Vélhetően egy másik égitest becsapódásától több darabra hullott kisbolygót fedeztek fel amerikai csillagászok.
Egy új üstököst fedezett fel szeptember 15-én korunk két legnagyobb kisbolygókereső programja, a Catalina Sky Survey és a Panoramic Survey and Rapid Response System. A P/2013 R3 (Catalina-PANSTARRS) nevű égitest nem volt különösebben feltűnő, 18 magnitúdós fényességével csak hosszú expozíciós idejű felvételeken lehetett megörökíteni. Csakhogy a szokásos egy központi sűrűsödés helyett kettőt lehetett látni, ami azt jelenti, hogy az üstökös centrumában lévő szilárd mag két részre szakadt. Ez még nem lenne olyan különleges, láttunk már tucatnyi darabra hullott üstököst is. Csakhogy ez az égitest eredendően nem üstökös, naprendszerbéli mozgása, pályája alapján egy főövi kisbolygó, amely valamilyen oknál fogva ideiglenes anyagkibocsátáson esett át, és üstökössé vált. Ilyet is többet láttunk már az elmúlt években, ám azoknál mindig csak egy központi sűrűsödés, egy központi égitest látszott. Most először fordul elő, hogy a kidobott anyagfelhő mellett leszakadt darabokat, vélhetően az eredeti égitestből kiszakadt testeket látunk.
Az Itokawa kisbolygó le sem tagadhatná, hogy egy törmelékekből összeállt kozmikus kőrakás (University of Tokyo/JAXA)
Már régóta tudjuk, hogy a Mars és a Jupiter között található fő kisbolygóövben egy-két kivételtől eltekintve olyan égitestek keringenek, amelyek nagyobb, becsapódások miatt szétszakadt kisbolygók maradványai. Néhány éve az is kiderült, hogy sok olyan kisbolygó van, amely nem egyetlen, monolitikus test, hanem különböző méretű törmelékek halmaza, ún. kozmikus kőrakás. A kisbolygók egymással történő ütközése és darabolódása tehát ismert folyamat, ám még sosem láttunk közvetlenül ilyen eseményt, és a számítások szerint manapság ez igen ritka lehet. Erre cáfoltak rá az elmúlt évek, amikor az egyre több felfedező távcsőnek köszönhetően két olyan főövi üstököst is találtunk, ahol a kidobott porfelhő szerkezete alapján arra következtettünk, hogy egy kisebb égitest becsapódása után keletkezett törmelékfelhőt látjuk. De ezek mindig csak porfelhők voltak, nagyobb test nem szakadt le a becsapódás nyomán, most viszont a porfelhőben az eredeti égitest mellett egy másik is látszott. A különleges eseményen felbuzdulva spanyol csillagászok az új égitestre irányították a világ legnagyobb fénygyűjtő képességű távcsövét, a Kanári-szigeteken felállított 10,4 méter átmérőjű Gran Telescopio Canarias-t (GTC).
A darabokra szakadt égitest a 10,4 m-es Gran Telescopio Canarias október 11-ei felvételén. Az inzertben a főövi üstökös fejének kinagyított képe látható, amelyen a fő tömeg mellett két kisebb, leszakadt darab is feltűnik (A és B). A nagy képen a csóvában látható a C jelű harmadik fragmentum. Mivel a távcsövet az üstökös mozgásának megfelelően vezették, a csillagok rövid vonalakká húzódtak el. (IAC/IAA)
Az október 11-én készített felvételeken látszik a kidobódott porfelhőből formálódó csóva, az ebihalra emlékeztető fej, ahol a legsűrűbb a porfelhő, középpontjában a fő tömeggel. Az óriástávcső természetesen szépen mutatja az A-val jelölt leszakadt darabot is, ám nagy fénygyűjtő képességének köszönhetően két további, halványabb fragmentum is feltűnt a képeken! A B jelű szintén a fő tömeg közelében látható, a legkisebb C azonban messze a csóvában látszik, mint apró, csillagszerű sűrűsödés. Ez utóbbi azt sugallja, hogy már régebben szakadt ki a központi részből, minden bizonnyal jóval korábban, mint a szeptember 15-ei felfedezés. Sajnos a területről egyenlőre nem találtak korábbi fotográfiákat, így nem lehet eldönteni, hogy már korábban is aktív volt az égitest, vagy a C jelű mag valamiért nagyon gyorsan távolodik a fő tömegtől. Bár kevéssé valószínű, de még az is lehetséges, hogy a porkidobódás és a szétszakadás belső okokra, valamilyen gázkitörésre, vagy a forgási sebesség felgyorsulására vezethető vissza, de jelenleg a becsapódás tűnik a legvalószínűbbnek. Biztosat azonban csak további vizsgálatok után, több heti vagy hónapnyi megfigyelést követően tudunk majd mondani.