400 méteres kisbolygó repül el a Föld mellett november 8-án

826

Földünk és a rajta létrejött élet fejlődésében a múltban is jelentős szerepet játszottak a kisbolygók. Egyes képviselőik időnként bolygónkba csapódhatnak, ezért rendkívül fontos a Földünkre potenciálisan veszélyt jelentő égitestek kutatása. Az ilyen égitestek felfedezésében jelentős szerepet játszott a NEO (Near-Earth Object) program az elmúlt 12 évben, amelynek – és más programoknak köszönhetően – az esetleges veszélyt jelentő égitestek túlnyomó részét ismerjük.

Ebbe a csoportba tartozik a 2005. december 28-án felfedezett, 2005 YU55 jelzéssel ellátott kisbolygó is. Felfedezését követően a pontosabb pályaszámítások kizárták bármiféle, Földre katasztrófát jelentő esemény bekövetkeztét az elkövetkezendő 100 évben, azonban a körülbelül 400 méter átmérőjű, sötét, gömb alakú égitest november 8-án jelentős közelségben halad el bolygónk mellett, így számos tudományos megfigyelésre ad majd alkalmat. Emellett az esemény különlegesnek is mondható, hiszen eleddig ilyen méretű objektum előre jelzett elhaladására nem került még sor. Bár a 2011 CQ1 jelű, jóval kisebb kisbolygó sokkal közelebb, alig 5500 km-re haladt el a felszín felett, ennek felfedezésére csak a közelítés után került sor.

 

A 2005 YU55 kisbolygóról készült eddigi legrészletesebb radartérkép.

A 2005 YU55 november 8-án helyi idő szerint 23:28-kor lesz legközelebb bolygónkhoz, amikor alig 325 ezer km-re fog elszáguldani, azaz a holdpályán belül, a Hold átlagos távolságának kb. 85%-ára közelítve meg bolygónkat. Hasonlóan közeli elhaladásra 2028-ig kell várnunk, amikor a (153814) 2001 WN5 jelű égitest fog elszáguldani 248000 km-re bolygónktól. Sajnos ekkor hazánkból nem lesz megfigyelhető.

A rendkívüli közelség alkalmat ad számos, földfelszínről elvégezhető megfigyelés végrehajtására, amelyek esetenként az űrszondás mérésekkel összevethető pontosságú adatokat szolgáltathatnak. A radarokkal, illetve infravörös és vizuális tartományban végzett megfigyeléseknek hála lehetőség lesz az égitest méretének és pontos alakjának meghatározására, forgási jellemzőinek megállapítására, valamint összetételének tanulmányozására spektroszkópiai adatok felhasználásával. A híres goldstone-i radar már november 4-én, míg az arecibói óriás november 8-án kezdi a megfigyeléseket, amelyekből a kirajzolódó kép felbontása remélhetőleg eléri a 2 métert.

 

Az arecibói rádiótávcső-óriás szintén részt vesz a megfigyelésekben.

Az égitest a Nap irányából közelít, így a november 8-át megelőző éjszakákon nem lesz megfigyelhető. Ezen az éjszakán, a legnagyobb közelség idején valamivel fényesebb lesz 12 magnitúdónál, így vizuális észlelésére legalább közepes (20 cm átmérő körüli) műszerekre lesz szükség, illetve nem kedvez a megfigyeléseknek a teleholdhoz közeli fázis sem. Vizuális észleléskor természetesen csak egy rendkívül halvány, csillagszerű pontként figyelhető meg az égitest, amint látványos gyorsasággal, mintegy 9 fok/óra sebességgel halad majd, percenként majdnem egyharmad holdkorongnyit megtéve az égen. Ez a gyors haladási sebesség nem kedvez a Brian Warner által szervezett, 20-50 cm-es távcsővel és CCD kamerákkal felszerelt amatőröknek célzott kampánynak, hiszen a pontos fényességadatok összegyűjtésénél a gyors mozgás megnehezíti a megfelelő minőségű, kimérhető felvételek készítését. Azonban a legnagyobb közelség után még 3-5 napig megfigyelhető lesz, mozgása jelentősen lassul, miközben körülbelül éppen a Nappal ellentétes irányban távolodik. Az égitest azonban gyorsan halványodik, így még az érzékeny CCD kamerákkal dolgozó amatőröknek is csak néhány nap áll rendelkezésre.

 

A legnagyobb közelség idején, november 8-án éjfél előtt a Delfin csillagkép területén, a bejelölt területen, illetve annak közelében tartózkodik a gyorsan mozgó, roppant halvány égitest.

A remélhetőleg sok fényességmérési adatból kirajzolódó fénygörbe azonban például felfedheti a kisbolygó tengelyforgási jellemzőiben beállott változásokat, amelyeket a Föld gravitációs tere okozott.

Sajnálatos módon a legnagyobb közelítés idején az égitest hazánkból nem figyelhető meg: naplemente után, amikor a Delfin csillagkép még látszik, az égitest még csak közeledik, és túlságosan halvány, még nagy távcsövekkel és érzékeny CCD kamerákkal is roppant nehéz lesz megtalálása. Egy nappal később, november 9-én éjfél előtt már jóval kedvezőbb helyzetben lesz az égitest, a Kos és Halak csillagkép határán. Azonban ekkorra fényessége már mintegy 12,5 magnitúdóra csökken, így a még mindig gyorsan haladó aszteroida vizuális észleléséhez jóval nagyobb műszerekre lesz szükség – ráadásul a közelben tartózkodó telehold sem kedvez az észleléseknek.

 

A kisbolygó helyzete november 9-én helyi idő szerint nem sokkal éjfél előtt.

Forrás: Space.com, 2011. oktober 27.

Hozzászólás

hozzászólás