A Vesta kisbolygó mozaikképe, melyet a Dawn-szonda bő egy évig tartó Vesta-közelsége során készített felvételeiből állítottak össze (NASA/JPL-Caltech/UCAL/ MPS/DLR/IDA).
A mintegy egy évig tartó Vesta-küldetés eredményeinek egy részét az elmúlt hetekben, több közlemény formájában tették közzé a misszió tudományos programjaiban résztvevő szakemberek. A küldetés egyik legérdekesebb eredménye a Vestán húzódó, óriási mélyedések felfedezése, melyek nagy valószínűséggel két, évmilliárdokkal ezelőtti, óriási becsapódás emlékét őrzik. A legnagyobb hasadék, a szinte a teljes égitestet átívelő Divalia Fossa méretei a Grand Canyon paramétereivel vetekednek: hossza 465 km, legnagyobb szélessége 22 km, legnagyobb mélysége pedig 5 km.
2011 júliusában készült kép a Vestáról; a déli feltekén jól megfigyelhetőek a gigantikus hasadékok (NASA/JPL-Caltech/UCAL/ MPS/DLR/IDA).
A másik, talán még fontosabb újdonság hidrátok (azaz kötött állapotú vízmolekulákat tartalmazó ásványok) felfedezése a Vesta felszínén. Az nem újdonság, hogy a kisbolygók nagy mennyiségben tartalmazhatnak vízmolekulákat, ez azonban leginkább vízjég formájában várható. A Vesta esetében vízjég jelenlétére a pólusok közelében lenne esély, azonban a felszíni hidrogéntartalom kimutatásához használt neutrondetektorok adatai alapján a Vestán az egyenlítő környékén magas a hidrogénkoncentráció, míg a pólusok környékén alacsony. Így a kimutatott hidrogén nagy valószínűséggel hidrátokat tartalmazó kőzetek formájában van jelen.
A hidrogénatomok eloszlása a Vesta felszínén – pirossal a magas, kékkel az alacsony koncentrációt jelölték a kép készítői (NASA/JPL-Caltech/UCAL/ MPS/DLR/IDA).
Ugyanakkor elképzelhető, hogy időszakosan akár folyékony(!) víz is lehetett a Vesta felszínén. Az egyenlítői régióban lévő, 70 km átmérőjű Marcia-kráter belsejében a Dawn képein olyan "lyukacsos" felszínű területek figyelhetőek meg, mint amilyeneket korábban a Marson is találtak. Kialakulásukra többféle magyarázat is létezik. A legelfogadottabb elmélet szerint a hidráttartalmú ásványok alacsony sebességgel becsapódó, szénben gazdag meteoritok anyagából jöttek létre; későbbi, nagyobb energiájú becsapódások hatására viszont a kőzetek egy része megolvadhatott, az olvadékanyag egy része pedig folyékony vízzé vált. Ez a vízmennyiség nagyon gyorsan elpárolgott, s ennek a folyamatnak köszönhetően maradtak hátra a "kátyús" területek.
A Dawn-szonda előtt most mintegy két és fél éves utazás áll, majd 2015-ben eléri a talán még a Vestánál is izgalmasabbnak tűnő végállomását, a Ceres törpebolygót, melyről hasonlóan sok új információ megszerzését várják a kutatók.
