Kisbolygóvadászat az Adria partján

210

A csillagászok már majd’ egy éve várták a múlt péntek estét, amikor a
2012 DA14 jelű kisbolygó minden korábbinál kisebb távolságban haladt el
bolygónk mellett. A különleges esemény szinte egyszeri alkalom az
életünkben, ráadásul az időponttal is hatalmas szerencsénk volt, hiszen
például az amerikai kontinensről már csak a jelentősen eltávolodott égitestet tudták megfigyelni. Minden a kezünkre játszott hát, kivéve az
időjárást, ami ezen a télen a lehető legrondább arcát mutatta –
csillagász szemmel biztosan. November óta havonta egy-két, általában
csak részben derült éjszakával kell beérnünk, arról nem is beszélve,
hogy a napfény hiánya miatt az ország egyik fele morcos, a másik fele meg beteg, két hét után pedig cserélnek.

Mindent egybevetve már hónapokkal ezelőtt eldöntöttük, hogy ez egy olyan különleges jelenség, amely bőven megéri egy kisebb, az országhatáron túlra mutató expedíció költségeit és fáradalmait. A korábbi évek kedvező tapasztalatai alapján a Adriai-tenger az egyik kiemelt célpontunk volt. Az első gyors reagálású észlelő-expedíciókat még a előző évezred végén szervezték ide a hazai amatőrcsillagászok, amikor a novemberben jelentkező Leonida meteorraj kitöréseit figyelték meg a bátrak, miközben az ország a ködben fuldoklott. Akkor még igencsak kalandos volt az utazás a szűk hegyi szerpentineken és a kanyargós tengerparti utakon, mára azonban a teljesen kiépült autópálya hálózaton öt óra alatt kényelmesen elérhetjük az Isztriai-félszigetet, hat óra alatt pedig Zadarban lehetünk, ami már Dalmácia… Így még semmiről nem voltunk lemaradva, amikor péntek reggelre összeállt az expedíciós csapatunk: Mizser Attila (autó, távcső), Kocsis Antal (fényképezés) és Sárneczky Krisztián (nehezék).

Az alábbiakban e csapat képes beszámolója olvasható, kiegészítve Novák András és Németh Csaba fotójával, akik a szlovéniai Koper közeléből, szintén a tengerpartról figyelték a elsuhanó kisbolygót.

Az 5,6 km hosszú Sveti Rok alagút két oldalán két külön világ található. A "rossz" oldalon köd, pára és hó, a "jó" oldalon pedig… A kettőt mindössze három perc autózás választja el egymástól. Az 1700 méternél is magasabb Velebitről lezúduló főnszél, a híres bóra 6-8 fokot melegszik, mire leér a tenger szintjére, "kiszárad", így a fél Európát beborító köd és pára nem tud átkelni a hegyeken. Az eredmény szikrázó napsütés, nappal +10 fok, éjszaka pedig csodálatosan csillagos égbolt.

A vártnál kicsit hosszabb keresgélés után Zadartól 10 km-re, egy kis bekötőúton találtunk megfelelő észlelőhelyet, de ekkor a kisbolygó már a horizont felett volt. Gyors kipakolás után helyi időben 21:02-kor pillantottuk meg először a 6 Comae Berenices jelű csillag mellett elhúzó kisbolygót, amely 20×60-es binokulárral nézve is szemmel láthatóan haladt a csillagok között. A fotós felszerelés összeszerelése kicsit tovább tartott, így amikor 21:47:25-kor az első, mellékelt kép elkészült, már egy másik csillagképben, a Canes Venaticiben járt a kisbolygó. A 15 másodperces felvétel állókamerával készült, így a csillagok elmozdulása is látszik rajta, jól érzékeltetve a kisbolygó hatalmas sebességét, és észak-déli mozgásirányát.

Novák András és Németh Csaba egy 200/800-as, óragépes távcsővel fotózott, így felvételeiken pontszerűek a csillagok. A mellékelt kép 5 másodperces expozíciós idővel készült 22:01:38-kor.

A fenti animáción több érdekes dolog is látható. Mindkét felvétel 15 másodperces expozíciós idővel készült, ám az egyik 21:47-kor, a másik 23:33-kor. Ezalatt jelentősen lelassult és el is halványodott a távolodó kisbolygó, valamint a csillagok sem húznak olyan hosszú csíkot. Utóbbit az okozza, hogy ekkor már sokkal közelebb járt a kisbolygó az égi pólushoz, így a csillagoknak a bolygónk forgásából adódó elmozdulása jóval kisebbnek látszik.

Az egyik utolsó, egyben a leghosszabb expozíciós idejű, 103 másodperces felvételünk hajnali 1:20 körül készült. Nagyjából ennyi idő alatt hagyott akkora csíkot a képen a kisbolygó, mint az éjszaka elején felvett 15 másodperces képeken, halványodása azonban szembeötlő. A kisbolygóról készült valamennyi felvételünket Kocsis Antal készítette egy 4/300-as Orestegor teleobjektívvel és Canon 500D géppel, ISO 1600-on.

A fáradt, de boldog csapat (balról jobbra: Mizser Attila, Kocsis Antal és Sárneczky Krisztián) csak a reggeli ébredés után szembesült azzal, hogy egy illegális sittlerakó közepén sikerült tábort verni, bár ez egyáltalán nem befolyásolta az éjszakai élményeket. A kisbolygó elsuhanása után hajnalban még a 188 évenként visszajáró 237P/Pons-Gambart-üstököst is sikerült megfigyelni. 

Egy ilyen sikeres éjszaka után nem lehetett kihagyni a reggeli kávézást Pag egyik tengerparti kávézójában. Hazaérkezésünk után tudtuk meg, hogy Cseh Viktor amatőrtársunk a nyírségi Nagyvarsányból egy váratlanul támadt felhőrésnek köszönhetően szintén látta a kisbolygót, illetve több nagyszalontai amatőrcsillagász is észlelte az égitestet.

Hozzászólás

hozzászólás