A SOHO napkutató szonda látható
fényben dolgozó két koronagráfjának szabadon elérhető felvételein eddig 1351
üstököst fedeztek fel lelkes amatőrcsillagászok. A Napot rendre erősen
megközelítő kométák 90%-a az ún. Kreutz-féle napsúroló üstökösök családjába
tartozik. Ezek az égitestek évezredenként egyszer kerülik meg a Napot. Amikor elérik
napközelpontjukat, csak néhány százezer km-re haladnak el központi csillagunk felszínétől.
Emiatt rendkívüli mértékben felforrósodnak, a nagyobbak darabokra szakadnak, a
kisebbek teljesen elpárolognak. Az 1995 óta felfedezett Kreutz-féle
SOHO-üstökösök csak apró, néhányszor 10 méter átmérőjű törmelékek, így szinte
kivétel nélkül megsemmisültek a Nap közelében.
A legutolsó nagy napsúroló, az
1965-ben itt járt Ikeya-Seki-üstökös pár nappal napközelsége után. Az apró fej
és a hatalmas csóva a Kreutz-féle napsúrolók jellegzetessége (Roger Lynds/NOAO/AURA/NSF)
A többi SOHO-üstökös között
eleinte nem találtak kapcsolatot a pályaszámítással foglalkozó szakemberek, ám
ahogy gyűltek az adatok, lassan tisztult a kép. Négy, korábban ismeretlen
üstököscsaládot is sikerült azonosítani, melyekbe majd’ mindegyik nem Kreutz
típusú égitestet sikerült besorolni. Ezek szintén apró törmelékek, egy-egy
hajdan volt szülőüstökös maradványai. Pontos pályájukat azonban igen nehéz
meghatározni, mert csak néhány órán, maximum néhány napon keresztül látszanak a
SOHO felvételein. Ilyen rövid pályaívből a pálya „fekvése” még viszonylag
pontosan megadható, de annak alakja, elnyúltsága és az ebből adódó keringési
periódus nem számítható ki. Két család viszonylag kicsi, a rövidperiódusú
üstökösökére (ezek keringési ideje 15-20 évnél rövidebb) emlékeztető
pályahajlása ugyan azt sugallta, hogy ezeknek is lehet pár évnyi a keringési
idejük, de ez is csak egy gyenge lábakon álló sejtés volt.
Napsúroló
ikrek a SOHO C2-es koronagráfjának 1998. június 1-jei felvételén (SOHO/LASCO
konzorcium)
Az első reménysugár akkor
csillant fel, amikor kiderült, hogy a családok egymással és néhány földsúroló
kisbolygóval is kapcsolatba hozhatók. Ezek a kisbolygók néhány év alatt kerülik
meg a Napot, így a velük rokonságban álló égitesteknek sem lehet sokkal hosszabb
a keringési periódusa. Ettől ugyan még nem látszanak hosszabb ideig a
felvételeken a SOHO-üstökösök, ám az 1995 óta gyűjtött képeken egy 2-6 év
keringési idejű égitest már többször is megjelenhetett, amit bonyolult
számításokkal – a néhány órás pályaíveket felhasználva – ki lehet mutatni. Az
adatok célirányos elemzése három-négy olyan égitestre utalt, amelyik már
kétszer is megjelent a felvételeken, de az előrejelzett harmadik visszatérést
még sosem tudták megfigyelni – egészen mostanáig.
A
várhatóan 192P/SOHO végleges elnevezésű üstökös látszó útja a Nap közelében 2007.
szeptember 7-12. között Sebastian Hönig számítása alapján.
Sebastian Hönig tavaly publikált számításai szerint az 1999. szeptember
4-6. között és 2003. szeptember 8-9-én megfigyelt C/1999 R1 és C/2003 R5 jelű
üstökös egy és ugyanaz, így a következő visszatérés 2007. szeptember 11-e
környékén várható. Az égitestek hasonló mozgását egy német amatőrcsillagász, Rainer
Kracht már 2003-ban észrevette, majd Brian Marsden az esetleges azonosságot is
felvetette, de a részletes elemzést Hönig végezte el. Mivel mindkét évben
viszonylag sokáig, 1,3 napon keresztül megfigyelhető volt, remélni lehetett,
hogy egy nagyobb méretű darab, amely túléli a 8 millió km-es napközelség (ez a
Nap-Föld távolság bő huszada) okozta megpróbáltatásokat. A nagy érdeklődéssel várt
üstököst végül egy kínai amatőrcsillagász, Bo Zhou pillantotta meg elsőként a
SOHO szeptember 10-ei felvételein. Az ekkor 8,8 magnitúdós égitest egy nappal
később, szeptember 11,32 UT-kor érte el napközelpontját. Ez a számítotthoz
képest alig egy óra kését jelent, ami ebben az esetben igen jó egyezésnek
számít. Brian Marsden friss számításai szerint a C/2007 R5 jelű égitest 3,99 év
alatt járja körül a Napot, pályahajlása 12,6 fok, perihélium-távolsága 8 millió
km, ami jóval kevesebb a 96P/Machholz eddigi 18 millió km-es rekordjánál. Naptávolban majdnem a Jupiter pályájáig jut, vagyis mozgását az óriásbolygó is befolyásolja.
A napközelsége idején 5,5 magnitúdóig fényesedő vándort még egy napig tudták követni a felvételeken, ami arra utal, hogy megint túlélte napközelségét, és
négy év múlva ismét számíthatunk megjelenésére.
Linkajánló:
Sebastian Hönig honlapja
A SOHO-LASCO csoport honlapja
