Magyar felfedezésű aszteroida csapódott be az Atlanti-óceán északi térségében

10497

A Sárneczky Krisztián csillagász által felfedezett kisméretű aszteroida a felfedezése után két órával belépett bolygónk légkörébe és ott megsemmisült. Ez már az ötödik előrejelzett aszteroida-ütközés.

A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézete piszkéstetői obszervatóriumában már több mint két évtizede rendületlenül folyik a kisbolygók, különösen pedig a földközeli aszteroidák keresése. A munka és a felfedezések oroszlánrésze Sárneczky Krisztián nevéhez fűződik, aki ebben az évben is már több új földközeli kisbolygót talált, és 36 év után az első magyar felfedezésű üstökössel ‒ C/2022 A1 (Sárneczky) ‒ gazdagította a kis égitestek „leltárát”.

A Piszkéstetői Obszervatórium 60/90/180 cm-es Schmidt-távcsöve a Naprendszer apró égitestjeit keresi (Kuli Zoltán felvétele)

A mátrai Schmidt-teleszkóp nagy látómezejű CCD-kamerájával március 11-én 19:24 világidőkor készített felvételeken Sárneczky Krisztián egy gyorsan mozgó új kis égitestet talált, amely akkor az Ursa Maior (Nagy Medve) csillagképben tartózkodott. Az addig még nem ismert új kis égitest nem mutatott üstökösökre jellemző kómát vagy csóvát, ezért kisbolygóként vették lajstromba, 2022 EB5 ideiglenes elnevezéssel.

A Minor Planet Electronic Circular közleménye a 2022 EB5 kisbolygó felfedezésétől. Sárneczky Krisztián a GINOP-KHK (GINOP „Kozmikus Hatások és Kockázatok”) program keretében fedezte fel a Piszkéstetői Obszervatóriumban (M.P.E.C. 2022-E178 2022 March 11 22:23 UT)

A piszkéstetői megfigyeléseken kívül még két obszervatóriumban észlelték az új kisbolygót: a Farra d˙Isonzo Obszervatóriumban (Gorizia, Olaszország) Enrico Pettarin szintén március 11-én egy 0,61 méteres, f/4,5 nyílásviszonyú tükrös távcsővel CCD-vel, valamint a KYSUCE Obszervatóriumban (Kysucké Nové Mesto, azaz Kiszucaújhely, Zsolnai kerület, Szlovákia) Marian Urbanik egy 0,40 méteres, f/5,5 nyílásviszonyú korrigált Dall-Kirkham távcsővel.

A 2022 EB5 aszteroida látszó mozgása a csillagos égi háttér előtt az Enrico Pettarin felvételeiből összeállított animáción (CCAF Obszervatórium, Farra d´Isonzo, Gorizia, Olaszország). A felvételek 2022. március 11-én 20:40:28 és 20:42:50 UT között készültek, egyenként 5 másodperces expozíciós időkkel egy 0,61 m átmérőjű, f/4,5 nyílásviszonyú tükrös távcsővel. A felvételek idején a kis égitest mintegy 38 ezer km-re volt a Föld középpontjától (Enrico Pettarin, CCAF Obszervatórium, www.meteoweb.eu, 2022.03.13.)

A 2022 EB5 megfigyelt pozíció adatai alapján Davide Farnocchia, a NASA JPL CNEOS Scout System (Center for Near-Earth Object Studies, vagyis a Földközeli Objektumokat Felderítő Rendszer) kutatója meghatározta a 2022 EB5 pályáját. A pálya gyors elemzése után kiderült, hogy a kis égitest 2022. március 11-én 21:22 világidőkor a Norvégiához tartozó sarkvidéki Jan Mayen-sziget közelében az óceán felett ütközik a Föld légkörével. A Jan Mayen-sziget az észak-atlanti térségben van (ny.h. 8,5 fok, é.sz. 71 fok), Izlandtól 560 km-re északkeletre, Norvégiától 950 km-re nyugatra, Grönlandtól 500 km-re keletre található, területe 373 négyzetkilométer. A szigeten a NATO LORAN (Long Range Navigátion, vagyis Nagy Hatótávolságú Rádiónavigációs Hálózat) állomása található, amelyet 18 fős személyzet üzemeltet.

A NASA JPL (Sugárhajtómű Laboratórium) pályaadatai szerint a 2022 EB5 olyan ellipszis pályán keringett a Nap körül, amelynek excentricitása 0,686, félnagytengelye 2,82 CSE volt, napközelben 0,887 CSE-re, naptávolban 4,77 CSE-re járt központi csillagunktól. Tehát napközelben a Föld pályáján belül volt, naptávolban pedig a kisbolygók fő övének legkülső peremén túl, de még jóval a Jupiter távolságán belül. A kis égitest pályasíkja 10,42 fokos szöget zárt be a földpálya (ekliptika) síkjával. A kisbolygó mintegy 4,769 év alatt kerülte meg a Napot, pályája alapján egy Apollo-típusú földközeli kisbolygó volt.

A 2022 EB5 légköri hatásai közül a belépés és a légkörrel történt kölcsönhatás következtében keltett infrahangokat is rögzítették a Grönlandon és Norvégiában elhelyezett, az „Átfogó Együttműködési Szervezet az Atomcsend Egyezmény Ellenőrzésre” (Comprehensive Nuclear Test Ban Treaty Organization, röv. CTBTO) által létrehozott megfigyelő-hálózatban üzemelő infrahang-detektorokkal.

A Grönlandon működő infrahang-érzékelő állomás által detektált infrahang-hullámok időbeli lefolyása (Peter Brown, University of Western Ontario, Kanada)

A földi távcsöves megfigyelésekből, illetve a kis égitest légköri útja során keltett infrahanghatások megfigyeléséből a 2022 EB5 mintegy 2-3 méter átmérőjű kis aszteroida lehetett. A pályája alapján mintegy 18 km/s sebességgel érte el bolygónk légkörét, ahol szétaprózódott, illetve elpárolgott (plazmafelhővé alakult), és ha voltak is darabjai, amelyek egyben maradtak, azok valószínűleg az Atlanti-ócánba zuhantak. Peter Brown, a Univeristy of Western Ontario (Kanada) kutatója szerint a megfigyelt infrahangok alapján az ütközés energiája mintegy 2 kilotonna TNT-vel lehetett egyenértékű. Összehasonlításul: a Hirosimára ledobott amerikai atombomba mintegy 15 kilotonnás volt. A 2013. február 15-én az oroszországi Cseljabinszk felett szétrobbant meteoroid (szuperbolida) energiája különböző becslések szerint mintegy 500-600 kilotonna lehetett, a szétaprózódása előtt a kis égitest átmérője 17 méter volt. Ezekhez képest a 2022 EB5 energiája jóval kisebb volt.

Így kezd szétaprózódni a Földi légkörbe belépett aszteroida a művész elképzelése szerint (Getty Images, ScienceFocus.com, 2020.10.11.)

A 2022 EB5 előtt már négy olyan kis aszteroida volt ismert, amelyek Földdel történt ütközését (légkörbe való belépését) órákkal az esemény bekövetkezte előtt sikerült előre jelezni: ezek a 2008 TC3 (Szudán), a 2014 AA (Atlanti-óceán), a 2018 LA (Botswana) és a 2019 MO (Puerto Rico) voltak. Most azt is sikerült előre megállapítani, hogy nem jelent komoly veszélyt az esemény, mert a légkörbe érkezve szétdarabolódik, részben elpárolog a kis égitest.

A földközeli, bolygónkra potenciális ütközési veszélyt jelentő kis égitestek keresése és pályájuk nyomon követése minden tekintetben fontos kutatási terület, mint a mostani, időben történt magyar felfedezés is mutatja.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.

Források:

Hozzászólás

hozzászólás