A 220P/McNaught üstökös váratlanul nagy fényességkitörésbe került, kómája mérete is megnőtt. A kérdés az, hogy szét fog-e esni a magja?… Addig kell megfigyelni, amíg lehet.
A most 70 éves Robert H. McNaught (sz. 1956) skót-ausztrál csillagász az ausztráliai új-dél-walesi Siding Spring Obszervatóriumban eddig 82 üstököst fedezett fel. McNaught az üstökösöket még az 1956-ban Svédországból az ausztráliai Mount Stromlo Obszervatóriumba, majd onnan 1982-ben Siding Springbe került 0,5 méter átmérőjű Uppsala Southern Schmidt Teleszkóppal fedezte fel.
A Jupiter üstököscsaládhoz tartozó, vagyis rövid keringési idejű, más elnevezéssel ekliptikai üstököst, a 220P/McNaught (P/2004 K2)-t 2004. május 20-án fedezte fel McNaught. A felfedezésekor az üstökös a Földről nézve a Halak (Pisces) és a Vízöntő (Aquarius) csillagkép határán mozgott, napközelpontja felé közeledve, amit 2004. június 16-án ért el a Naptól 1,554 CSE-re. Az üstökös látszó fényessége mintegy 17,7 magnitúdó volt, kómája 8-10 ívmásodperces, ami nem túl nagy mértékű gáz- és porkibocsátást jelentett.
A 220P/McNaught korábbi visszatérései, vagyis nap- és földközelségei során nem mutatott kitörésszerű, vagyis rövid idejű és jelentős mértékű fényesség növekedést, azaz kitörést.
A 220P/McNaught üstökös most elsőnek megfigyelt nagyon nagy fényességkitörése
Május 30. és június 3-a közötti rövid idő alatt nagyon nagy fényességkitörést mutatott a 220P/McNaught üstökös. A fényességkitörés csúcsa május 30. és június 1-je között volt, majd utána elkezdett csökkenni és június 3-án még kis távcsöves megfigyelések csökkenő fényességet, de a vártnál még mindig jóval nagyobb fényességet mutattak.
Michael S. P. Kelly (Marylandi Egyetem Csillagászati Tanszék) kutatója által vezetett amerikai, valamint skóciai kutatókból álló csoport a 220P/McNaught üstökös május 30-án az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert-System) teleszkóppal ‘o’ (orange = narancs) szűrővel 17,39 ± 0,02 magnitúdóra mérték az üstökös összfényességét. De május 31-én már 12,90 ± 0,02 magnitúdóra emelkedett a fényessége. Néhány óra múlva a ZTF (Zwicky Transient Facility) távcsövével „zr” (ZTF vörös) szűrővel 11,05 ± 0,06 magnitúdóra emelkedett, majd június 1-jén a ZTF távcsővel mérve már 10,99 ± 0,03 magnitúdójú lett.
Tehát június 1-jére már mintegy 1000-szeresre növekedett az üstökös kómájának összfényessége, ami drámai módon 7,5 magnitúdóval fényesebb kómát mutatott, mint ami a pályájának adott szakaszán szokott lenni. Majd június 1-jére már tízezerszeresére növekedett kitörési fényesség elérte a csúcsát, vagyis mintegy 10 magnitúdóval fényesebb lett, mint ottani pályaszakaszon megszokott fényessége.
A kitörési fényességmaximum idején két neves asztrofotós készített látványos felvételeket a 220P/McNaught üstökösről távészleléssel a déli féltekéről, ahonnan a Halak (Pisces) csillagképben mozgó üstököst jobban meg lehetett figyelni.
expozíciós idők LRGB szűrőkkel 20/4,5/4,5/4,5 percesek voltak. A látómező: 60´x 115´ (ívperc). A színes kép a felvételekből lett összeállítva. A képen hosszú ioncsóva jól látszik, aminek a szerkezetét a bolygóközi mágneses plazma alakítja (spaceweathergallery2.com).
A kitörési fénygörbe felszálló ága május 30. és május 31 / június 1-je között érte el a csúcsot Gerard Rhemann és Michael Jäger szerint 8,2 magnitúdóig. Majd utána elkezdett csökkenni az üstökös fényessége.
Az alábbi, június 3-án készült felvételen még kis távcsővel is fotózható volt a 220P/McNaught üstökös, amikor már a kitörés után csökkenőben volt a fényessége. A felvételt Jean-Francois Soulier francia amatőrcsillagász késítette a dél-franciaországi Daubanban (Provence Alpes-Cőte D’Azur) a PREMOTE Obszervatóriumban, 678 méterre a tengerszint felett (a megfigyelőhely kódszáma: L27).
Meg kell jegyezni, hogy a különböző optikai szűrökkel végzett megfigyelések egymástól eltérő fényességnövekedést mutatnak, de mindegyik mérés nagyon nagy fényességnövekedést jelez (7000-szereset és legfeljebb 10000-szereset).
Milyen a 220P/McNaught pályája és hol történt az üstökös nagy kitörése?
