A Naprendszerben felfedezett első csillagközi objektum, az `Oumuamua a vártnál gyorsabban távolodik a Naptól. A rendellenes viselkedést a ESO chilei VLT távcsőegyüttesét is használó világméretű csillagászati együttműködés keretében állapították meg. Az új eredmény arra utal, hogy az `Oumuamua nagy valószínűséggel nem kisbolygó, hanem csillagközi üstökös. A felfedezésről beszámoló cikk a Nature magazinban jelent meg.
Az `Oumuamua – a Naprendszerben felfedezett első csillagközi objektum – 2017. októberi megtalálása [1] óta szoros ellenőrzés alatt áll. Most az ESO VLT távcsőegyüttese és más obszervatóriumok által gyűjtött adatok alapján egy nemzetközi csillagászcsoport megállapította, hogy az objektum az előre jelzettnél gyorsabban mozog. A mért sebességtöbblet csekély, és az `Oumuamua a Nap gravitációs vonzása miatt még mindig lassul, de nem olyan ütemben, ahogyan azt az égi mechanika jelzi.
A Marco Micheli (Európai Űrügynökség) által vezetett kutatócsoport több lehetséges forgatókönyvet is felvázolt a különleges csillagközi látogató vártnál nagyobb sebességének magyarázatára. Ezek közül a legvalószínűbb, hogy az `Oumuamua felszínéről a napsugárzás hatására anyag távozik – ez az ún. kigázosodás [2] jelensége. Az anyag kidobódása által keltett tolóerő csekély mértékű, de állandó hajtást biztosít, amely az `Oumuamuát a vártnál gyorsabban, 2018. június 1-jén mintegy 114000 km/h sebességgel tolja kifelé a Naprendszerből.
A kigázosodás az üstökösök tipikus viselkedése, és ellentmond az `Oumuamua korábbi besorolásának, miszerint az csillagközi kisbolygó lenne. „Azt gondoljuk, hogy egy kicsi, furcsa üstökös” – magyarázta Marco Micheli. „Az adatokból azt látjuk, hogy a tolóerő a Naptól távolodva egyre csökken, ez pedig az üstökösökre jellemző.”
A napsugárzás által felmelegített üstökösök port és gázt bocsátanak ki, amelynek egy részéből az ún. kóma alakul ki körülöttük, másik része pedig a jellegzetes csóvát hozza létre. A kutatócsoportnak azonban a kigázosodás ezen látható bizonyítékait nem sikerült detektálnia.
„Egyáltalán nem láttunk se port, se kómát, se csóvát, ami teljességgel szokatlan” – magyarázta a cikk egyik társszerzője, Karen Meech (University of Hawaii, USA). Meech vezette a felfedező csoport `Oumuamua természetének feltárásával kapcsolatos munkáját 2017-ben. „Úgy véljük, hogy az `Oumuamua szokatlanul nagy, durva porszemcséket bocsáthat ki.”
A csoport szerint a legtöbb üstökös felszínét borító finom porszemcsék az `Oumuamua csillagközi útja során erodálódhattak, és csak a nagyobb szemcsék maradhattak meg. Ezekből a nagyobb részecskékből álló felhő ugyan nem lenne elég fényes ahhoz, hogy detektálhassuk, de az `Oumuamua sebességének nem várt változását megmagyarázhatná.
Az `Oumuamuával kapcsolatban nem csak a feltételezett kigázosodás az egyetlen megoldatlan rejtély, ugyanilyen talányos a csillagközi eredete is. A csoport az új észleléseket eredetileg azért végezte, hogy pontosan meghatározzák az `Oumuamua pályáját, abban a reményben, hogy azt egészen a szülő csillagrendszerig vissza tudják vezetni. Az új eredmények azonban azt jelzik, hogy ez még a vártnál is nagyobb kihívás lesz.
„A rejtélyes csillagközi vándor valódi természete talán soha nem derül ki” – vonja le a végkövetkeztetést a csoport egyik tagja, Olivier Hainaut, az ESO csillagásza. „Az `Oumuamua most detektált sebességtöbblete sokkal nehezebbé teszi pályájának visszakövetését a szülőcsillagáig.”
[1] Az `Oumuamua (ejtsd: Omuamua) felfedezése a hawaii Haleakala Obszervatórium Pan-STARSS távcsövének érdeme. Nevének jelentése hawaii nyelven „felderítő”, és arra utal, hogy ez az első ismert csillagközi eredetű objektum, amely behatolt a Naprendszerbe. A legelső észlelések arra utaltak, hogy kicsiny, elnyúlt objektumról van szó, amelynek színe nagyon hasonló az üstökösökéhez.
[2] A csoport több elképzelést is megvizsgált a nem várt sebességváltozás magyarázatára. Elemezték, vajon a Nap sugárnyomása, a Jarkovszkij-hatás, vagy súrlódásszerű effektusok magyarázhatják-e a megfigyeléseket. Azt is ellenőrizték, hogy a sebességtöbbletet okozhatta-e valamilyen impulzusszerű esemény (például egy ütközés), esetleg az `Oumuamua kettőssége, vagy mágnesezettsége. Szintén elvetették azt a kevéssé valószínű elméletet, hogy az `Oumuamua egy csillagközi űrhajó: a sebesség folyamatos és egyenletes változása nem a tolóerő jellemző tulajdonsága, de az is az objektum mesterséges volta ellen szól, hogy mindhárom tengely körül bukdácsol.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Forrás: eso1820hu – Tudományos közlemények
