Belénk hajtott egy kisbolygó

1288

Az év elsőként felfedezett kisbolygója rögtön bolygónk légkörében végezte, a mindössze 2-3 méter átmérőjű égitest csütörtökön semmisülhetett meg valahol az Atlanti-óceán felett.

Nem csak a mentősök vagy az erőművekben dolgozók töltik munkával a szilveszter éjszakát, hanem bizony a csillagászok is, akiknek nincs annál nagyobb öröm, mint átészlelni magukat az újesztendőbe. A jó érzésen túl a nehezen és drágán megszerzett távcsőidő miatt ez kötelesség is, különösen akkor, ha egy a Földet veszélyeztető kisbolygókat kutató hálózat tagjaként dolgoznak. Nem volt ez másként a Catalina Sky Survey arizonai távcsöveinél sem, amelyek szintén dolgoztak január 1-jén hajnalban. Alig egy órával az éjfélt jelző pezsgőpukkanások után az 1,52 m-es távcsövükkel egy 18-19 magnitúdós, gyorsan mozgó égitestet fedeztek fel az Orion csillagkép északi részén. A jövevényt azonnal kiszúrta a képeket átvizsgáló automata szoftver, így hajnali kettő után még néhány felvétel készült az akkor még ismeretlen távolságban járó égitestről.

A 2014 AA jelű kisbolygó felfedezését eredményező felvételekből készült animáció. Az ilyen égitestek azonosításához nagyon okos szoftver kell, hiszen az egyik képen fénye pont összeolvad egy háttércsillagéval, az utolsó felvételen pedig jelentősen elnyúltnak látszik, amit nem könnyű automatikusan felismerni.
A 2014 AA jelű kisbolygó felfedezését eredményező felvételekből készült animáció. Az ilyen égitestek azonosításához nagyon okos szoftver kell, hiszen az egyik képen fénye pont összeolvad egy háttércsillagéval, az utolsó felvételen pedig jelentősen elnyúltnak látszik, amit nem könnyű automatikusan felismerni.

Mint később kiderült, ezek voltak az utolsó felvételek, melyek a 2014 AA jelöléssel ellátott, vagyis az év első kisbolygójának tekinthető égitestről készültek. A számítások szerint a felfedezése idején a holdpálya távolságában járó 2-3 méter átmérőjű szikla ugyanis egy nappal később, január 2-án elérte Földünk légkörét, és fényes meteorként megsemmisült valahol az Atlanti-óceán felett. A kevés megfigyelés miatt mind a légkörbe érkezés helye, mind az időpontja meglehetősen bizonytalan. A különböző számítások magyar idő szerint január 1-jén késő este és 2-án a déli órák közé teszik a megsemmisülés időpontját, helye pedig Közép-Amerika és Kelet-Afrika között bárhol lehetett, legnagyobb valószínűséggel Nyugat-Afrika partjainál történt január 2,1 UT-kor. A tűzgömb észleléséről eddig nem érkezett beszámoló, de a többnyire gyéren lakott, az óceán és a Szahara fölé eső sáv miatt valószínűleg senki sem látta a légkörben elégő kisbolygót.

A kevés megfigyelés miatt a légkörbe érés helyére csak egy igen hosszú sávot tudtak megadni az égimechanikusok, melynek jelentős része az Atlanti-óceán felett húzódik. Szintén a kevés megfigyelés miatt a kisbolygó korábbi pályája is csak nagy bizonytalansággal számolható.
A kevés megfigyelés miatt a légkörbe érés helyére csak egy igen hosszú sávot tudtak megadni az égimechanikusok, melynek jelentős része az Atlanti-óceán felett húzódik. Szintén a kevés megfigyelés miatt a kisbolygó korábbi pályája is csak nagy bizonytalansággal számolható.

Nem ez volt az első eset, hogy egy meteort már a légkörbe lépés előtt sikerült felfedezni. Az 2008 TC3 jelű kisbolygó szintén egy nappal a felfedezése után, 2008. október 7-én robbant darabjaira Észak-Szudán felett. Csakhogy a két eset között van egy fontos különbség. Akkoriban előre (néhány órával korábban) lehetett tudni az eseményről, most viszont csak január 2-án este, vélhetően a tényleges megsemmisülés után jelentették be a különleges eseményt. Mielőtt valaki bőszen összeesküvés elméletek gyártásába kezdene, mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy egy akkora égitest semmiféle veszélyt nem jelent a felszínen élőkre, így a csúszás akkor sem okozott volna galibát, ha a légkört érés mondjuk Európa sűrűn lakott részei felett történik. Másrészt kis mérete miatt egy nappal korábban (december 31-én) még nem tudtuk volna felfedezni, vagyis egy 3-5 méteres kisbolygó érkezését maximum fél-egy nappal korábban tudjuk észrevenni, de mint említettük, ez nem jelent végzetes gondot. A felszínre is veszélyt jelentő nagyobb, 10-15 méteres aszteroidák fényesebbek is, így megtalálásuk több nappal becsapódásuk előtt megtörténhet, ami elegendő olyan riasztás kiadására, amely után az emberek biztonságos helyre húzódhatnak, például a cseljabinszki eseménynél sok sérülést okozó üvegszilánkok elől.

Hozzászólás

hozzászólás