Amerikai csillagászok szerint a látványos NEOWISE üstökösnek nagy méretű magja van, és az eddig ismert üstökösmagok között a nagyobbak közé tartozik. A NEOWISE a Föld felé közeledik, és látványos csóvás égi vándorként figyelhető meg az esti égbolton, északnyugat felé, kevéssel a horizont fölött.
A C/2020 F3 (NEOWISE) üstököst a NASA által üzemeltetett WISE (Wide Field Infrared Survey Explorer) infravörös égboltfelmérő űrtávcsövének meghosszabbított programja, a NEOWISE (Near-Earth Object WISE) keretében fedeztek fel 2020. március 27-én. A felfedezésekor az üstökös még a déli égbolton, a Puppis (Hajófara) csillagképben kúszott a csillagok előterében, de később átkerült az északi égre, és a július 3-i napközelsége után már az északi félteke megfigyelői számára régóta várt fényes, látványos csóvás égi vándorként ragyog hajnalban, július közepétől pedig már az esti égbolton is.
Egyébként a NASA WISE űrtávcsöve a 661 kg tömegével egy nagy „jegesmedve” tömegéhez hasonló (de annál kissé szélesebb), és 2009. decemberétől kezdődött működése során rengeteg felfedezést tett az infravörös égbolton. Az alábbi ábra a WISE űrtávcsövet mutatja a művész elképzelése szerint.
A NEOWISE üstökös a felfedezésekor 2,09 csillagászati egységre (CSE) volt a Naptól és 1,70 CSE-re a Földtől. Az alábbi kép az üstökös felfedezésekor készített NEOWISE-felvételek összekombinálásával mutatja a kómás üstökös látszó mozgását a csillagok között.
Ebben a naptávolságban már gáz- és porkibocsátási aktivitást mutatott, de a kifejlődött gáz- és porkóma átlátszó volt, illetve fénye nem nyomta el az üstökösmag fényét, így a kutatók meg tudták határozni az üstökösmag méretét. Az üstökösmag méretének meghatározását a NASA JPL (Sugárhajtómű Laboratórium) kutatói végezték el Joseph Masiero vezetésével a NEOWISE infravörös-űrtávcső, valamint a látható fény tartományában megfigyelő földi teleszkópok adatai felhasználásával. A kutatócsoport a NEOWISE infravörös-távcsövének 3,4 mikronos és 4,6 mikronos hullámhosszakon készített felvételeit használta az üstökösmag méretének meghatározására. Az infravörös és látható fényben végzett megfigyelésekből az üstökösmag mérete (átmérője) és felszíni fényvisszaverő képessége (albedója) egyidejűleg meghatározható, és nem szükséges az albedóra feltételezést tenni, ami az üstökösök többségére jellemző 0,04 (4%) szokott lenni. A NEOWISE üstökös magja felszínét durva, sötét poros-jeges anyag borítja, ami a Naprendszer kialakulása idejében alakult ki és épült be az ősi kis égitestbe. A megfigyelésekből a kutatók úgy becsülik, hogy az üstökös magjának átmérője mintegy 5 kilométer, ami az eddig ismert üstökösmagok között a nagyobbak közé tartozik.
A NEOWISE magjának mérete hasonló a 2P/Encke, 4P/Wolf, 7P/Pons-Winnecke, 19P/Borrelly ekliptikai üstökösök (Jupiter-család üstökösei) magjához, valamint a 8P/Tuttle, Halley-típusú üstököshöz. A 2P, 4P, 7P magjának méretét földi optikai és radarcsillagászati megfigyelésekből határozták meg, a 19P/Borrelly magját a HST megfigyeléseiből, valamint a NASA Deep Space 1 űrszondája helyszíni vizsgálataiból ismerjük. Természetesen az üstökösök magja szabálytalan, sokszor elnyúlt alakú, ezért itt csak átlagos, jellemző méretek összehasonlításáról van szó.
Összehasonlításul az alábbi kép az eddig űrszondákkal közvetlen közelről tanulmányozott, illetve földi csillagászati radarral legalább 25 méteres (elegendően részletes) felbontással megfigyelt változatos méretű és alakú üstökösmagokat mutatja be.
A NEOWISE üstökös jelentős napközelsége (0,29 CSE), illetve nagy méretű magja együttesen biztosítja azt, hogy időegységenként sok gáz és por távozzon el a mag felszínéről, és kerüljön ki a kómába és csóváiba, hogy fényes, látványos üstökösként ragyogjon az égen.
A kométa július 23-án kerül legközelebb bolygónkhoz, amikor 0,69 CSE (közel 103 millió kilométerre) közelíti meg a Földet. Bár távolodóban van a Naptól – ekkor 0,62 CSE-re, azaz mintegy 93 millió km-re lesz központi csillagunktól -, de még mindig fényes üstökös lesz, és várhatóan szabad szemmel is megpillanthatjuk az erős esti szürkületben, majd már a sötét égen is az északnyugati látóhatár felett. Ezt követően, legkésőbb augusztus elejétől azonban már csak kisebb távcsövekkel lesz látható.
A NEOWISE július első harmadában csak a hajnali égbolton látszott a látóhatár közelében az Auriga (Szekeres) csillagképben, de a hónap közepétől augusztus közepéig az esti égen figyelhető meg a Ursa Maior (Nagy Medve) csillagképben. Júliusban könnyen megtalálható a Nagy Medve részét képező, és jól ismert Nagy Göncöltől (Göncölszekértől) déli irányban, a Nagy Medve „lábánál”. A hónap végéig +2,5-4 magnitúdó között csökkenő fényesség várható, de augusztusban már gyorsan elhalványodik, és a szabad szemmel való láthatóság határa alá (+5 magnitúdó) csökken majd a látszó fényessége.
Augusztustól a Coma Berenices (Bereniké Haja), majd a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképekben lehet felkeresni. Halványodása idején binokulárral vagy kis távcsővel még jól megfigyelhető lesz, de sötét égbolton, felhőktől mentes, derült időben eleinte még szabad szemmel is észrevehető lehet, de már csak azok számára, akik pontosan tudják, hogy hol keressék.
Az alábbi kép egy a NEOWISE üstökösről készült számtalan remek hazai asztrofotó közül.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Forrás:
Kapcsolódó internetes oldalak:
A NEOWISE-üstökös láthatósága (MCSE, 2020. július 6.)
WISE Spacecraft & Instruments (NASA)