Nagyobb és nehezebb: a Pluto távoli testvérét vizsgálták magyar kutatók

3513

Magyar csillagászok a Kepler- és Herschel-űrtávcsövek mérései alapján a Naprendszer harmadik legnagyobb törpebolygójaként azonosították a (225088) 2007 OR10 jelű égitestet.

A 2007 OR10 a Naprendszer legnagyobb ismert, de névvel még nem rendelkező égitestje. Messze kinn, a Neptunuszon túli tartományban kering, és jelenleg még a Plutónál is közel háromszor messzebb tartózkodik a Naptól. Azonban azon kívül, hogy nagyon vörös színű a felszíne, a mostani mérések előtt szinte semmi mást nem tudtunk róla. A NASA Kepler-űrtávcsövének K2 küldetése viszont egyedülálló módon lehetővé tette, hogy 10 napon át, megszakítás nélkül megfigyelhető legyen ez a lassan mozgó égitest.

A 2007 OR10 útja a Kepler látómezejében: a baloldali csík közepén halad felfelé. (Forrás: Pál András) 

A Kepler-űrtávcső célja eredetileg más csillagok körül keringő bolygók keresése volt. A K2 nevű programban továbbra is fontos szerepet kap ez a terület, de az űrtávcső immár számos naprendszerbeli égitestre is rálát, amelyet a magyar kutatók ki is használtak.

A K2 által megfigyelt, nagy számú főövi és Neptunuszon túli kis égitest lehetővé tette, hogy kifejlesszünk egy szoftvercsomagot, amellyel a lassú naprendszerbeli célpontok fényváltozásait vagyunk képesek hatékonyan megmérni. – mondta el Pál András (MTA CSFK/ELTE), az eredményeket bemutató szakcikk vezető szerzője, és a szoftver kifejlesztője. – Ezzel képessé váltunk arra, hogy a Kepler által észlelt leghalványabb objektumok fényességét is nagy pontossággal, és példa nélküli időbeni lefedettséggel tudjuk követni. – tette hozzá. A módszerével egyértelműen azonosítani lehetett a 2007 OR10 forgásából adódó fényváltozásokat, amely meglepően lassúnak, 45 órának adódott.

20160311_or10_kep2
A 2007 OR10 forgási fénygörbéje. Az apró pontok az egyedi K2 fényességmérések, a nagyok az összeátlagoltak. (Pál et al., 2016)

A kutatók a látható fényben mért adatok mellett az európai Herschel-űrtávcső infravörös hullámhosszakon készült méréseit is felhasználták az égitest vizsgálatához. A két űrtávcsővel a törpebolygó által visszavert, illetve az általa elnyelt, majd hősugárzásként visszasugárzott napfény arányát is meg lehetett határozni.

A látható és infravörös fényű mérések kombinálásával egyszerre tudtuk meghatározni a méretet és a fényvisszaverő képességet. Ezekből kiderült, hogy a 2007 OR10 jóval nagyobb, mint eddig gondoltuk, és valójában a harmadik legnagyobb ismert törpebolygó a Naprendszerben, a Pluto és az Eris után. – mondta el Kiss Csaba (MTA CSFK), aki a Herschel Neptunuszon túli égitesteket felmérő programjában is részt vett. A kutatók számításai alapján az égitest átmérője 1535 km, ami közel 250 km-rel több az eddigi értéknél. A nagyobb méret egyben jóval sötétebb felszínt is jelent. A 2007 OR10 a napfénynek kevesebb, mint 10%-át veri vissza, szemben a többségre, így a Plutora és Erisre is jellemző 50-90%-kal.

20160311_or10_kep1
A Naprendszer legnagyobb törpebolygóinak csoportképe. Az új mérettel a 2007 OR10 a Makemakét és a Haumeát előzte meg. Az alsó számok a fényvisszaverő képességet jelzik: van, amelyik fehérebb a tiszta hónál is. (Pál András, JHUAPL/SwRI (Pluto), Éder Iván (háttér))

A Kepler-űrtávcső a meghibásodását követően éppen két évvel ezelőtt állt újra munkába, és kezdte meg új küldetését, amelyben 70-80 napig figyel meg egy-egy adott égterületet. Az elmúlt két év alatt pedig kiderült, hogy a kényszer szülte program új magasságokba emelte az űrtávcsövet.

A K2 felbecsülhetetlen értékké vált az asztrofizika szinte minden területén, az exobolygóktól a csillagok fizikáján át az extragalaktikus és naprendszerbeli vizsgálatokig. A Keplert más csillagok körüli bolygók felfedezésére tervezték, és nem közeli, mozgó objektumok követésére, de az általunk javasolt megfigyelési módszerek segítségével a Naprendszerben is látványos eredményeket tudtunk elérni. – mondta el Szabó Róbert (MTA CSFK), aki a kis égitestek mellett elsősorban változócsillagokat kutat a Keplerrel.

A magyar kutatócsoport már eddig is számos szakcikket publikált a K2 naprendszerbeli megfigyelései alapján, a K2 számos további célpontjukat is megfigyeli a kampányok során. Az eredményeket bemutató szakcikket az Astronomical Journal folyóirat fogadta el közlésre.

Korábbi cikkeink:

– Túl minden határon: Neptunuszon túli kisbolygókat vizsgáltak magyar csillagászok a Keplerrel
– A Neptunuszt és holdjait is megfigyelte a K2
– Űrtávcsövek össztűze zúdult a Nereidára

A kutatást Pál András (MTA CSFK/ELTE) vezette, hazai társszerzői Szabó M. Gyula (ELTE GAO), Molnár László, Szabó Róbert, Sárneczky Krisztián és Kiss L. László (MTA CSFK) voltak. A kutatást az Akadémia Lendület programja (Lendület-2009 és LP2012-31), az OTKA/NKFIH (K-109276, K-104607, K-115709 és PD-116175), és Szombathely városa (S-11-1027) támogatta. Kiss Csaba, Molnár László és Szabó M. Gyula munkáját az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatta.

Hozzászólás

hozzászólás