Szivacsos üstökös

1017

2005. július 4-én távcsövek tucatjai (földi és
űrteleszkópok egyaránt) fordultak a Tempel 1-üstökös felé, amikor a Deep
Impact szonda 370 kilogrammos becsapódó egysége eltalálta a kométát. A
küldetés adatainak első elemzése számos meglepetéssel szolgált. Kiderült, hogy
az üstökös magja nagyon porózus, még a frissen hullott hónál is
lazább szerkezetű. Ezt a szivacsos szerkezetű anyagot a gravitáció
tartja össze, de mivel az üstökös tömege kicsi, ezért gravitációs
vonzása is az. Így pl. ha felugranánk a Tempel 1 felszínén, sebességünk
egyből meg is haladná a szökési sebességet, és a parányi égitesttől elszakadva az űrben maradnánk. Az is
meglepte a kutatókat, hogy a mag kétharmad része por, és csak a
maradék egyharmad rész jég. Korábban úgy gondolták, hogy főleg
jég alkotja ezeket az égitesteket, így az új adatok fényében az üstökösöket piszkos hógolyók helyett találóbb lenne inkább havas sártömböknek nevezni.

Az
‘a’ és ‘b’ nyilak két teljesen sima régiót jelölnek a felszínen,
míg a harmadik nyíl a lövedék becsapódásának helyét mutatja. A
jobb felső sarokban lévő nyilak a Nap és a Tempel 1 forgásának
irányát jelölik (forrás: Science)

Az
eredmények azt is megmutatták, hogy a felszín egyáltalán nem olyan
szilárd,
mint ahogy azt régebben gondolták. Ha meg tudnánk érinteni, besüppedne,
illetve szétmállana a kezünk alatt. Ez a körülmény nagyon fontos a jövő
kisbolygóra vagy üstökösre leszálló szondái számára, mivel a
landoló egységet úgy kell megtervezni, hogy az ne becsapódjon, hanem
biztonságosan leszálljon a porhanyós felszínre.

A mag
porózus szerkezete védelmet nyújt az üstökös belsejének, mert a
kéreg a napsugárzás hatására nagyon gyorsan felmelegszik, illetve annak
hiányában gyorsan lehűl. A hőt a szivacsos anyag nem tudja
hatékonyan bevezetni a mélyebb rétegek felé, ahol így a kőzet és a
jég változatlan formában lehet jelen a Naprendszer kialakulása óta. A
szonda műszerei megalkották az első hőtérképet az üstökösről, amelyből
kiderült, hogy a felszín hőmérséklete nagyon gyorsan ingadozik a
napsugárzás függvényében, így a jég folytonosan elszublimál, majd
vissza is fagyhat a felszínre, s ez a folyamat nagyon gyorsan és
rendszeresen lejátszódhat.

A felszín domborzata nagyon változatos. Rengeteg
becsapódási kráter található rajta 40-től 400 m-es átmérőig, ugyanakkor
teljesen sima felületeket is találni. A szonda lövedéke egy körülbelül
100 m széles és 30 m mély krátert vájhatott a felszínbe. 

A becsapódás pillanatképei (Meteor 2005/9. szám fotómelléklete alapján)

Egy további igen érdekes eredmény a mag összetételével kapcsolatos. A Deep Impact fedélzetén
található színképelemző műszerek mérési nagy mennyiségű szerves anyagot
mutattak ki, ami azt jelenti, hogy az üstökösök tényleg tartalmazzák az
élet
számára fontos építőköveket. Így elképzelhető, hogy a Tempel 1-hez
hasonló üstökösök a
fiatal Földbe is becsapódhattak, magukkal hozva az élet kialakulásához
szükséges szerves molekulákat.

A
becsapódásról és következményeiről a Meteor 2005/9-es számában
megjelent cikk részletesen tájékoztat, amelyet színes fotómelléklet
egészít ki. A folyóirat ingyen mutatványszáma a meteor@mcse.hu email címen rendelhető.

Forrás: NASA PR 2005.09.06

Hozzászólás

hozzászólás