Látványos meteorithullás Michiganben

Január 16-án keleti parti idő szerint este 20:10-kor az Egyesült Államokbeli Nagy-tavak körüli hét államból is egy nagyon fényes, erős detonáció szerű hanggal járó tűzgömböt jelentettek.

3250

Január 16-án keleti parti idő szerint este 20:10-kor az Egyesült Államokbeli Nagy-tavak körüli hét államból is egy nagyon fényes, erős detonáció szerű hanggal járó tűzgömböt jelentettek.

Az esti felhőtlen égbolton lassan átszáguldó, feltűnő jelenséget több ezer szemtanú látta, számos professzionális és biztonsági kamera, illetve fedélzeti autós kamera rögzítette. A videofelvételek gyorsan kikerültek a közösségi oldalakra, ahol szokás szerint megindultak a találgatások a jelenség okáról. A hivatalos szervek szerint szinte izzott a 911, de szerencsére a szakértő szem számára elsőre látszott, hogy egy erős fényű bolidával (felrobbanó tűzgömb) van dolgunk, melynek darabjai akár földet is érhettek. Az amerikai média hamar felkapta a hírt, sorra nyilatkoztak a szakértők, hamar kifogva a szelet az álhírterjesztők vitorláiból.

A szuperbolida egy autó fedélzeti kamerájának felvételén

Szinte percekkel a jelenség után az Amerikai Meteoros Társasághoz (AMS) elkezdtek özönleni az adatok, így 661 szemtanú beszámolója és további 19 videofelvétel gyűlt össze. Ugyanakkor az Amerikai Földtani Szolgálat (USGS) földrengésjelző hálózata 2-es erősségű földrengést mért Detroittól 64 km-re kissé északnyugatra, az időjárási Doppler-radarok pedig földre hulló kisebb-nagyobb tárgyakat észleltek. A beérkező adatok alapján a NASA szakemberei másnapra rekonstruálták a légkörbe hatoló test pályáját és fontosabb paramétereit. Eszerint a -17 magnitúdó csúcsfényességű szuperbolida (a telihold kb. -12 magnitúdó, a Nap -27) égitestje 16,1 km/s-os sebességgel érkezett, a függőlegestől 21 fokkal eltérő meredek szögben, valahonnan a Mars és Jupiter pályája közötti aszteroida övből. A számítások azt mutatták, hogy a meteorit végül 32 km magasan szétrobbant, darabjai szabadesésben hullottak a felszín felé, jellegzetes ellipszis alakú szórásmezőben szétterülve. A videofelvételeken látszódott, hogy minimum 2 kisebb és egy nagyobb robbanás történt, ez azt sejttette, hogy a test anyaga kisebb-nagyobb darabokra szétesve erősen fragmentálódott, ami tipikusan a szilikátos anyagú kőmeteoritok jellemzője. Az erős hangrobbanásszerű detonáció pedig szintén meteorithullások velejárója. Szerencsére házakba, tárgyakba, személyekbe csapódó darabokról nem érkezett jelentés.

A lehullási zónát tekintve a legfontosabb adatokat az időjárási Doppler-radarok szolgáltatták, ezek 1,9-2,9 km magasan észleltek felszín felé eső tárgyakat, valahol Lakeland, Hamburg, Whitmore Lake michigani települések vonalában. Tehát a meteoritoknak is valahol errefelé kellett lenniük. Ráadásul a hófedte tájon a fekete színű példányoknak a talajon szinte világítani kellene, ami jelentősen segíti a szemmel való keresést.

Meteoritkeresés egy befagyott tó hóval borított jegén.

A professzionális meteoritvadászok a hullás után két nappal már a terepen voltak, és január 18-án a szakmai körökben hírneves Robert Ward és Larry Atkins rekord idő alatt meg is találta az első meteoritot Hamburg Township mellett. Később még öt másik darabot is felleltek, megvan tehát a 2018-as év első meteoritja. Ward különösen szerencsésnek mondható, mert több más meteorit mellett ő volt a 2015-ös, szintén amerikai Creston meteorit első megtalálója is.

Robert Ward az egyik megtalált darabbal.

A talált darabok egyikét másnap a chicago-i Field Múzeum szakértőinek átadták tudományos vizsgálatra. Január 19-én a „Meteorite Men” népszerű dokumentum-sorozatból ismert Steve Arnold csapata és mások is találtak további darabokat. Az első két napon becslés szerint több 20-150 g körüli, összesen talán 400-500 g tömegű meteorit került begyűjtésre. A várható lehullott meteorittömeg összefüggésben áll a szuperbolida fényességével, ha az nagyon fényes, akkor a hullott mennyiség is magasabb. Ez esetben jelentős mennyiség, akár több tíz kg is hullhatott, sőt a legnagyobb tömegű darab akár több kg-os lehet. A michigani meteoritvadászat tehát még csak most kezdődik, de igyekezni kell, mert az ottani időjárás újabb havazást jósol, ami időlegesen elfedheti a frissen hullott fekete égi ajándékokat, így azokat csak tavasszal, a hóolvadás után, de a nedvességtől már oxidálódva lehet megtalálni.

A meteorit egyik 100 gramm körüli töredéke.

Az első képek alapján a meteorit tipikus kőmeteorit, mégpedig kondrit, így anyaga vas-nikkelből, apró megolvadt, majd megdermedt üvegesedett anyagú cseppekből (kondrumokból) és szilikátásványokból áll. Vékony, matt fekete olvadási kérge alatt világosszürke anyag látszódik.

Érdekesség, hogy ugyanezen a napon jóval korábban három másik meteorit is hullott, ezek az Ucera meteorit (1970 Venezuela, H5, 4,59 kg), a Seoni meteorit (1966 India, H6, 20 kg) és a Benton meteorit (1949 Kanada, LL6, 2,84 kg).

(Források: AMS, NASA, Robert Ward, Steve Arnold, Detroitnews, FaceBook „Meteoritok” csoport)

Hozzászólás

hozzászólás