Betlehemi csillag ragyogott a déli égen

1166

Korábbi híreinkben már beszámoltunk a Lovejoy-üstökös Nap melletti elhaladásról, melynek során előbb elvesztette, amely újranövesztette látványos csóváját. A csillagunktól távolodó üstökösről december 20-a környékén készültek az első földi felvételek, melyek a keleti horizont fölé emelkedő hatalmas, fényes csóvát mutattak. Ahogy teltek a napok, az égitest egyre jobb körülmények között volt megfigyelhető, és a délen élő szerencsések egy olyan üstökösben gyönyörködhettek Karácsonykor, amilyen csak évtizedenként egyszer látható egünkön. Alábbi válogatásunk a legszebb felvételekből készült, és az üstökös tündöklését, majd halványodását mutatják. 

 A hajnai pirkadatban megjelenő üstökös december 20-án. Ekkor szabad szemmel még nem lehetett megpillantani, de az új-zélandi Minoru Yoneto 1,3 másodperces fotóján már szépen látszik a horizontközeli pára- és porrétegen átsejlő üstökös.

A nyugat-ausztráliai Mandurahból készítette ezt a csodálatos felvételt Colin Legg december 21-én. Az üstökös feje még a horizont alatt, de a kettős szerkezetű csóva vége már a sötét égen látható. Ekkor sejtettük meg először, hogy pár napon belül pompázatos üstököst láthatnak a szerencsés déliek.

December 22-én már az üstökös feje is a horizont fölé emelkedett, miközben csóvája olyan fényes volt, hogy tükröződött az előtérben látható tavacska vizén. Ez a felvétel is Colin Legg műalkotása.

 

Teljes pompájában ragyog az üstökös Robert McNaught december 23-ai, nagylátószögű felvételén. A csodálatos kométa ráadásul éppen a Tejút közelében látszott, ami még szebbé tette a látványt, és azt is megmutatta, hogy a csóva felületi fényessége jóval meghaladta a déli Tejút nem csekély fényességét, hossza pedig meghaladja a 20 fokot.

 

 Vello Tabur felvételén közelebbről is megcsodálhatjuk ezt a napsúrolót. A csóva legfőbb érdekessége furcsa szerkezete volt. Az általában görbült porcsóva ennél az üstökösnél csak a vége fél kezdett elhajlani, így csak itt vált láthatóvá az egyenes, de halvány ioncsóva.

 Scott Alder december 24-ei felvétele a 2011-es Karácsonyi Üstökösről.

 Vello Tabur december 26-ai felvételén már érzékelhető a csóva halványodása, melynek hossza viszont elérte a 36-38 fokot, és pontosan a Tejút sávja előtt látszott.

Ezúttal egy december 28-ai fotót láthatunk Taburtól. A csóva és a központi sűrűsödés nélküli fej tovább halványodott, szinte beleolvad a Tejút sávjába.

Újév hajnalára az üstökös átszelte a Tejút sávját, ám már csak halványan dereng Robert McNaught halszemoptikás felvételén.

A Justin Tilbrook január 4-ei és 5-ei felvételéből készült animáción jól látszik az üstökös mozgása a csillagos háttér előtt. Az égitest jócskán elhalványodott, ám a porcsóva hossza mit sem csökkent, még mindig 36-38 fok hosszan, az égbolt közel negyedét átszelve nyújtózik a déli égen.

Végezetül egy nem mindennapi felvétel, amely december 21-én készült a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről. A képre kattintva megnézhetjük azt a filmet, melyet az ISS parancsnoka, Dan Burbank készített. A felvétel elején a trópusi térségek felett tomboló viharok villámlásait láthatjuk, majd a hajnal közeledtével feltűnik az üstökös csóvája a horizonton. Burbank nem is tudta, hogy üstökös látszik az égen, így őt is meglepetésként érte a vándor feltűnése.

Hozzászólás

hozzászólás