Seiichi Yosihda közölte az 220P/McNaught üstökös aktuális pályaadatait a 2024. május 20. és 2026. április 24. közötti pozíció mérésekből. A pályaadatok a következők (az egyszerűség végett csak néhány tizedesjegyig). Az ellipszis pálya fél-nagytengelye 3,120 CSE, az excentricitása 0,5003. Napközelben az üstökös 1,559 CSE-re, naptávolban 4,681 CSE-re van központi csillagunktól. Az üstökös pályasíkja a főldpálya síkjához (ekliptika síkjához) 8,12 fokos szöget zár be. A 220P/McNaught most 2026. június 14,13 világidőkor lesz napközelben. Az üstökös keringési ideje 5,51 év.
Az üstökös nagy kitörése a napközelsége felé haladva az alábbi ábrán megjelölt helyen kezdődött 2026. május 30-án.
A 220P/McNaught üstökös helyzetét a 2026. június 14-i napközelsége idején az alábbi ábra mutatja.
Miért vannak üstökösöknek kitörései?
Az üstökösök kitörései fényességkitörések, amelyek a kómájuk fényességének és kierjedésének rövid időtartam alatti megnövekedését jelentik néhány, ami órát vagy néhány napot jelent. Az üstökösmagból a jegek nyugodt szublimációját felülmúlva nagyobb mennyiségű jég kezd gyorsan szublimálni, ami nagy mennyiségű port és gázt juttat a kómába.
Néhány eddigi példa az üstökös kitörésekre fényességi sorrendben
Nem is olyan régen, 2007. október 23/24-én a 17P/Holmes üstökös fényessége órák alatt 14,2 magnitúdóval megnőtt (500 ezerszeresére) és a legnagyobb fényessége +2,1 magnitúdó lett és szabad szemmel is szépen látszott. A 17P/Holmes 2007-es kitörése szuperkitörés volt. A kitörése helyett várhatóan 17 magnitúdó halvány objektum lett volna, majd 42 óra alatt +2,8 magnitúdóra fényesedett.
1973. május 26-án a 41P/Tuttle-Giacobini-Kresák üstökös 10 magnitúdóval lett fényesebb, ami nagyon nagy kitörés (tízezerszeresre nőtt a fényessége).
Most 2026. május 30-án a 220P/McNaught 9,3-9.5 magnitúdóval lett fényesebb (legalább 7000-szeresére, legfeljebb 10000-szeresére nőtt a fényessége). A 220P/McNaught üstökös mostani kitörése nagyon nagy kitörés volt
2013. július 4-én a 289P/Blanpain üstökös 9 magnitúdóval lett fényesebb (4000-szeresre nőtt) és ez is nagy kitörést jelent.
2023. július 20-án a 12P/Pons-Brooks üstökös kitörésekor a fényessége 100-szorosára nőtt, ami nagy kitörés, majd 2023. október 5-én 40-szeresre, ami kis kitörés volt.
A gyakran kitörést mutató 29P/Schwassmann-Wachmann 1 kentaur – ekliptikai üstökös átmeneti objektum kitöréseikor a fényességnövekedése 3 magnitúdó (20-szoros növekedés) szokott lenni, ami kis kitörésnek számít.
Mi történhet az üstökös kitörése után?
Egy üstökösnél a kitörési események ismétlődhetnek. De a kitörés az üstökösmag szétesésének előjele is lehet: a kitörés után hamar szétesik az üstökös magja.
Ma még nem tudjuk, hogy a 220P/McNaught magja rövidesen szétesik-e a nagy kitörése után, ezért ha lehet, érdemes rendszeresen megfigyelni a láthatósága idején.
Merre látható az égen a 220P/McNaught üstökös?
Most 2026 júniusában az üstökös a Pisces (Halak) csillagképben mozog, majd augusztusban a Pisces (Halak) csillagképben lesz és akkor még kis távcsövekkel megfigyelhető lehet. A nyár és ősz folyamán Nap az ekliptikán egyre nagyobb szögtávolságra kerül az üstököstől. Az üstökös most augusztus 31-én a Naptól 1,73 CSE-re (a Mars pályáján túl), a Földtől 1,13 CSE távolságban lesz, majd 2026. december végéig az égi pályája kis méretű hurok vonalán mozog a Cet (Cetus) csillagképben és egyre halványabb lesz.
Az alábbi csillagtérképen a 220P/NcNaugth üstökös júniusi látszó égi pályaszakaszát mutatja. Az üstökös június 15-én a Naptól 1,56 CSE-re, a Földtől 1,50 CSE-re van. A térképen ábrázolt leghalványabb csillagok egy 10×50-es binokulárral még megfigyelhetők, ugyanis 9,3 magnitúdó fényességűek. Az alábbi csillagtérképen több galaxis is az üstökös látszó pályája közelében lesz.
A 220P/McNaught üstökös megfigyelése most még a déli féltekéről kedvezőbb lesz, de az északi féltekéről is megkísérelhető a megkeresése a Halak (Pisces) és Cet (Cetus) csillagképekben és később az északi féltekéről is jól meg lehet figyelni, de akkorra már halvány lesz.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
