A Hubble jelenti: becsapódás nyom nélkül a Jupiteren

223

Alig kezdődött el a Jupiter 2010. évi láthatósága ez év májusban és máris két váratlan esemény hozta izgalomba a bolygóészlelő amatőrcsillagász és szakcsillagász közösséget Naprendszerünk legnagyobb bolygójával kapcsolatban. Egyrészt "eltűnt" a Jupiter általában sötét és feltűnő Déli Egyenlítői Sávja (SEB), másrészt pedig 2010. június 3-án két tapasztalt bolygóészlelő amatőrcsillagász egymástól függetlenül is videóra vett egy kb. két másodpercig tartó fényfelvillanást az óriásbolygó korongján. Anthony Wesley Ausztráliából egy 14,5 hüvelykes (37 cm-es) Newton-reflektorral, Christopher Go pedig a Fülöp-szigetekről, egy 28 cm-es távcsővel örökítette meg a villanást, ami tudománytörténeti tett volt: először sikerült közvetlenül képeket készíteni a Földről egy természetes kis égitest másik bolygóba történő becsapódásáról.

Azonban az eddigi "rendes" becsapódásokhoz képest a most videóra vett villanás után nem maradt a jellegzetes sötét nyom. Ez azt jelenti, hogy a becsapódási esemény eltért az eddigiekhez képest: amíg a D/Shoemaker-Levy 9 1994-es, illetve a 2009-es (szintén Anthony Wesley által) megfigyelt becsapódás több hétig is kis távcsövekkel megfigyelhető sötét nyomokat, illetve nyomot hagyott, addig a mostani, 2010-es felvillanás után nem találtak semmilyen sem sötét, sem világos foltot vagy elszíneződést a Jupiteren.

A Jupiterről a HST-vel 2009-ben (balra) és 2010-ben (jobbra) készített felvételeken jól látszik a két becsapódás közötti különbség: 2009-ben volt sötét folt, amely hetekig látszott, de a 2010-es becsapódást jelző fényfelvillanás nyomában nem maradt semmilyen folt vagy elszíneződés (kép: NASA STScI).

Akkor tehát mi is történt a Jupiteren a felvillanás után? Ennek tisztázására a Hubble Űrteleszkóppal 2010. június 7-én, vagyis mintegy három nappal a jelenség bekövetkezte után – az esemény váratlanságára és fontosságára való tekintettel – rendkívüli távcsőidőben megfigyelést végeztek a HST új, WFC3/UVIS kamerájával. A földi légkör zavaró hatásaitól mentes nagyfelbontású HST felvételeken nem látszott semmi folt vagy más nyoma a felvillanás utáni esetleges foltnak az ultraibolyától a közeli infravörösig. A Jupiter felhőzete a felvillanás környezetében és azon túl is zavartalan és nyugodt volt, ami arra utal, hogy nem volt olyan robbanás a Jupiter légkörében, aminek foltképződés lett volna a következménye.

A Jupiterről a HST-vel 2010. június 7-én UV, zöld és vörös szűrővel készült felvételekből összeállított képen nem látszik semmilyen becsapódási folt nyom, sem pedig a megszokott sötét Déli Egyenlítői Sáv (SEB). A bal alsó sarokban a kis zöldes-kék korong a Földet jelképezi a méretek összehasonlítására (kép: NASA STScI).

Az Űrteleszkóp Tudományos Kutatóintézetének veterán Jupiter-szakértője, Heidi B. Hammel által vezetett és a NASA különböző kutatóhelyeiről összeállt kutatócsoport szerint egy, az aszteroidáknál kisebb méretű meteoroid ütközött a Jupiterbe, amely nem hatolt mélyen a felhőréteg alá és nem robbant fel tűzgömbként, mint 1994-ben a D/Shoemaker-Levy 9 darabjai, illetve a 2009-ben történt aszteroida-becsapódáskor. Ennek megfelelően a most megfigyelt fényfelvillanás egy meteorjelenség fényes felhője volt a Jupiter légkörében. Úgy becsülik, hogy a 2009-es, foltképződéssel járó becsapódáskor mintegy 500 méter átmérőjű kis égitest (aszteroida vagy esetleg egy porkóma nélküli üstökösmag) csapódott a Jupiterbe, de a mostani ennél jóval kisebb égitest becsapódása lehetett.

A Hubble Űrtávcső felvételein nem csak a mostani becsapódás esetleges nyomai után lehetett kutatni, hanem a sötét egyenlítői sáv (SEB) "eltűnését" is meg lehetett vizsgálni.  Az eredeti sötét sáv felett fényes ammónia kristályokból álló felhő keletkezett, ami elfedi előlünk a jól ismert sötét sávot. A planeto-meteorológiai előrejelzés szerint néhány hónapon belül eloszlik ez az ammónia felhő, majd ismét előtűnik az elveszettnek hitt SEB, vagyis "kitisztul" az ég a Jupiter egyenlítői vidékén.

A HST 2010. június 7-én a látható fénytartományban, ultraibolyában, illetve közeli infravörösben készített felvételein nem látszik nyoma becsapódásnak. A jobb oldalon lévő kis képkockák a bal oldalon látható teljes Jupiter-korongon bejelölt terület kinagyított részletei, ahol a becsapódás és fényfelvillanás történt 2010. június 3-án (kép: NASA STScI).

Úgy látszik tehát, hogy a Naprendszer, ráadásul annak külső vidéke még ma is becsapódási események színtere. Amennyiben ezek a nagybolygók Földről éppen megfigyelhető oldalán történnek, akkor akár amatőrcsillagászati távcsövekkel vizuálisan is megfigyelhetők, illetve elektronikus képrögzítéssel (CCD-k, digitális fényképezőgépek, web- és videókamerák) meg is örökíthetők. A Jupiter most nyáron június végén, július elején az éjszaka második felében már megfigyelhető a délkeleti égbolton a Halak (Pisces) csillagképben. Jövőre és az azt követő években még magasabbra emelkedik delelésekor egünkön a bolygóóriás, mert egyre feljebb kúszik az ekliptika mentén látszó égi pályáján. Így az elkövetkezendő években nagyon kedvező lesz a Jupiter megfigyelése az északi féltekéről. Érdemes tehát kis távcsövekkel felkeresni, vizuálisan, digitális képrögzítő eszközökkel fotózni vagy akár egyszerűen csak lerajzolni az óriásbolygó légköri alakzatait és azok gyors változásait nyomon követni.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás