A C/2006 A1 (Pojmanski)-üstököst 2006. január 1-jén fedezte fel
Grzegorz Pojmanski lengyel csillagász, az igen sikeres All Sky
Automated Survey (ASAS) program vezetõje. A váratlanul megjelenõ
égitestek, elsõsorban nóvák, törpe nóvák felkutatására szakosodott
program CCD-érzékelõkkel felszerelt teleobjektíveket használ a
kereséshez, amelyekkel egy felvételen a telehold látszó területének
több százszorosát rögzíteni tudják. A rengeteg kitörési és egyéb
változócsillag mellett a C/2006 A1 már a második általuk felfedezett
üstökös volt.
A
Pojmanski-üstökös és a Vénusz február 23-án. A csóva hossza meghaladja
a 10 fokot! (Terry Lovejoy, Canon 300D + 1,8/50-es objektív, 8×3 perc,
ISO 200)
Az égitest megtalálása idején alig 12-13 magnitúdó
fényes és 1 ívperc átmérõjû volt. Mivel mélyen a déli égen látszott,
Európából nem is lehetett megfigyelni, ám a déli féltekén élõ
amatõrcsillagászok gyors fényesedésrõl számoltak be. A Nap felé
közeledõ üstökös január 10-én már 10 magnitúdós, február elején pedig 7
magnitúdónál is fényesebb volt. Napközelségét február 22-én érte el,
amikor 83 millió km-re (0,555 Cs.E.) járt a Naptól, fényessége
megközelítette az 5 magnitúdót, ioncsóvája pedig több fok hosszúnak
mutatkozott. Bolygónkhoz március 4-én kerül legközelebb, ekkor 115
millió km fogja elválasztani tõlünk.
John Drummond február 24-ei, 14 perces CCD-felvétele gyönyörûen mutatja a szálakra bomló ioncsóvát
A
Föld pályasíkjára merõleges mozgása miatt felfedezése óta északi
irányba mozog, így a napokban már hazánkból is megfigyelhetõ lesz. Az
egyetlen szépséghiba, hogy a hajnali égbolton, a keleti horizont felett
fog látszani, így megfigyeléséhez nagy elszántságra van szükség. A
kométa március 1-jén az Aquarius csillagkép délnyugati részén járt, de
tíz nappal késõbb már a kicsiny Delphinus, újabb 10 nap múlva pedig a
jól ismert Cygnus konstelláció területén láthatjuk. Megfigyelésére a
március 10-e körüli napok legkedvezõbbek, mert ekkor már 20 fok
magasságra emelkedik a pirkadat kezdete elõtt, és ekkor még a növekvõ
Hold sem zavar a hajnali égen. Akik nem tudnak várni egy hetet, már
most is próbálkozhatnak a Vénusz szomszédságában látszó csóvás égi
vándorral, de a néhány fokos horizont feletti magasság, majd a pirkadat
zavarni fogja a látványt. A fényesség csökkenésének üteme teljesen
bizonytalan, hiszen a kifényesedés is szabálytalan módon történt. Abban
azért majdnem biztosak lehetünk, hogy márciusban még binokulárokkal is
megfigyelhetõ lesz, csak a hajnali fáradtságot kell valahogy legyûrni
az észlelõknek.
Linkajánlat:
Programajánló:
- Április 29-május 1.: Üstökösészlelő hétvége Ágasváron
- Május 6-7.: Nemzetközi üstököskonferencia Körmenden