűleg kék színűnek látszana a bolygó hidrogénben gazdag légköre miatt. (NASA/JPL-Caltech/SwRI)

Az UVS fő célja a Jupiter gyönyörű sarki fényeinek jellemzése. Felfedeztek azonban olyan UVS felvételeket, melyeken nem csak a jupiteri sarki fény látszott, hanem fényes UV felvillanások is a sarokban, ahová nem várták őket. Minél közelebbről vizsgálták meg a képeket, annál világosabbá vált, hogy a Juno valószínűleg TLE-ket talált a Jupiteren.

Gyors és ragyogó

Az angol népmesékből ismert, csintalan, ravasz karakterek után elnevezett “koboldok” (angolul sprites, magyarul a vörös lidérc kifejezés használatos, utalva a jellemző színükre) olyan tranziens fényes események, amelyeket a mélyebben zajló viharok villámlásai hoznak létre. A Földön akár 97 kilométerrel a nagyobb viharok felett is létrejöhetnek, több tíz kilométerre bevilágítva az égboltot – de tipikusan nagyon rövid ideig, akár csak néhány milliszekundumig (ez sokkal rövidebb idő, mint egy szempillantás).

Alakjuk egy medúzáéhoz hasonlítható, központi fényfolt (a Földön 24 – 48 km átmérőjű), felfelé és lefelé kinyúló hosszú csápokkal. Az elfek, vagy gyűrűlidércek (angolul eredetileg elves az Emission of Light and Very Low Frequency perturbations due to Electromagnetic Pulse Sources rövidítéséből), lapított korongként világítanak a Föld légkörének felső rétegeiben. Ezek is csak néhány milliszekundum erejéig fényeskednek, méretük pedig akár a 320 km-t is elérheti.

A színeik is változatosak, a Földön többnyire vörös színűek a légkör felső rétegében lévő nitrogénnel való kölcsönhatásuk miatt. A Jupiter felső légköre viszont többnyire hidrogénből áll, így feltehetőleg kék vagy rózsaszín színük lenne.

Elhelyezkedés

A lidércek és elfek előfordulását számos korábban publikált tanulmány jelezte előre. Ezekkel egybehangzóan a Juno UVS berendezésével detektált 11 fényes eseményt hatalmas viharaikról ismert területeken észlelték. A kutatók ki tudták zárni azt is, hogy egyszerű óriás-villámok lennének, mert körülbelül 300 km-rel a Jupiter villámló viharainak helyszíne, a vízfelhő réteg felett észlelték őket. Az UVS mérései szerint pedig a spektrumukban főként hidrogén emisszió dominált.

A Jupiter déli féltekéje, rajta a potenciális TLE jelenségekkel. Ezek a fényes, kiszámíthatatlan, elképesztően rövid ideig tartó fényvillanások a Juno ultraibolya spektrográfjának mérésein tűntek fel. (NASA/JPL-Caltech/SwRI)

A Juno űrszonda 2016-ban, 5 évnyi utazás után érte el a Jupitert, azóta pedig 29-szer közelítette meg, minden egyes alkalommal 53 napra. A Juno kutatócsoportja folytatja a lidércekre és elfekre utaló jelek keresését, sőt, így, hogy már tudjuk, mit keressünk, más bolygókon is egyszerűbb lesz majd észrevenni őket. A Jupiteren és a Földön látható lidérceket összevetve pedig egyre jobban megérthetjük a bolygók légkörében zajló elektromos aktivitást is.

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás