A Deep Impact-szondáról és a megcélzott kométáról a Polaris Csillagvizsgáló honlapján olvashatnak összefoglalást az érdeklődők. Az alábbiakban az első eredményeket tekintjük át.
A lövedék még a küldetés 171-dik napján,
430 millió km utazás végén, egy nappal a találkozó előtt (magyar idő
szerint reggel 6:07-kor) vált le a Deep Impact anyaszondáról. A
szétválás előtt hat órával a páros kisebb pályakorrekciót hajtott végre
a főhajtómű fél perces üzemelésével, a lövedék ekkor 880 ezer km-re
járt célpontjától. Az első híradásokkal ellentétben a lövedék a
különválás után nem találta volna el az üstökösmagot. Háromszor
módosította pályáját 1-2 m/s-os korrekciókat végrehajtva. Automatikája
ugyanis a felszín legfényesebb részét célozta meg, amiket kisebb
pontosításokkal ért el. Természetesen a közelítés során is végzett
megfigyeléseket mindkét berendezés. A Deep Impact anyaszonda az
üstökösmag fényességében 41,85 órás periódusú változást azonosított,
ami az objektum tengelyforgási ideje lehet. Emellett infravörös
megfigyelések is történtek, amelyek becsapódás előtt és után készült
változatait lesz érdekes összehasonlítani. A Deep Impact még 10 nappal
a találkozó előtt végzett méréseket infravörös spektrométerével, és a
kómában sikeresen azonosította a vízgőzt, a szén-dioxidot, a
szén-monoxidot, néhány szénhidrogént.
Az üstökösmag képe nagyobb távolságból (balra) és 30 km-ról a becsapódás előtt 3,7 másodperccel (NASA JPL-Caltech, UMD nyomán)
A
lövedék a közelítés alatt folyamatosan figyelte az üstökösmagot, utolsó
felvételét a találkozó előtt 3,7 másodperccel, 30 km távolságból
készítette, ennek felbontása 4 m – ezek a valaha készített
legrészletesebb fotók egy üstökösmagról. A fotókon a kráterek mellett
egyéb érdekes képződmények is látszanak, pl. egy hosszanti mélyedés,
illetve egy kiterjedt, viszonylag sima terület. Az üstökösmag
megjelenése kissé eltér a korábban megfigyelt hasonló méretű
objektumokétól. Mindez valószínűleg attól áll elő, hogy a Naprendszer
többi apró égitesténél (kisbolygók, kisméretű holdak) elsősorban a
becsapódások alakítják a felszínt – itt azonban a napközelben fellépő
belső aktivitás, a kirepülő por- és gázsugarak is alakítják azt.
A
Deep Impact-szonda lövedéke 2005. július 4-én, hétfő reggel, magyar idő
szerint 7:52-kor találta el a Tempel-1 üstökös magját. Ekkor az
üstökösmag 133 millió km-re volt a Földtől, pályájának a Naphoz közeli
részén tartózkodott. A robbanás tökéletesen látszott, felülmúlt minden
várakozást. Nagyon érdekes volt a robbanás felhője. Az elemzések
alapján két fázisban repült ki: először egy kisebb, gömbszimmetrikusan
táguló törmelékfelhő jelent meg, majd szinte azonnal utána egy sokkal
feltűnőbb, keskenyebb és kúp alakú anyagkilövellés. Utóbbi a Nap
fényében látványos árnyékot vetett a felszínre. A jelenségre egyelőre
nincs biztos magyarázat. Az egyik elméleti lehetőség, hogy a robbanás
első fázisában a felszínt borító laza porréteg anyaga repült ki, majd a
mélyebbre hatoló lökéshullám egy keményebb, esetleg illékony anyagban
gazdagabb réteget ért el. Utóbbi kirobbanása okozta a keskenyebb,
enyhén kúp alakú kilövellést.
A becsapódás után 13 másodperccel és kb. fél órával készült felvétel (NASA JPL-Caltech, UMD nyomán)
A
becsapódás pillanatától számítva mindössze 13 perce volt az
anyaszondának, hogy méréseket végezzen. Ezután a kóma sűrű részeibe
jutott, ahol már gyakoriak a becsapódások, ezért pajzsa mögé rejtette
érzékelőit. Ezután az üstökösmagtól kb. 500 km-re repült el, majd a
„védekező helyzetben” töltött 27 perc után tekintett vissza. A robbanás
törmelékfelhője ekkorra már nagyobb volt a magnál. Úgy tűnik, a
becsapódáskor keletkezett mélyedésből később is, a becsapódás után még
legalább egy órán keresztül repült ki anyag. Mindez arra utal, hogy a
kráter fenekén a felszínre került friss jég hevesen szublimált és gázai
port ragadtak magukkal.
A földi obszervatóriumok sem
tétlenkedtek, az üstökösnek közel 2 magnitúdós felfényesedését
rögzítették, amit a robbanás szétterjedő felhőjéről visszavert napfény
okozott. A jelenséget nem csak a legnagyobb obszervatóriumokból
figyelték meg sikeresen, hanem a kisebb amatőrtávcsövekkel több száz
műkedvelő amatőrcsillagász is látta, sokan a robbanástól keletkezett és
a magtól távolodó felhőt is megfigyelték. A kóma, azaz az üstökös
légkörének belső, fényes része a robbanástól kb. 200 km-rel nőtt meg a
Hubble Űrteleszkóp felvételei alapján. Ha az első órában rögzített
változásokat átlagoljuk, a törmelékfelhő tágulási sebességére kb. 0,5
km/s adódik.