Az indonéziai diákolimpia helyszíne egyaránt elvarázsol csillagászt, diákot és minden erre járó turistát.
2015.07.30. csütörtök
Az előző éjszakai feladat-előkészítési munkák mélyen az éjszakába nyúltak. A helyi szervezők ezért a következő napra pihenést terveztek be, egy délelőtti kirándulást a világhírű Borobudur templomhoz.
A Borobudur templomot a 9. században építették, a legnagyobb kőből épült buddhista szentély a világon. A régi korok egyik építészeti csodájának is tartják. Kilenc egymásra helyezett szintből áll. Az alsó hat szint nagyjából négyzet alaprajzú és nagyszámú domborművel díszített. A felső három szint kör alaprajzú, 72 kisebb, harang alakú sztupával, amelyek egy nagyméretű központi sztupát vesznek körül. Ez a rész adja a világszerte jól ismert, jellegzetes képét. A bejárat körüli talajszint 265 m-rel van a tengerszint felett. A templom magassága pedig 35 m (a központi sztupa tetejétől a környező talajszintig mérve).
Csütörtöki látogatásunk alatt nagyjából 1 óra szabadidőt kaptunk, ez alatt lehetett bebarangolni ezt a csodálatos építményt. Tulajdonképpen nem mondhatni, hogy nagyon zavaró lett volna a jelenlévő turista-áradat, kis türelemmel egyes helyeken ki lehetett fogni embertől mentes fotó készítésére alkalmas pillanatokat. Sajnos a fő látványosság és a bejáratnál lévő látogatóközpont közötti helyet elözönlik az emléktárgy-árusok, akik csoportokban vadásszák le a reménybeli vevőjelöltjeiket. Nagyon nehezen lehet tőlük szabadulni… Természetesen (!) magyarul pár szót, számokat (árakat) tudó árussal is összefutottunk. Nagyon elrontja ez az agresszív eladási vágy az összképet.
Amúgy nagyon szép park övezi Borobudurt, gondozott fűvel, helyenként színes virágú cserjékkel, valamint sokféle, bőrnemű levelű trópusi fával, pálmákkal – és énekesmadarak hangja jelzi, hogy örömmel lakják a területet madarak is, de csak néha lehet megpillantani őket.
A szokásos hotelbeli svédasztalos ebéd után az adatfeldolgozási forduló feladatait kellett diszkutálni. Az estébe nyúló megbeszélést fordítás, nyomtatás, borítékolás zárta. Időközben megérkeztek a diákok megfigyelési feladat- és planetáriumi megoldásai. A nagy távcsöves fordulót törölni kellett a felhőzet miatt (ami tulajdonképpen nem meglepő a trópusi helyszínen, hiába járunk a száraz évszak közepén).
Következő levelünkben már az első eredményekről is beszámolhatunk! A gyerekek délután írták (elvileg) az elméleti feladatokat. Egyelőre minderről semmi hírünk – ami jót is jelent, azaz nincs semmi baj a gyerekekkel.