Fantasztikus képek készültek a Hartley 2-üstökösről

758

Mint arról beszámoltunk, a tervek szerint 2010. november 4-én magyar idő szerint 15:01-kor a NASA EPOXI űrszondája mintegy 700 km-es legkisebb távolságra repült el a 103P/Hartley 2-üstökös magjától és szerencsésen "túlélte" a nagyon aktív üstökössel való közeli találkozást. Az adatok nagy részét csak a közeli napokban sugározza vissza az EPOXI, de előzetesen már több látványos képet közzé is tettek. Már az első képekből, valamint a korábbi földi és EPOXI megfigyelésekből kiderült, hogy a Hartley 2 magja egyrészt különbözik a többi üstökösétől, másfelől pedig az ismert, de eddig nem eléggé értett aktivitási jelenségekre adhatnak magyarázatot az EPOXI közeli megfigyelései.

A NASA Sugárhajtómű Laboratóriumában (JPL) megtartott sajtókonferencián bemutatták az EPOXI és a Hartley 2-üstökös találkozásának első eredményeit, illetve a program vezető kutatói (Michael A’Hearn, Tim Larson és Jessica Sunshine) válaszoltak az újságírók kérdéseire.

Az EPOXI űrszonda közepes felbontású kamerájával (MRI) a Hartley 2-üstökös magjáról készült legközelebbi képek.  Az időrendi sorrend: az óramutató járásával megegyező irányban a bal felsőtől kiindulva lefelé (kép: NASA/JPL-Caltech/UMD).

A sajtókonferencián világossá vált, hogy bár ez már az ötödik üstökös, amit űrszonda látogatott meg közelről, de elmondható, hogy mindegyikük nagyon különbözik a másiktól. Ráadásul az üstökösmagok sok mindenben jelentősen eltérnek a kisbolygóktól. Így például az üstökösmag kettős kisbolygókra emlékeztető alakja nem jelenti azt, hogy úgy keletkezett, mint a lágy ütközéssel összetapadt kettős kisbolygók, hanem más mechanizmusok alakították ki az üstökösmag alakját. Sőt, Jessica Sunshine külön kiemelte, hogy a Hartley 2 magjának felszínén látható tömbök sem sziklatömbök, mint például az Itokawa kisbolygón is megfigyelt tömbök, hanem egész más jellegű, anyagú és eredetű alakzatok.

Az üstökösök jet-aktivitásában kulcskérdés, hogy honnan indulnak ki a gázkilövellések. Az EPOXI adataiból kimutatható, hogy az üstökösmag jellegzetes felszíni alakzatai a jetek forrása. A lokalizált jet-aktivitás azt is jelenti, hogy a mag felületének csak egy kisebb hányada adja az üstökös anyagkiáramlását. A Hartley 2-nél szeptemberig nem volt jelentős aktivitás, majd hirtelen egyszerre bukkantak elő a jetek, ami különleges. Az EPOXI-képekből bebizonyosodott, hogy jetek nemcsak a mag nappali oldalán, hanem a terminátornál is, sőt az éjszakai oldalon is vannak. A megfigyelt cián-kitörés, ami nem járt együtt por ledobódásával, még magyarázatra szorul. Egyébként az is bebizonyosodott, hogy a Hartley 2 megnövekedett aktivitását nagyrészt a szárazjég (a szén-dioxid szilárd formája) okozza. Annyi biztos, hogy még hosszú ideig lehet elemezni az EPOXI szonda adatait és azokat a földi megfigyelésekkel egybevetni.

Az EPOXI szonda által a Hartley 2-üstökös megközelítése során eddig közzétett képfelvételek itt tekinthetők meg.

A NASA EPOXI (Deep Impact) űrszondája és a Hartley 2-üstökös találkozásáról készült fantáziakép (NASA).

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás