A 2010 ST3 jelzéssel ellátott égitest 45 méter átmérőjű és néhány héten belül 6,5 millió kilométeres távolságban fog bolygónk mellett elrepülni. Felfedezése a 2010. szeptember 16-án készült felvételek alapján történt, amikor távolsága 32 millió kilométer volt, így ekkor még a többi kisbolygókereső program hatótávolságán kívül tartózkodott. Tehát a 2010 ST3 most biztonságos távolságban halad el mellettünk, és a közeljövőben sem fog közvetlen veszélyt jelenti a Földre nézve, Robert Jedicke (University of Hawaii), a Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System (Pan-STARRS vagy PS1) projektet működtető tudományos konzorcium egyik tagja szerint felfedezése mégis fontos, mivel jól mutatja az új rendszer érzékenységét, ráadásul van némi esélye annak, hogy az égitest 2098-ban mégis összeütközik a Földdel, így mindenképpen érdemes szemmel tartani.
A 2010 ST3 jelű aszteroida felfedezését eredményező, 2010. szeptember 16-án éjszaka 15 perc különbséggel rögzített felvételpár. A két képet összehasonlítva jól látszik a kisbolygó (zöld körrel megjelölve) mozgása a háttér csillagaihoz és galaxisaihoz képest. A felvételek mérete 100 ívmásodperc.
[PS1 Scientific Consortium]
Ha be is következne a katasztrófa, a 2010 ST3 valószínűleg darabjaira robbanna a légkörben, a közben keletkező lökéshullám azonban nagy területekre kiterjedő pusztítást okozna. Az 1908-as Tunguzka-esemény, amelyről azt gondolják, hogy egy hasonló méretű test néhány kilométer magasságban bekövetkezett robbanása volt, körülbelül kétezer négyzetkilométeren tarolta le a szibériai erdőt.
A Pan-STARRS projekt során azonosított minden aszteroidát, ami a következő 50 év során veszélyes közelségbe kerülhet, a PHO (potentially hazardous object, potenciálisan veszélyes objektum) jelzéssel látják el, és szoros megfigyelés alatt fogják tartani annak érdekében, hogy minél pontosabban meghatározhassák a Nap körüli pályáját. A NASA szakértői szerint egy kellő időben – évekkel korábban – felfedezett veszélyes aszteroida esetében lehetne esélyünk annak eltérítésére. A kutatók több lehetséges stratégiát is felvázoltak, például a napsugárzásnak a kisbolygó felszínére történő fókuszálásával vagy esetleg egy ember nélküli, a felszínhez rögzített űrjármű hajtóművének reakcióerejét felhasználva lehetne az aszteroidát egy új, az eredetitől a kitérítés helyén csak egy kicsit, a Földnél azonban már biztonságos távolsággal különböző pályára állítani. Léteznek drasztikusabb tervek is, például egy űreszköznek a kisbolygóba lövése, ami azonban azzal járhat, hogy a nagyobb test kisebb, de a Földre még mindig veszélyes darabokra szakadhat.
A Pan-STARRS (PS1) projekt 1,8 méteres távcsöve a Haleakala csúcson (Hawaii, Maui) naplementekor.
[Rob Ratkowski]
A PS1 projekt 1,8 méteres teleszkópjától és 1400 megapixeles kamerájától évi több tízezer kisbolygó felfedezését várják. Ha a berendezés tervezett nagyobb testvére, a PS4 – melynek teljesítménye a PS1-ének négyszerese lesz – munkába áll az évtized végén, a duó már akár 1 millió aszteroidát is detektálhat. A várható eredmények között szerepel még 5 milliárd csillag és 500 millió galaxis katalogizálása, valamint a Neptunuszon túli objektumok új populációjának azonosítása is.
Forrás: