Telitalálat: spirális porfelhő tűnt fel a Scheila kisbolygó körül!

684

December 11-én egy új, üstökösnek látszó égitest került fel a Minor Planet Center különleges égitestek megerősítésére szolgáló honlapjára. A 13-14 magnitúdós, lassú mozgású égitest a fényessége és sajátmozgása alapján csak üstökös lehetett (ezt nem közlik a honlapon, csak a paraméterek alapján lehet kikövetkeztetni), amely a hajnali égen, az ekliptika közelében látszott. Amikor azonban egy napnyi észlelés után meghatározták a pályaelemeket, kiderült, hogy egy 1906 óta ismert kisbolygóról, az 596-os sorszámú Scheila-ról van szó.

Az (596) Scheila kisbolygó Ernesto Guido és Giovanni Sostero felvételén, amely egy távvezérelt, 43 cm-es távcsővel készült Spanyolországból december 12,0 UT-kor.

A kitörést a Catalina Sky Survey (CSS) 68 cm-es Schmidt távcsövével vette észre a Steve Larson, a program operátora. A 13,4 magnitúdós (az előrejelzések szerint csak 14,4 magnitúdósnak kellene lennie) kisbolygótól 2 ívpercre északra és 5 ívpercre nyugatra terjedt a porból álló kitörési felhő, ami az égitest 2,6 CsE-s (390 millió km) távolságát figyelembe véve félmillió km-nél is nagyobb átmérőt jelent! Ez óriási méret, különösen azért, mert a CSS november 11-én készült képein még nem látszik a porfelhő. Először a december 3-ai képeken mutatkozik egy kis diffúzság, illetve a kisbolygó fényessége ekkorra már 13,2 magnitúdóra növekedett. Bár a felfedezés még nagyon friss, máris megindultak a találgatások, hogy mi okozhatta az anyagkibocsátást. A porfelhő spirális alakja rövid, egyszeri eseményre utal, ami inkább egy kisebb égitest becsapódását valószínűsíti, mintsem gázkibocsátást. A kérdést a következő hónapok megfigyelései fogják eldönti, melynek során a kidobódott anyagfelhő tágulási sebességét, morfológiai változásait és reményeink szerint anyagösszetételét fogják vizsgálni.

Képek, további információk (Szöllősi Attila válogatása az MCSE Leonidák levelezőlistáján):

Hozzászólás

hozzászólás