Harmadszor tért vissza egy napsúroló SOHO-üstökös

632

Már 12 éve, hogy a SOHO napkutató szonda két koronagráfja óráról órára megörökíti a Nap környezetét. A műszert eredetileg a napkorona jelenségeinek megfigyelésére tervezték, ám a csillagunk környezetét 8-9 magnitúdós határfényességig figyelő műszerek rendkívüli hatékonyságú üstökösvadásznak bizonyultak. Egy zömében amatőrcsillagászokból álló önkéntes munkaközösség, melynek magyar tagjai is vannak, már több mint 1500 üstököst fedezett fel a képeken. Ezek döntő részben a Kreutz-féle napsúroló üstökösök közé tartoznak, melyek keringési ideje 1000 év körüli, és néhány százezer km-re megközelítik a Nap felszínét. Ezek közül eddig egy sem élte túl a forróságot és a Nap hatalmas gravitációs erejét. Vannak azonban más napsúrolók is.

Egy átlagos, magyarán alig észrevehető SOHO-üstökös a C2-es koronagráf felvételeinek kinagyított részletén. A C/2001 U10 jelű kométa a fehér vonalak közt látható. (SOHO/LASCO, R. Kracht)

Néhány éve újabb, korábban ismeretlen üstökös-családokat azonosítottak a képeken, melyekről feltételezték, hogy esetleg sokkal rövidebb idő alatt megkerülik a Napot, és inkább felizzó kisbolygók, mintsem klasszikus üstökösök. Ezek túlélik a Nap poklát, és már számos esetben sikerült megfigyelni a visszatérésüket is, amikor néhány órára ismét megjelennek a koronagráfok képein. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a rövid pályaív miatt azok a két napközelségen alapuló azonosítások kicsit bizonytalanok. Most első alkalommal azonban találtak egy háromszor is visszatért vándort, melynek azonosítása immáron kétségtelen. Érdekessége, hogy egy független, egyik csoportba sem sorolható égitestről van szó, amely rendszeresen megközelíti a Földet és a Marsot is. Ezen paraméterek alapján egy földsúroló kisbolygóról lehet szó, amely fejlődése végső stádiumában van. A modellszámítások alapján ugyanis a földközeli kisbolygók kisebb része valamelyik belső bolygóba csapódva végzi, nagyobb részük viszont egyre közelebb kerül a Naphoz, ahol előbb vagy utóbb teljesen elpárolog. A kisbolygó hipotézist erősíti, hogy az égitest pályahajlása mindössze 6 fok.

A most azonosított periodikus üstökös rendkívül elnyúlt pályája a Nap és a Jupiter között vezet, megközelítve a belső bolygók pályáit is. (JPL/NASA)

Az égitestet a téma avatott szakérője, Rainer Kracht azonosította. Számításai szerint az 1999. december 12-én, 2004. március 12-én és 2008. május 30-án észlelt üstökösök egy és ugyanazon égitest visszatérései. Keringési ideje az évek során 4,25 évről 4,22 évre csökkent, napközelben 7,5 millió km-re megközelíti csillagunkat, naptávolban viszont pontosan a Jupiter pályájáig távolodik. Ez a közelség okozza azokat a rendszeres pályaváltozásokat, melyek a Nap közelébe kormányozták. A számítások szerint 2003. február 1-jén történt is egy 1,17 CsE-s jupiterközelség. Ezen kívül 2000. január 13-án 0,058 CsE-re haladt el bolygónk mellett, 2004. május 19-én pedig 0,032 CsE-re megközelítette a Marsot.

Linkajánló:

  • Az eredeti körlevél a pontos pályaelemekkel
  • A SOHO napkutató szonda honlapja
  • Gary Kronk napsúrolókkal foglalkozó honlapja

Hozzászólás

hozzászólás