Amerikai kutatópáros lehetséges magyarázatot talált arra, hogyan lehet óceán a Szaturnusz egyik holdjának felszíne alatt. Marc Neveu és Alyssa Rhoden a Nature Astronomy tudományos lapban megjelent cikkükben mutatják be eredményeiket és számítógépes modelljüket, amellyel képesek a szaturnuszi környezetet, illetve annak időbeli változásait reprodukálni.
A Szaturnusznak több mint 60 holdja van, melyek mérete a 300 méteres átmérőnél is kisebb pici golyóbisoktól egészen a Merkúrnál is nagyobb Titánig terjed. A holdak némelyike közel kering a bolygóhoz, mások egészen messze vannak. Számos kutató véli úgy, hogy az egyik hold, az Enceladus felszíne alatt óceán húzódhat. Ebben az új tanulmányban arra keresték a választ, hogy vajon mitől egyedi az Enceladus a szaturnuszi rendszerben, miért csak ezen feltételeznek folyékony víztömeget.
A Szaturnusznak öt belső holdja van, melyek mindegyike elég nagy ahhoz, hogy felszín alatti óceánja legyen és elég közel is kering a bolygóhoz, hogy a jég megolvadjon. Korábbi munkákból kiemelik azt is, hogy a belső holdak nagy valószínűséggel a bolygó körüli törmelékekből állhattak össze, mely többek között jeget is kellett tartalmazzon. Megjegyzik továbbá azt is, hogy mind az öt belső holdra mind a bolygó, mind a többi belső hold gravitációs vonzása is jelentősen hat. Korábban más kutatók is készítettek modelleket, melyek a Szaturnusz holdjainak árapály jelenségét, illetve geológiáját visszaadják, de a mai napig nem készült olyan modell, amely mindkettőt egyszerre képes kezelni – az egyetlen olyan modell, ami megmagyarázhatná, hogy miért csak egy holdnak van az öt közül felszín alatti óceánja.
A tanulmány kutatói úgy alkották meg új modelljüket, hogy a Szaturnusznak és holdjainak viselkedését az elmúlt 4,5 milliárd évre tudják kiszámítani. Ez megmutatta, hogy az Enceladuson azért alakulhatott ki felszín alatti óceán, mert egyedülálló gravitációs kölcsönhatásban van a többi holddal – nevezetesen a többi hold az Enceladust elnyúlt pályára kényszerítette. Azt is kimutatták, hogy a Szaturnusz vonzása folyamatos zavar a rendszerben, amiből következik a jelentős árapályfűtés fellépése. Az így felmelegített belsőben folyékony maradhat a felszín alatti víz. Egyetlen másik holdra sem hatnak hasonlóan jelentős fűtési folyamatok, ami magyarázat az Enceladus különlegességére.
Forrás: phys.org