Megtalálták az „elveszett” Philae leszállóegységet!

1956

Nagy valószínűséggel megtalálták a Rosetta leszállóegységét az üstökösmag felszínének egy sötét zugában. Továbbra sincs rádiókapcsolat a szonda és a leszállóegység között, de az augusztusi napközelségig van remény a Philae akkumulátorainak feltöltődésére.

Az Európai Űrügynökség 2015. június 11-én közzétette, hogy a Rosetta-szonda Philae leszállóegységét nagy valószínűséggel megtalálták a 67P/Churyumov-Gerasimenko (röv. 67P) üstökös magjának felszínén, nagyon közel a korábban becsült területhez.

Mint ismeretes, a Philae kalandosan, de végül is simán leszállt a 67P üstökös magjának felszínére 2014. november 12-én, de a tervezetthez képest sokkal hamarabb lemerültek az akkumulátorai, mert nem az eredetileg kijelölt, jó megvilágítottságú Agilkia leszállóhelyre érkezett meg, hanem az üstökösmag egy zord, sötét zugába, ahol alig érte napfény a napelemeit. Ennek ellenére a rövidített mérési programját 54 óra alatt maradéktalanul teljesítette, az adatokat továbbította, utána viszont már nem volt képes rádiókapcsolatot létesíteni a mag körül keringő szondával. A leszállóhely nem volt ismert pontosan, ráadásul a környékén még helyi „téli éjszaka” volt, így az OSIRIS kamerái sem tudták azonnal megtalálni.

Holger Sierks, az OSIRIS képfelvevő rendszer nemzetközi kutatócsoportjának vezetője közölte, hogy több lehetőség is volt a Philae végső leszállóhelyére, de mindegyik a CONSERT rádiókísérlet mérési adatai alapján az üstökös egy kisebb, jól behatárolható területén volt. Ez a terület végül is egy kicsi, mintegy 16 méter x 160 méter nagytengelyű ellipszis alakú tartomány, amely a mag kisebbik összetevőjén levő jellegzetes, feltűnő mélyedés külső pereménél van. Az OSIRIS-felvételeken a Philae keresését a marseille-i Asztrofizikai Laboratórium (LAM) vezető kutatója, Philippe Lamy és munkatársai, valamint a toulouse-i Asztrofizika és Planetológiai Kutató Intézet (IRAP) kutatói végezték, akik megtalálták a leszállóegységet a felvételeken. A keresés döntően az OSIRIS-képeken kívül a CONSERT rádiókísérlet adataira támaszkodott, felhasználva az üstökösmag részletes térbeli modelljét is. Kiegészítő információt adtak a Philae ROLIS kamerája és a ROMAP magnetométere adatai is.

A következő képek a Philae legvalószínűbb leszállóhelyét behatároló terület (a kék színű ellipszis tartomány) elhelyezkedését mutatják, illetve azokat a részletes felvételeket, amelyeken végül is sikerült megtalálni az egységet.

20150612_rosetta_philae_megtalalva_1
A Philae leszállóegység legvalószínűbb helye a 67P-üstökös magjának felszínén (ESA/Rosetta).

Az alábbi fotó 2014. december 13-án készült, amikor a szonda 18 kilométerre volt az üstökösmag tömegközéppontjától. A felszínen mintegy 34 centiméteres alakzatok már kivehetők.

20150612_rosetta_philae_megtalalva_2
A Philae lehetséges leszállóhelyét piros színnel jelölt ellipszis mutatja. A terület a mag kisebbik összetevőjének nagy mélyedése, a Hatmehit régió közelében van (ESA/Rosetta).

Az itt látható animáció segít azonosítani a Philae leszállóegységet az üstökösmag felszínének sötét, kevéssé megvilágított zugában.

20150612_rosetta_philae_megtalalva_4
A Philae azonosítását segítő animáció: a piros vonallal jelölt ellipszis felett található a leszállóegység, amelyet fehér szaggatott kör mutat meg (ESA/Rosetta).

A Philae megtalálását igazolja, hogy a leszállása előtt, 2014. október 22-én az OSIRIS NAC felvételén még nem volt ott azon a helyen a folt, amelyet hasonló megvilágítási és távolsági viszonyok között az OSIRIS NAC ismét lefotózott 2014. december 12-én és 13-án. A három OSIRIS kép összehasonlítását mutatja be a következő montázs a leszállóhely 20 m x 20 m környezetében.

20150612_rosetta_philae_megtalalva_5
2014. októberi (balra) és decemberi (középen és jobbra) képek összehasonlítása egyértelműen igazolja a Philae azonosítását (ESA/Rosetta).

A kutatók szerint nem valószínű, hogy a kérdéses régióban hirtelen egy új aktivitási terület friss, jeges-poros felszíne bukkanjon elő, ami több képelem kiterjedésben a Philae alakjára és fényvisszaverő tulajdonságaira hasonlítson.

A következő kép a Philae napelem felületének megvilágítottságát szemlélteti a 67P üstökösmag térbeli modellje és a napfény beesésének 2014. decemberi helyi geometriai viszonyai alapján. E szerint a napelemek felületének csak kis részét érhette napfény és csak rövid ideig, mintegy 1-1,5 órán át, az üstökösmag forgása alapján várható 6-7 óra helyett. Ezek miatt nem töltődtek fel az akkumulátorok.

20150612_rosetta_philae_megtalalva_6
A Philae napelem felületeinek csak kis részét érhette a napfény a végső leszállóhelyen a nem elégséges helyi megvilágítási viszonyok következtében (ESA Rosetta, Philae és DLR).

A 67P 2015. augusztus 13-án lesz napközelben, ezzel párhuzamosan pedig a Philae leszállóhelye egyre hosszabb ideig kap napfényt, a hőmérséklete is emelkedik annyira, hogy az akkumulátorok feltöltési üzemi hőmérsékletét elérje és várható, hogy az energiaellátás helyreállhat. Kíváncsian várjuk, sikerül-e az újabb technikai bravúr, a hibernálódott Philae felélesztése!

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás