A Perseidák az egyik legismertebb, sok fényes meteort és tűzgömböt produkáló
meteorraj. Népszerűsége persze a meleg nyári éjszakáknak is köszönhető, de
hosszú időre visszanyúló jelentkezésüknek is. Első feljegyzése kínai
csillagászoktól származik, Kr. u. 36-ból. Rendszeres japán, kínai és koreai
megfigyelések születtek a VIII. és XI. század közötti időszakról, a XII. és a
XIX. század között azonban csak szórványosan említik. Adolphe Quételet-nek
köszönhető újkori újrafelfedezése 1835-ben Brüsszelből – ő írta le először, hogy az
augusztusi meteorok a Perseus csillagkép irányából látszanak szétsugárzódni,
innen ered a Perseidák elnevezés.
G.V. Schiaparelli számolta ki, hogy a meteorok pályája mennyire hasonlít az
1862-ben megfigyelt Swift-Tuttle-üstökös pályaelemeihez. Ez volt az első
alkalom, hogy egy meteorrajt üstökössel hoztak kapcsolatba, illetve magyarázatot
nyert, hogy miért láttak olyan sok perseida meteort az 1861-1863 közötti
években. A szülőüstökös 1992-ben ismét napközelben járt, és valóban, ezekben az
években látványos "kitöréseket" láthattunk az aktivitásban. A sok ezer év alatt
az üstökösből származó törmelékfelhő azonban mára a teljes pálya mentés
szétszóródott, így Földünk minden évben áthalad azon a térrészen, amelyben a
részecskék keringenek. Az apró porszemek, amelyek bolygónkhoz viszonyítva 61
km/s sebességgel lépnek be légkörünkbe, nagyjából 100 km magasságban
látványos fényjelenség kíséretében lefékeződnek, szétporladnak. Már július
közepétől láthatunk rajtagokat, és ez az időszak augusztus végéig is eltart.
Igaz Antal budafoki videós meteorészlelő kamerája 2009. augusztus 6-án rögzítette a fenti látványos perseida tűzgömböt.
Bár a legfényesebb tűzgömbök városi ég alatt is megfigyelhetők (l.
illusztrációnkat), a meteorok sötét, zavaró fényektől mentes ég alatt a
leglátványosabbak. Gyors, rövid hullócsillagokat láthatunk, a fényesebbek
pályája mentén pár másodperces utánfénylő nyomjelenség is marad, amíg az izzó
ioncsatorna szét nem oszlik a felsőlégkörben. Az idei előrejelzések akár 200
meteort is jósolnak óránként (rövid időszakokra), de a tapasztalatok szerint a
maximum időpontja és mértéke csak komoly bizonytalansággal jelezhető előre.
Mindezek ellenére derült idő esetén érdemes pár percet vagy órát a nézelődésre
szánni. Idén sajnos zavaró tényező lesz a fogyóban lévő, már az éjszaka első
felében felkelő Hold fénye, de szakmailag fontos a tényleges aktivitás minél
pontosabb megfigyelése.
Meteorokat nemcsak szabad szemmel és más fényérzékelő technológiákkal lehet
megfigyelni és rögzíteni. Az ionizált csatorna jól visszaveri a radarhullámokat,
de még az URH-tartományban működő rádió- és tévéállomások jeleit is. A
visszaverődések akár a kommersz vevőkészülékekkel is hallhatóak, jó vevőantenna
esetén. Európában több olyan megfigyelőállomás működik, amely folyamatosan
figyelemmel kíséri a meteoraktivitást az URH-sávban. Az egyik hazai
megfigyelőhely honlapján nemcsak visszamenőleges aktivitásgörbék
tanulmányozhatók, hanem a meteorbeütések visszhangjai online is hallgathatók.
