Az első földközeli tripla kisbolygó

1040

A fő aszteroidaövben már ismerünk két hármas kisbolygó-rendszert:
ezek egyike a 45 Eugenia, amelynek két kísérője a Petit-Prince és az
S/2004 (45) 1 jelzésű égitest. A főöv másik hármas rendszere a 87 Sylvia és
két kicsiny holdja, hivatalos elnevezéssel a Sylvia I Romulus és Sylvia II Remus. Ezen kívül a Kuiper-övben is ismerünk egy
nagyobb törpebolygót, az (136108) 2003 EL61-et, amely körül szintén két kisebb kísérő
kering. Mindeddig azonban nem ismertünk a földközeli kisbolygók között
tripla, azaz hármas rendszert, amelynek tagjai a közös
tömegközéppont körül keringenének.


Fantáziakép a 87 Sylvia hármas kisbolygórendszerről. A jobb alsó sarokban tényleges megfigyelés 2005-ből, a chilei VLT egyik teleszkópjával
(kép: ESO).

A Michael C. Nolan által vezetett tudóscsoport, amelynek tagjai
az Arecibo Rádiócsillagászati Obszervatórium, a Jet Propulsion Laboratory és vezető amerikai egyetemek kutatói, az arecibo-i óriás
rádiótávcsövet radar üzemmódban használva kimutatták, hogy a 2001. szeptember 19-én felfedezett (153591)
2001 SN263 jelzésű Amor típusú kisbolygó tulajdonképpen egy hármas rendszer, amelyben két hold kering a Nap körüli pályáját 2,8 év alatt megtevő központi kisbolygó körül. A 305 méteres arecibo-i óriás
rádiótávcsővel 2008. február 12-én és 13-án
végeztek megfigyeléseket a 12,6 cm-es hullámhosszon (2380 MHz frekvencián). A
visszavert rádiójelek részletes feldolgozásával a kapott radarképek felbontása a kisbolygó távolságában mintegy 75  méter volt. A
megfigyelések idején a 2001 SN263 0,07 CSE földtávolságban és 1,04 CSE
naptávolságban volt.

Az
előzetes eredmények alapján a rendszer központi komponensének az
átmérője 2 km, a két kisebb kísérőé pedig kb. 1 km és 300 méter.
Természetesen ezek a kis égitestek is, mint a kisbolygók többsége,
szabálytalan alakúak, vagyis az említett számértékek csak az átlagos méretről tájékoztatnak. A radarral kapott adatok
további elemzésével ki lehet majd mutatni a komponensek forgását, meg
lehet mérni a forgási periódust, illetve a forgással változó radarkeresztmetszetből meg lehet becsülni a pontosabb méreteket. A  tripla kisbolygó két legnagyobb tagja egymástól mintegy
10 km-es távolságban volt a megfigyelések idején, de keringő
mozgásuk, pontos pályájuk egymás körül, illetve a rendszer össztömege csak hosszabb időszak
alatt végzett pontos mérésekből határozható meg.


A 2001 SN263 kisbolygó hármas rendszer radarképei a 2008. február 12-én
és 13-án. Mindkét kísérő lassabban
foroghat, mert élesebben látszanak a gyors forgástól elmosódott képű fő komponenstől (kép: Michael Nolan, Arecibo Rádiócsillagászati Obszervatórium).

Az 1566 Icarus kisbolygó 1968 júniusi megradarozása óta
eltelt közel 40 év alatt 2008. február 14-éig radarral összesen 335
kisbolygót figyeltek meg különböző rádióteleszkópokkal. Ezek között 219 földközeli kisbolygót, közöttük 129
potenciálisan veszélyes aszteroidát és 23 kettős kisbolygót észleltek, valamint 117 főövbeli égitestet.  Radarral sokkal több
kisbolygó felszíne térképezhető fel, mint űrszondákkal,
amelyek csak egyedi kutatási programokat hajtanak végre. Az
arecibo-i radarral 1999 óta a földközeli kettős kisbolygóknak a felét sikerült felfedezni. Ennek ellenére
kérdéses, hogy a jövőben lesz-e elegendő pénz a rendkívül sikeres rádióteleszkóp működtetésére.

A néhány évvel ezelőtt felújított
arecibo-i
305 méter átmérőjű óriás rádiótávcső érzékenysége jelentősen
megnőtt a csúcstechnikának köszönhetően, igy alkalmassá vált a közeli kicsiny
égitestek radarral történő letapogatására is (kép: NAIC Arecibo
Obszervatórium).

Egyébként a (153591) 2001 SN263 földközeli, azon belül Amor típusú
kisbolygó napkörüli pályájának félnagytengelye 1,98 CSE, napközelben
1,03 CSE-re kerül a Naphoz, naptávolban pedig 2,93 CSE-re jár tőle. A
pályájának excentricitása 0,47, pályahajlása a földpálya síkjához 6,68 fok. A Nap körüli keringési ideje 2,8 év.

Forrás:

Kapcsolódó témák:

Hozzászólás

hozzászólás