A régóta várt ISON és a sokadszorra visszatérő 2P/Encke mellett egy frissen felfedezett harmadik üstökös teszi majd elviselhetőbbé az egyre hűvösebb és szürkébb őszi napokat.
Az ISON-üstökös egy hónappal ezelőtti feltűnése óta elkészültek az első hazai fotók is az egyre könnyebben észlelhető üstökösről, amely már most szép porcsóvát mutat. Ez porban gazdag magra utal, amely a november 28-ai napközelség idején rendkívüli ütemben fog párologni, remélhetőleg különlegesen hosszú csóvát eredményezve. Jelenleg a Cancer csillagképben látható, későbbi útja során egyre közelebb kerül a hasonló irányba mozgó Marshoz. Míg szeptember elején még 5,5 fokra voltak egymástól, a hó utolsó hetében már csak 2 fok lesz a távolságuk – a gyorsabban mozgó Mars látszólag utoléri, és tőle délre elhaladva leelőzi az üstököst. A közelség ráadásul nem csak látszólagos, az üstökös október 1-jén 0,07 CSE-re (11,5 millió km) fog elhaladni a vörös bolygótól, eggyel tovább szaporítva a hozzá kapcsolódó különleges történéseket. Ezt követően a két égitest fizikailag már távolodik egymástól, ám égi vetületük geometriája olyan szerencsésen alakul, hogy látszólag tovább közelednek egymáshoz. A vörös bolygó, amely szeptemberben leelőzte az üstököst, most stacionárius pontja felé közeledve egyre lassabban mozog egünkön, így az üstökös visszaelőzi. Legkisebb távolságuk október 18-án hajnalban mintegy 54 ívperc lesz. A nagy versenyfutásra a Leo csillagképben kerül sor. Novemberben remélhetőleg már szabad szemmel is látható lesz az üstökös, de erre akkoriban még visszatérünk.
Az ISON-üstökös szeptember 8-án hajnalban Gencsapátiból. A 10 perces felvételt id. és ifj. Szendrői Gábor készítette egy 36 cm-es távcsővel és Canon EOS 300D fényképezőgéppel.
A 2P/Encke az egyik legrégebben ismert rövidperiódusú üstökös, 1786-ban észlelték először, 3,3 éves keringési ideje miatt az idén már 62. alkalommal látjuk viszont! A 4,8 km átmérőjű magjából az elmúlt évezredek alatt kiszóródott por hozta létre a novemberben megfigyelhető Tauridák meteorrajt, amiből egyenesen következik, hogy rendszeresen megközelíti bolygónkat is. Egy ilyen közelítésre kerül sok október 17-én, amikor 0,478 CSE-re (71,5 millió km) halad el bolygónk mellett, miközben 65 fok körüli elongáció és +35 fokos deklináció mellett figyelhetjük meg a hajnali égen. Viszonylag kis földtávolsága és hajnali láthatósága miatt gyorsan fog mozogni egünkön, októberben például hat csillagképet érintve az Auriga-ból a Virgo-ba jut, 2,5-3 fokot megtéve naponta. Mivel öreg üstökösről van szó, nem a hagyományos módon, hanem több lépcsőben, ugrásokkal szokott kifényesedni. A földközelség idején 8-9 magnitúdós lehet, ezt követően – bár az üstökös távolodik bolygónktól – gyorsan közeledik a Naphoz, így fényessége folyamatosan nő. A Földhöz viszonyított kedvező helyzete miatt végig nyomon követhetjük fényesedését, még a november 21-ei perihéliuma előtti napokban is elérhető lesz a vélhetően 6-7 magnitúdóig fényesedő, 20 fokos elongációban mutatkozó égitest.
Rolando Ligustri szeptember 7-én készült képe jól illusztrálja az Encke-üstökös különleges megjelenését. A teljesen csillagszerű, igen halvány magot egy nagyon halvány, ám hatalmas kóma veszi körül.
Terry Lovejoy ausztrál amatőrcsillagász már a vizuális üstökösvadászat aranykora után kezdett kométák után kutatni, így 2007-es első felfedezése (C/2007 E2) is egy digitális fényképezőgéppel történt, melyet két hónappal később követett a második (C/2007 K5). Kis szünet és egy CCD kamera hadrendbe állítása után 2011-ben az utóbbi évek egyik leglátványosabb kométája, a Kreutz-féle napsúrolók közé tartozó C/2011 W3 következett. Legújabb felfedezése is egy szép reményekkel kecsegtető üstökös, melyet ismét a 20 cm-es Schmidt-Cassegrain távcsövére szerelt CCD kamerával azonosított szeptember 7-én hajnalban a Monoceros és az Orion határánál. A 13-14 magnitúdós C/2013 R1 (Lovejoy)-üstökös jelenleg a Naptól és bolygónktól is 1,9 CSE-re jár, ám előbbit december 25-én 0,88 CSE-re, míg utóbbit november 23-án 0,41 CSE közelíti meg, ami egy szabad szemes, de legalább binokulárokkal is könnyen látható üstökös képét vetíti előre. Eközben számunkra ideális helyzetben tartózkodik majd, látszó naptávolsága a következő egy évben nem csökken 50 fok alá, deklinációja a földközelség idején +40 fok felett lesz. Ha minden ideálisan alakul, akár az is előfordulhat, hogy november végén, december elején egyszerre két szabad szemes üstököst láthatunk a hajnali égen, amire 1911 óra nem volt példa!
Az osztrák Michael Jäger szeptember 10-i hajnali felvétele a csóvába hajló kómát és erős központi sűrűsödést mutató üstökösről.
