Mi újság a Marson? Az InSight űrszonda friss eredményei

6133

Több, mint egy éve már, hogy leszállt a NASA InSight egysége a Marson, legújabb eredményeit pedig a napokban 6 cikkben publikálták – ebből 5 a Nature ismert tudományos folyóiratban, egy pedig a Nature Geoscience lapban jelent meg. Ez utóbbi az InSight leszállóhelyének, becenevén “Homestead hollow”-nak a jellemzőit mutatja be.

Az InSight az első olyan küldetés, mely kifejezetten a Mars mélyebb rétegeinek kutatását tűzte ki célul. Eszközei közt található “marsrengés” detektor, szélsebesség és légnyomás mérő szenzorok, magnetométer és egy szonda is, amivel a marsfelszín alatti hőmérsékletet lehet mérni. A szonda (“a vakond”) tökéletes működésre bírásán még mindig dolgoznak, az ultraérzékeny szeizmikus érzékelővel (SEIS) viszont “hallottak” már akár több száz, több ezer kilométeres távolságból is rengéseket. Mivel a szeizmikus hullámok terjedés közben az útjukba eső anyagoktól függően változnak, használhatók a bolygó belső szerkezetének tanulmányozására is.

Az InSight szeizmikus kutatását bemutató illusztráció. (J. T. Keane/Nature Geoscience)

A felszín alatt

A Mars többször, de gyengébben reng, mint korábban várták. Napjainkig a SEIS több mint 450 szeizmikus jelet mért, melyek java része valószínűleg rengés volt (nem pedig környezeti zaj, például beszűrődő szél). A legnagyobb körülbelül 4 magnitúdó erősségű volt, amely még nem elég ahhoz, hogy a bolygó kérgének alsóbb rétegeibe, illetve a magba lejusson. A bolygó szerkezetének kutatása szempontjából pedig ezek lennének a legizgalmasabbak.

A Marson nincsenek a földihez hasonló tektonikus lemezek, vannak azonban aktív vulkáni régiók, amik szintén okozhatnak rengéseket. Egy pár rengés egy ilyen területhez, a Cerberus Fossae-hez köthető. Korábban nagyobb sziklákat is megfigyeltek arrafelé, melyeket elképzelhető, hogy egy-egy erősebb rengés rázhatott le a magasabb sziklafalakról.

Az InSight két legerősebb detektált rengése úgy tűnik, hogy a Mars Cerberus Fossae régiójából érkezett. Korábban is láttak errefelé tektonikus aktivitásra utaló jeleket, például talajcsuszamlásokat. A képet a NASA Mars Reconnaisance Orbiter HiRISE kamerájával készítették. (NASA/JPL-Caltech/University of Arizona)

A felszínen

Évmilliárdokkal ezelőtt a Marsnak is volt mágneses tere. Mára már nem maradt meg, de nyomait még megtalálhatjuk, például mágnesezett ősi kőzetek formájában, melyek mára kb. 60 méter – több kilométer mélyen lehetnek. Az InSight magnetométerével tízszer akkora mágneses jeleket detektált, mint amelyeket a keringőegységek adatai alapján vártunk – a magasból végzett mérések ugyanis egy-egy területet átlagosan jellemeznek, míg az InSight lokálisan mér.

Tekintve, hogy az InSight leszállóhelyén a legtöbb kőzet túl fiatal ahhoz, hogy az ősi mágneses tér hatásait mutassa, az értékeket valószínűleg a felszín alatti ősi kőzetek hatása okozza. Külön érdekes, hogy a mért értékek változnak attól függően, hogy nappal van vagy éjszaka – sőt, éjfél környékén egyfajta pulzálás is megfigyelhető. Többféle elmélet létezik ennek a magyarázatára, de az egyik lehetőség szerint a marsi légkör és a napszél kölcsönhatása állhat a háttérben.

A szélben

Az InSight szinte folyamatosan méri a szél irányát, sebességét és a légnyomást is, így elődjeinél jóval több adatot gyűjt. Eddigi mérései során több ezer porördögöt detektált, azaz olyan átmenő forgószeleket, melyek a felszíni port felkapva láthatóvá váltak. Ennek ellenére eddig sajnos egyetlen egyet sem sikerült a kamerájával megörökítenie.

Művészi elképzelés a NASA InSight leszállóegységéről a Mars felszínén, az előtérben a felszín alatti rétegekkel, a háttérben pedig porördögökkel. (IPGP/Nicolas Sarter)

Ami még hátra van: a mag

Az InSight két rádióval rendelkezik: az egyikkel rendszeresen fogad és küld adatokat, míg a másik, erősebb rádiójával a Mars forgása közbeni “imbolygást” figyeli. Ennek a mikrohullámú tartomány ún. X-sávjában mérő rádiónak, a Rotation and Interior Structure Experiment (RISE) méréseinek segítségével idővel meg lehet majd mondani, hogy a bolygó magja folyékony vagy szilárd. Ha szilárd magja van, akkor ugyanis kevésbé imbolyog, mint, ha folyékony.

A java pedig még hátra van, egy teljes marsi év ugyanis körülbelül két földi évig tart, így az első teljes év leteltével jóval többet tudunk majd meg a bolygó imbolygásának mértékéről és sebességéről is.

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás