Mozgás a Holdon

11081

Európa is készülődik a Holdra, de hogyan fognak mozogni az űrhajósok, ha már odaértek? Az Apolló-missziók ellenére nem sokat tudunk róla, milyen hatással van a holdi gravitáció az emberi szervezetre. Az ESA űrgyógyászati kutatócsoportja erre keresi a választ tanulmánysorozatában.

A Holdon mérhető gravitáció körülbelül a földi egyhatodának felel meg, tehát az asztronauták ugyan nem lebegtek, mint a Nemzetközi Űrállomáson, mégis inkább ugráltak, mint sétáltak a felszínén. Az ESA németországi Köln városának oktatási koordinátora, David Green, Tobias Weber tudományos operátorral közösen vezeti a kutatásokat. Bár számos tanulmány vizsgálta már az ISS-en tapasztalható mikrogravitáció hatásait, a holdi gravitációs térben való munka fiziológiai következményei továbbra is ismeretlenek.

A holdi gravitáció hatásainak kutatása hozzásegít a lehetséges veszélyek azonosításához, illetve ahhoz, hogy mit lehet tenni az űrhajósok egészségének és fittségének megőrzése érdekében. “A mikrogravitáció emberi szervezetre gyakorolt hatását fekvő kísérletekkel vizsgáltuk, melynek során az embereket lábbal enyhén felfelé döntve helyezték el. Ezzel idéztek elő a huzamosabb űrbéli tartózkodással kapcsolatba hozott változásokat.” – magyarázta David.

“Ezekből a kutatásokból kiderül, hogyan alkalmazkodik az emberi test a súlytalanság állapotához, mely a csontok gyengüléséhez és izomvesztéshez vezet – ezért kell az űrhajósoknak minden nap edzeniük, ha a Föld körül keringenek.”

Szükségünk lesz edzőteremre a Holdon is? 

A laboratóriumban található függőleges futópad, használat közben. (ESA)

Hogy kiderítsék, hogyan hat a holdi gravitáció a séta, futás és szökdécselés biomechanikájára, a kutatócsoport – a német DLR űrügynökséggel és akadémiai partnereivel együttműködve – 2017-ben végezte az első “Mozgás gyenge gravitációs térben” tanulmányait. Kutatásuk részét képezte egy függőleges futópad, hogy a csökkent gravitáció változatos szintjeit tudják szimulálni.

A vizsgálatok során a mozgásmintákat, izomaktivitást, a talajjal való kölcsönhatással járó erőhatásokat és az Achilles-ín működését figyelték. Bár a kezdeti tanulmány azt mutatta, hogy szökdécseléssel előzhető meg leginkább a csont- és izomveszteség, a függőleges futópadon nem tudtak olyan magasra ugrani a tesztalanyok, mint amekkorára a Holdon lettek volna képesek.

“Úgy gondoljuk, hogy a Holdon az ugrálás és szökdécselés hasonló erőhatásokkal járna, mint a Földön a sétálás vagy a futás – így az űrhajósok mindennapos mozgásuk során meg tudnák őrizni csont- és izomállományuk épségét.” – mondta Tobias. “Emiatt lehet, hogy kevésbé lesz szükség az ISS-en levőhöz hasonló edzőfelszerelésre, ezért kutatásainkat reméljük tovább tudjuk folytatni.”

A vizsgálatok második fázisában a NASA Active Response Gravity Offload System elnevezésű rendszerét fogják használni a Texas állambeli Johnson Space Center kutatóközpontban, mely jóval nagyobb függőleges irányú mozgásteret képes biztosítani. Ez lehetővé teszi, hogy megállapítsák a maximális ugrási magasságot, valamint azt, milyen erőhatások fogják érni az űrhajós izmait és csontjait.

Forrás: ESA

Hozzászólás

hozzászólás